A volt főpolgármester azt mondja: Pokorni Zoltán jelölése nem lepné meg a Fidesz részéről, miközben az ellenzék helyében Tóth Józsefet, a XIII. kerület vezetőjét indítaná főpolgármesternek. Lázár Jánosról úgy véli: néha nem a pontos helyre sorolja magát a bibliai személyiségek szimbolikus sorában.
Tudja, hogy Orbán Viktor arbitrál?
Mit csinál?
Arbitrál.
Fogalmam sincs, miről beszél, ezt a kifejezést soha életemben nem használtam.
Gyurcsány Ferenc fogalmazott így egy videóban a TikTok-oldalán. Szerinte a miniszterelnök az oroszoktól vett gázt jóval drágábban adja tovább a felhasználóknak: „Zsebre tesz minden öt forintból négyet, megoldja okosba’.”
Az okosba kifejezéshez nem tudom, mit szólna Grétsy László, de egyébként az, hogy Gyurcsány úrral nem azonos kifejezéseket használunk, nem meglepetés számomra. Valamennyire ismerve Gyurcsány Ferenc személyiségét, politikai múltját és jelenét, ezekből a kijelentésekből is látszik, hogy a maga módján igyekszik tematizálni a közbeszédet. Ehhez azt használja fel, amit a maga és a politikai közössége számára fontosnak tart. Emellett persze én nem tudom, mennyiért adják-veszik ma a gázt. Megnyilatkozásaiban nem látok arányosságot. Viszont engem a jövő generációja és a nemzet szempontjából meghatározó problémák foglalkoztatnak. A politikusokat is az ezekben elfoglalt álláspontjuk alapján ítélem meg.
Gyurcsány Ferenccel kapcsolatban leginkább arról szokott nyilatkozni, hogy a háttérből ő irányítja az ellenzéket, és a fővárosi közgyűlés összetétele miatt a DK nélkül semmilyen döntés nem születhet.
Gyurcsány úrról én rendszerint akkor ejtek szót, ha kérdezik. A politikusok esetében azonban mindig érdekel a történeti hátterük. A Gyurcsány–Dobrev családnál ezért a képességek és az igazi érdekeik kérdését soha nem fürkészgettem. A család meghatározó tagjainak történelemben betöltött szerepe nekem bőven elég ahhoz, hogy semmiféle bizalom ne alakuljon ki bennem irántuk.
Senki nem felelős azért, amit az elődei tettek vagy nem tettek.
Ezzel egyetértek. Az értékválasztás joga is éppúgy megilleti őket, mint bárki mást. Az ösztönös fenntartásaimon túlmenően azonban úgy vélem, hogy ők rég elveszítették a hitelüket. Szerintem épp a sorskérdésekben nem a valóságos nemzeti érdeket képviselik, ezért soha nem tudnék bízni bennük. Amúgy nem volt a családdal soha személyes konfliktusom, ha Gyurcsánnyal nagy ritkán összefutunk, legfeljebb köszönünk egymásnak. De az biztos, hogy Gyurcsány Ferencre és környezetére soha egyetlen szavazatot sem adnék, ha én lennék a „Hegylakó”, akkor sem. Jó helyen van ő az ellenzék élén.
Mindig is ilyen hűvös volt a viszonyuk?
Viszonyról nem lehet beszélni. Eleve nincs köztünk szimpátia. Nem elegyedünk beszédbe, semmi közünk egymáshoz. Pedig elvileg normális lenne, ha a volt miniszterelnök és a volt főpolgármester beszélő viszonyban lennének, de erre kölcsönösen nincs igény. Mondom: van bennem egy korrigálhatatlan bizalomhiány, ami, ha úgy tetszik, már von Haus aus sem feloldható. Emellett Gyurcsány politikáját is teljes mértékben elutasítom, a sorskérdésekben tett állításaival sem értek egyet.
Mit nevez sorskérdésnek?
Az illegális bevándorlási, továbbá a genderügyeket, az LMBTQ, a nemzetállamiság és a kultúra kérdését. Persze lehet hibákat találni a kormány politikájában, de ezeknek a sorskérdéseknek a kezelésében az ország jelenlegi vezetőjének felfogása lényegesen közelebb áll az enyémhez, és mindkettő fényévnyi távolságra van attól, amit Gyurcsány Ferenc képvisel. A migráció ma már nem is elsősorban menekültkérdés, egész másról szól. Az LMBTQ-ügyekről úgy látom, hogy ma már nem a kisebbségi jog érvényesítéséről szól, hanem szerintem azon igyekeznek, hogy felfogásukat agresszív, fenyegető eszközökkel rákényszerítsék a társadalom többségére. Aki pedig az EU-ban a magyar nemzet érdekei ellen küzd, annál az állampolgári hűség kérdése is felmerül. A nekünk járó EU-s pénzeket nem egészen törvényes módon nem utalja nekünk Brüsszel, miközben azt nem a kormány és a miniszterek, hanem a magyar nép veszíti el.
Ellenzéki politikusok és az EU illetékesei szerint azért nem kapjuk meg ezeket az összegeket, mert nem teljesítjük az unió által szabott feltételeket és megsértjük a jogállami normákat.
A jogállamiság elvének mantrázása gumicsont. Az unió nem egyenlő mércével mér, kommunikációjában is eltérő normákat érvényesít Magyarország és más országok esetében. Nem idevaló fogalmakat használnak, amiket csak azért rángattak elő, hogy ezekre hivatkozva beavatkozhassanak olyan ügyekbe, amikbe saját szabályaik szerint nem tudnának.
Milyen ügyekbe?
Például az oktatásba. Nem állítom, hogy a kormánynak tökéletes az oktatáspolitikája, de az unió szabályai szerint nemzetállami hatáskör. Ezért előveszik a jogállamiság elvét, és jogcímnek használják fel arra, hogy beleszóljanak abba, amibe különben nem tudnának. Innen nézve nevetséges az unió vezetése, nem beszélve arról, hogy nem nagyon látszik, mennyiben képviselik ők Európa érdekeit.
A tanároknak járó fizetésemelés ugyanúgy nemzeti hatáskör, mégis épp a kormány hivatkozik emiatt Brüsszelre.
Én nem konkrétan a pedagógusbérekről beszéltem, hanem arról, hogy általában véve nem ellenzéki vagy kormánypárti, hanem állampolgári és a klasszikus európai értékekhez kapcsolódó narratíva alapján gondolkodom. Egyébként pedig: pont Gyurcsánynak nem szabadna ezekben a sors- vagy bérkérdésekben megszólalnia. A jelenlegi helyzettől függetlenül is igaz, hogy ő nem többet tett a pedagógusokért és a nyugdíjasokért sem, sőt még sokkal kevesebbet tett.
Ehhez kapcsolódóan: Egyelőre nem látszik, hogy mi lesz a Biodómmal
Ez a Putyin nem ugyanaz a Putyin
Az orosz–magyar kapcsolat is nemzeti sorskérdés. Orbán Viktor a minap találkozott Putyinnal, 2009 óta tizenharmadik alkalommal, de most először nevezte a háborút – az orosz szóhasználatot követve – katonai hadműveletnek.
Sokszor azt hallom, hogy ez az Oroszország már nem az a Szovjetunió. Egyébként én is így gondolom. De már akkor sem volt az, amikor Gyurcsány Ferenc földig hajolt Putyin előtt, és a saját lakásán vacsoráztatta, úgy viselkedett vele, mint egy pincsi kutya. Akkor melyik Gyurcsány az igazi? Aki csontig behízelgett Putyinnak, vagy az, aki ma Putyint elmondja mindennek, ami rossz. Azaz Gyurcsány sem ugyanaz, mint régen? Persze hogy nem, főleg, ha nem csak 1990-ben kezdődött a történelem. Tudom, tudom, a metamorfózis elsősorban a demokratikus posztkommunisták előjoga.
Az ön által emlegetett, közel húsz évvel ezelőtti, 2006-os Oroszország sem ugyanaz, amelyik 2022-ben megtámadta Ukrajnát.
És ez a Putyin sem ugyanaz a Putyin? Erre mondom azt, hogy ez a Gyurcsány sem ugyanaz a Gyurcsány. Lehet azt mondani, hogy Orbán Viktor igyekszik a világ vezető politikusaihoz és döntéshozóihoz hasonlítani magát, de az érem másik oldala, hogy mintha ezek a nagy politikusok komolyabban vennék a magyar miniszterelnököt, mint Gyurcsány.
Milyen nagy politikusok?
Putyin, a kínai elnök, akár az amerikaiak, Trumppal és a republikánusokkal az élen. Gyurcsány véleményének és gúnyos kritikájának mekkora súlya van az orosz vagy a kínai elnökéhez képest? Annyit ér, mint Ferenc József képén a légypiszok, Amerika pedig messze van. Ahhoz képest, hogy 1956-ban erősítette a forradalmi retorikát, akkor egyszerűen cserben hagyta Magyarországot. Ezért nem hiszek abban, hogy Amerika érdek nélkül kiállna bármelyik kis szövetségese mellett. Oroszország pedig ma is atomhatalom, és ez a hatalmas birodalom itt van a közelünkben, gazdaságilag is ki vagyunk szolgáltatva. Miért lenne érdeke Magyarországnak, hogy ellenséges viszonyt alakítson ki az oroszokkal? Ettől függetlenül az orosz–ukrán háború persze borzalmas, és ha a történelmi hátteret is nézzük, még különösen tragikus is, de ebben nem feladatom konkrétan megnyilatkozni.
Orbán még a palesztin–izraeli konfliktus miatt összehívott rendkívüli, online EU-csúcson sem vett részt, mert Putyinnal és a kínai elnökkel tárgyalt.
Az EU-s vezetőket és az európai értékekhez való viszonyukat ne is emlegesse nekem! Az Orbán-látogatással pedig abszolút nem keverném össze. Orbán a közel-keleti eseményekről határozott véleményt alakított ki, ami megegyezik az európai állásponttal. Az enyémmel is egyébként, mert a Hamász eljárása védhetetlen. Ártatlan civileket, védtelen nőket, gyerekeket orvul legyilkolni – ilyen tettet semmilyen módon interpretált történelmi háttér nem igazolhat. Abból azonban, hogy a kínai és az orosz elnökkel találkozott, semmi esetre sem vonnám le azt a következtetést, hogy Orbánnak ne lett volna fontos az, ami a Közel-Keleten történik.
Akkor visszatérve: abból milyen következtetést lehet levonni, hogy Putyinnal tárgyalva Orbán katonai műveleteknek nevezte az Ukrajna elleni háborút?
Levonhat bármilyen következtetést, de az mindenképp önkényes lesz. Orbán soha nem támogatta ezt a háborút. Az egész felvetés ürügy arra, hogy megint a magyar miniszterelnököt próbálják lejáratni a magyarok szemében. Még az is elképzelhető, hogy az európai vezetés újra felhasználja ezt a találkozót arra, hogy bosszút álljon Orbánon. De ettől még nem igaz, hogy Orbán alulértékelné vagy kisebb súlyúnak tekintené a közel-keleti eseményeket, sőt.
A Fidesz felső vezetői már tudják, ki lesz a főpolgármester-jelölt
Bár sokak szerint rég ideje lett volna, Orbán mégsem látogatott el még Kijevbe. Ön viszont nagyon is kritizálta ezért Karácsony Gergelyt.
A háborút itt senki nem támogatja, egyébként természetesen én sem, de miért is kellett volna a miniszterelnöknek olyan sürgősen Kijevbe utaznia? Olyan jó helyzetben lennének a kárpátaljai magyarok? Ez teljesen más kérdés. Karácsony Gergely pedig túlsúlyosan foglalkozik olyan kérdésekkel, amelyek nem a főpolgármesteri pozíció portfóliójába tartoznak. Tevékenységében épp ez az egyik legnagyobb hiba. Szereptévesztő. Rendszeresen személyesen irkál az amerikai elnöknek, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának, világhírű közéleti személyiségeknek, és ehhez hasonlók. Én is elmondhatnám ötvenszer, hogy milyen világhírű sportolók, művészek és politikusok fogadtak vagy látogattak meg, de szinte soha nem tettem, amikor mégis, akkor is csak futólag. Nem akartam ebből kampányt csinálni, és nem ostromoltam ilyesmivel az ellenzéki sajtót, még a barátit sem. Egyszer az egyik helyettesem nyilvánosságra hozta, hogy Scarlett Johansson ellátogatott a hivatalomba. Mekkora támadást kaptam, és micsoda cirkusz lett belőle! Ehhez képest legutóbb milyen dicsérően és hencegően írták le huszonötször, hogy „még Karácsony Gergely is” írt valamilyen mai énekesnőnek, hogy látogasson el Magyarországra.
Taylor Swiftet hívta, hogy Budapesten is koncertezzen a turnéján.
Ha jól tudom, nem jött el, de talán nem is válaszolt neki. Legalábbis gyanúsan nagy lett a csend. Nem is ez a lényeg, erről most csak azért beszéltem, hogy láttassam: az ellenzéki média azonos vagy hasonló esetben mennyire kettős mércével kommunikál.
Ennyire zavarja, mit ír a sajtó?
Sokáig azt hittem, hogy a sajtó szerepe alapjában tömegtájékoztatás, és nem a tömegmanipuláció. Na mindegy. Ez egy tipikus ellenzéki reakció. A végén azt vetíti rám, mintha ez az egész miattam lenne, csak mert idegesít. Viszont ez nem igaz. Egyáltalán nem zavar már, és nem is gondolkodom rajta gyakran, csak észreveszem a durva kettős mércét. Az zavar, hogy a média egy része bizonyos esetekben nem korrekt, és azonos eseményeket teljesen másként interpretál a közvélemény számára. Ha szóvá teszik neki, akkor ez a replika: „Így zavarja?”, „Irigyli?” Ócska trükk.
A sajtó a Fidesz főpolgármesteri kampányáról is ír, hiszen igazán nem a szokásos módon alakul: a kormánypárt ugyanis még mindig nem nevezte meg a jelöltjét. Ezért sokan a 2009-es baloldali miniszterelnöki castinghoz hasonlítják a helyzetet. Ilyet a Fidesznél korábban nem nagyon lehetett látni, hiszen akad jó pár esetleges jelölt: Szentkirályi Alexandra kormányszóvivő, Fürjes Balázs korábbi kormánybiztos, Vitézy Dávid volt államtitkár, Németh Balázs egykori köztévés és az atlétikai világbajnokságot szervező cég vezérigazgatója, Kocsis Máté, Pokorni Zoltán, Kubatov Gábor pártigazgató, Gyurta Dániel világbajok úszó.
Talán sokat beszélek, mert sokat kérdeznek erről. Túlontúl is. Át is gondoltam ezt, épp a napokban. Érdekes, hogy Dávidot hangsúlyosan volt államtitkárnak nevezi, ami igaz is volt úgy kábé négy hónapig. Az igaz, hogy 2006-ban, 2010-ben, 2014-ben, sőt még 2019-ben is ennyi idővel a választás előtt a jelöltséget már réges-régen bejelentették. De az is igaz, hogy a felsorolt személyek között azért vannak önjelöltek, sőt olyanok is, akik talán a Fidesz szavazóbázisát is megosztanák. És van egy-két komolyan vehető név is.
Például?
Én már azért nem nevezek meg senkit, mert a választások túl közel vannak. Szerintem a Fidesz felső vezetői valószínűleg már tudják, ki lesz a jelölt. Való igaz, hogy Budapesten nagyon nehéz a helyzet. Az utóbbi négy év nem növelte a főpolgármesteri pozíció tekintélyét. Ezért, megítélésem szerint, a közgyűlés szerepe sokkal fontosabb lett, mint Demszky vagy akár az én időmben volt.
Miért?
Ha csak Karácsony miniszterelnökségtől való visszalépésének körülményeit, majd az erre adott válaszát veszi alapul, az magában véve is nagymértékben hiteltelenítette őt. Senki nem hitte el, hogy a saját döntése volt. A közgyűlés összetételének alakulása pedig nem szubjektív megítélés kérdése, hanem színtiszta matematika. Kétség nem fér hozzá, hogy amit a DK nem támogat, azt a főpolgármester nem tudja keresztülvinni a testületen. Huszonöt évig voltam polgármester és főpolgármester, de ennyi év alatt egyszer sem fordult elő, hogy a benyújtott előterjesztésemet leszavazták volna. Karácsonynak nagyon óvatosnak kell lennie a saját előterjesztéseivel.
Karácsony Gergelynek viszont nagy a támogatottsága.
Úgy tűnik, jobbára megmaradt a támogatottsága, de sok mérés szerint értelmezhető mértékben csökkent. A korábbi, a Lánchíd használatára vonatkozó felmérésekből például nagyon más eredményt lehet kiolvasni a főpolgármester támogatottságáról.
Egyelőre még sincs más ellenzéki jelölt a posztra.
Ne kapacitáljon, mert erre nem szívesen válaszolok. Nézze, én is azt mondom, hogy ha Karácsony egyedül marad az ellenzéki oldalon, akkor komoly esélye van, és a végén Gyurcsány is beáll majd mögé. Sokkal fontosabb neki, hogy megtartsa Budapestet. A véleményét sem fogja elmondani róla, mert inkább a közgyűlési többségre koncentrál, hiszen ma a döntések kevésbé függnek a főpolgármester személyétől, mint korábban. Ezért logikusnak tartom, hogy a Fidesz a kampányban elsősorban a kerületekre koncentrál majd, itt szerintem jobban is szerepel majd, mint 2019-ben.
Elengedték volna a főpolgármesteri pozíciót?
Szerintem Orbán Viktor ilyet konkrétan biztosan nem gondol, de számolni azért mindenhol tudnak.
Visszatérve: Fidesz-kampány esetén nem volt még példa arra, hogy egy pozícióra ennyi esetleges jelölt kerüljön elő, döntés pedig ilyen sokáig ne szülessen róla.
Hiába próbálkozik, én biztosan senkit nem fogok néven nevezni. Annyi azonban nyilvánvaló, hogy vannak olyan jelöltek, akik nem elég ismertek, ezért szinte kizárt, hogy esélyt kapjanak. Annak idején Schmitt Pál sokkal nagyobb és komolyabb név volt a sportban és a sportdiplomáciában is, ehhez képest két számjegyű vereséget szenvedett Demszkytől, még úgy is, hogy az MSZP ráindította Gy. Németh Erzsébetet. És most az állítólagos Fidesz-jelöltek között nála jóval kisebb nevek vannak, ismétlem, olyanok is, akik talán megosztanák még a Fidesz szavazóbázisát is. Személy szerint kizártnak tartom, hogy a miniszterelnök ilyen jelöltet állítana. Kubatov jelölését pedig egyéb meghatározó megbízatásai miatt inkább szóbeszédnek gondolom.
Pokorni Zoltán nevét hallani mint olyan jelölt, aki minden feltételnek megfelel.
Én úgy mondanám: majdnem minden feltételnek. Az ő indítása engem sem lepne meg. De ha így alakul, neki is nagyon nehéz dolga lesz. A XII. kerületben például jelentős népességcsere volt, és mint Fürjes Balázs esetében láttuk, még a személyiség se volt elég. Hisz Fürjes képességeit és a teljesítményét nehezen lehetne vitatni, magasan felette állt annak a politikusnak, aki ott nyert. Szóval az I., a XVI., a XVII. kerület, talán Budafok és Csepel kivételével a kerületekben sem lehet biztosra menni, még Pokorninak sem. Ráadásul a főpolgármesternek a XIII. vagy a XIX. kerülethez hasonló, túlsúlyos ellenzéki kerületekben sem szabad túl rosszul szerepelnie, ahol talán még Pokornit is kevésbé ismerik. Nem beszélve arról, hogy félő, ez a választás nem feltétlenül a teljesítményekről fog szólni.
A kampány a személyiségre vagy inkább ügyekre fókuszál majd, mint a Lánchíd, a biciklisáv, a metrófelújítás? Arról nem is beszélve, hogy ugyanazon a napon lesz az európai parlamenti választás is.
Ezt nem tudom megmondani. Ahogy már említettem, Budapesten a főpolgármester-választásnál biztosan nem a teljesítmény lesz a döntő, hanem inkább az indulat, az érzelem és az a tudat, hogy a fővárost az ellenzék semmiképp nem akarja még egyszer elveszíteni. Mindez a személyiségnél nagyobb súllyal esik majd latba. Az uniós és még inkább majd a parlamenti választáson viszont a kormánypárt esélyei sokkal jobbak, mint az ellenzéké. A vidéki emberek a sorskérdésekhez egészen másképp, más értékrend alapján állnak hozzá, mint az ellenzék vagy a budapestiek feltételezett relatív többsége. Az ellenzéknek amúgy sem nagyon van pozitív üzenete, sem országosan fajsúlyos arca.
Macskamenta, műfű, poller
Karácsony Gergely a megválasztásának négyéves évfordulóján tartott, Budapest ellenszélben című beszélgetésen azt mondta: „A macskamenta egy csodálatos növény, sokáig virágzik, és elképesztő strapabíró, olyan, mint a főváros vezetése.” Szerinte ugyanis az elmúlt négy év működését az Andrássy úti műfű felszedése jól példázza. Szimbolizálja ugyanis, hogy a korábbi vezetés „elhitette, hogy meg van oldva minden”, miközben most a szennyező talaj eltávolításával „egy Magyarországon őshonos növény gyönyörűen virágzik az Andrássyn”.
Karácsony Gergely szívesen beszél ilyen szimbólumokban. Amiket viszont teljesítményként felsorol, az egész egyszerűen nem igaz. Kevésbé gondolom egyébként, hogy a Magyarországon őshonos növényeknek elsősorban egy kétmilliós nagyváros forgalmas központjában kellene virágozniuk. A Margit-sziget, a négyszáz kilométeres gerinccsatorna-bővítés, hét nagy fürdő és strand vagy a 2010-ben főként jogi, de részben műszaki értelemben is romhalmazban lévő 4-es metró felújítása, majd a romhalmazként ránk maradt 3-as metró kifogástalan előkészítése és jelentős részben megvalósítása, a budai fonódó villamos megépítése – ezek teljesítmények, ahogy a Fővárosi Vízművek visszavásárlása is. Ehhez képest Karácsony meg műfüvet, méhlegelőt, pollereket és hasonlókat emleget.
Szimbolikus eseményként szólt róla.
Rendszerint szimbolikus apróságokkal próbálkozik, nem rosszak, de városvezetői szakmai szempontból szinte jelentéktelenek. Ami pedig a pénzügyi helyzetet illeti: annak idején 250 milliárd adóssággal vettem át a fővárost, és kétszázmilliárd plusszal adtuk tovább, csak az iparűzésiadó-növekmény 107 milliárd volt. Ezek a fajsúlyos kérdések. A kormányzati „kivéreztetés” így számszakilag szóba sem jöhet, csak a kommunikációban és a számok sajátos csoportosításával igaz. Nem azt akarom bizonygatni, hogy a főváros nagyon könnyű helyzetben lenne, hiszen ’90 óta sosem volt. Viszont a pénzügyi helyzet fővárosi felvázolása aránytalan, a kormánnyal való együttműködés feltételeit Demszky Gáborék sem rontották el úgy, mint Karácsonyék. Budapesten a kampány sajnos ezekről a piszlicsáré ügyekről fog szólni, az ellenzéki média talán ettől és a „kivéreztetéstől” lesz hangos, meg „országos ügyektől”.
Azért vannak nem piszlicsáré súlyú kijelentések is a kampány valós súlyáról. Lázár János a hódmezővásárhelyi Rádió 7 műsorában úgy fogalmazott: „Ha a hódmezővásárhelyiek megválasztják Márki-Zay Pétert polgármesternek, ami persze szívük joga, és persze van lehetőségük erre, akkor a kormánytól semmiféle támogatásra és együttműködésre nem számíthatnak”.
Nézze, Lázár Jánost tehetséges politikusnak gondolom. A mi korábbi ellentétünk sem elsősorban személyi volt, hanem a Budapest–vidék-ellentétből fakadt, ami sajnálatos módon épp a forrásmegosztás kérdésében éleződött ki közöttünk. De akármilyen tehetséges Lázár János, említettem már valamikor, hogy a bibliai személyiségek szimbolikus sorában néha nem a pontos helyre sorolja magát. Ilyen típusú és súlyú döntéseket önállóan nem hozhat meg, hiszen van, aki felülbírálhatja.
A kormány tagjaként és miniszterként nyilatkozott.
Az én időmben a főváros ügyeiben is miniszterként nyilatkozott olykor. Aztán a kijelentései nem úgy váltak valóra, ahogy kilátásba helyezte. Megértem az indulatot Hódmezővásárhely esetében, sőt ebből a szempontból igazat is adok neki. Én sem szavaznék Márki-Zayra. Azt azonban, hogy a város azért nem kap pénzt, mert esetleg ő a polgármester, nem valószínű, hogy Lázár János fogja eldönteni. Ezt mindenki tudja. Amennyiben a miniszter úr valóban így nyilatkozott, az egy politikailag éretlen mondat volt. Ilyenekkel hergelni az embereket nem felelős politikushoz méltó, különösen úgy nem, hogy az állítása egyelőre bizonytalan.
Ehhez kapcsolódóan: „Tarlós István típusú, városüzemeltető menedzser” lehet Karácsony Gergely kihívója a Fidesz részéről
A minap a 24.hu írt arról, hogy a 2017-ben indult, a hazai fejlesztéseket összefogó kormányzati Kisfaludy Turisztikai Fejlesztési Program esetében félidőben azt látni, hogy a támogatások közel nyolcvan százalékát a kormánypárti önkormányzatok kapták. A tíz legnagyobb összeg ugyanis fideszes önkormányzatoknak jutott, a fideszes vezetésű megyei jogú városok 14 milliárd 579 millió, míg az ellenzéki irányításúak közül csak Baja és Miskolc részesült 54, illetve nyolcmilliós támogatásban.
Hadd hozzak egy másik példát: a XIII. kerületi polgármester urat nagyon sokra becsülöm. Ha az ellenzék a főváros működtetése és fejlesztése szempontjából praktikusan gondolkodna, én a helyükön biztosan Tóth Józsefet indítanám főpolgármesternek. Kiváló polgármester, szuverén személyiség, lát a pályán és ismeri a várost. A XIII. a legbaloldalibb kerület. Amit mondani szeretnék, hogy a magam részéről mégis a legnagyobb támogatója voltam a Béke tér és környéke csatornakomplexum fejlesztésének a közfejlesztések tanácsában. Az ön által idézett adatokról szólva: bizonyosan hozhatók olyan példák, amelyek alátámasztják az ellenzék állítását, meg olyanok is, amelyek az ellenkezőjét. Az említett számokat, adatokat nem ismerem, így nem minősíthetem. Azonban az adatokat mindenki úgy tudja csoportosítani, hogy az ő igazát támasszák alá. Ezek nem mindig felelnek meg a teljes igazságnak.
Lázár János mondata pont a kormány állításainak ellenkezőjét támasztja alá.
Ezért volt ez egy szerencsétlenül megfogalmazott mondat Jánostól, hisz valóban az ellenzék teóriáját erősíti – ha így hangzott el.
A 2019-es kampányról úgy nyilatkozott: „Ha akkor leülök Karácsony Gergellyel vitázni – ma már bánom, hogy nem tettem így –, akkor az a választás másként alakul.” Most szükség lenne vitára a jelöltek között?
Erre nem tudok válaszolni, majd a jelölt eldönti. De az biztos, hogy a 2002-es Orbán–Medgyessy, de még a 2006-os Orbán–Gyurcsány választási vita is manipulált volt.
Manipulált?
Nem Orbán valós személyiségét láttuk, nem önmagát adta, csak azért, mert feltehetőleg nem a legjobb tanácsokat kapta. Ezért sokáig azt hittem, hogy ezek a viták feleslegesek. Nekem 2019-ben mégis észszerű lett volna lefolytatni a vitát. Karácsony Gergely akkor egyáltalán nem ismerte a várost, sem az ügyeit, még ott tartott, hogy északon kereste Csepelt. Ha akkor előre meghatározott témában, de pláne ha spontán módon leülünk vitatkozni, brutálisan gyengén szerepelt volna. Még a közgyűlésekre, bizottsági ülésekre is alig járt, néha azt sem tudta, miről szavazott. Viszont elengedtem a kampányt, ami az én hibám volt. Ráadásul Karácsony Gergőt sokáig kedveltem, azt hiszem, ő is engem. Amikor főpolgármester voltam, ő pedig a közgyűlés tagja, volt olyan telefonbeszélgetésünk, amikor azt mondta: István, ha újraindulsz, akkor én el sem indulok. Ha megkérdezi tőle, nem hiszem, hogy letagadná.
Ma viszont ott tartunk, hogy nyíltan femininnek nevezte Karácsonyt.
Ez a véleményem, talán szabad elmondanom. Hogy tényleg az-e, azt meg mindenki döntse el magában. Nem rosszindulatból mondtam, de komolyan. Én nem ítélem ezért el őt, csak ilyennek ismertem meg.
Más ellenzéki politikusokat sem kímélt. Márki-Zay Péterről azt mondta tavaly márciusban az óbudai Fidesz gyűlésén: „Ahányszor az arcára nézek, arra gondolok, csecsemőként felsírtam volna, ha róla álmodom.” Vincének hívta Tordai Bencét, mivel ön szerint „a Bence a Vincéből származik”. Majd jött a „Szamuely-reinkarnációt jelentő, váll nélküli” Fekete-Győr Andrásra vonatkozó kijelentése.
Nézze, kétségtelenül szoktam nyersen, sőt cinikusan fogalmazni, de nem szoktam hazudni, és nem használok ordenáré kifejezéseket, mint Hadházy vagy Szabó Tímea vagy Jakab Péter. A liberálisok a szimpatizánsaiknak olyan képet rajzoltak rólam, ami természetesen nem valós. Akik közelről ismernek – grundkifejezéssel élve – szétröhögik magukat azon, amiket rólam mondtak. Ez ma már nem számít. Igaz, szeretem, ha a kocsmában is értik, amit mondok, de ha a tényleges belső világom és az érdeklődési köröm alapján a személyiségem találkozna a liberálisok által vázolt képpel, be kéne mutatkozniuk egymásnak. Szerencsétlen Karácsonyt is agyontámadták az angolnyelv-tudással, pontosabban annak hiányával. Ő meg elkövette azt a hibát, hogy először az ellenkezőjét állította. Aztán jött a hiperpasszív nyelvtudással meg ehhez hasonló hülyeségekkel, amivel csak rontott a helyzetén. Én se beszélek angolul, de soha nem is tagadtam. Karácsonynak meg az is volt a pechje, hogy előzőleg az ellenzéki sajtó és főleg Demszky engem agyoncikizett miatta. Ha korábban nem támadtak volna ennyire, talán Karácsonyt sem érte volna ilyen sok atrocitás.
Ettől még önnek nem kellene beszólnia az ellenzéki politikusoknak.
Miért ne szabadna beszólni nekik? Ez csak az ellenzék, Hadházy és hasonlók privilégiuma? Hadd mondjam erre azt, hogy az ellenzéki sajtó képviselői nagyon is szerettek járni a Budapest Infókra, amiket annak idején tartottam. Néha valóban van a kijelentéseimben nyersesség, ahogy elismertem az imént, előfordul cinikus megjegyzés. De a legdurvább mondatomként mégis csupán azt emlegetik, amikor Kálmán Olgának az egyik interjúban úgy válaszoltam: „Ezt általában 90-es IQ felett meg szokták érteni. Hogy ön nem értette meg, az legfeljebb a kialvatlansággal hozható összefüggésbe.” Legfeljebb ezzel tudtak támadni. Brutális soha nem voltam, senkinek a családjával nem szórakoztam. Én pedig Kálmán Olgának vittem egy csokor virágot, és elnézést kértem, bár ma sem tudom, hogy ezt miért kellett. Hasonlítsa ezt össze azzal, amiket ellenzéki véleményvezérek, továbbá Tordai Bence, Szabó Tímea vagy Hadházy Ákos szoktak mondani, vagy azzal, amilyen táblát Hadházy függesztett ki a parlamentben lóalkatrészekről és egyebekről. Gondoljon bele, ha én ilyeneket csináltam volna, miket írtak volna. Különösen mit szólnának mindehhez Mikszáth Kálmán és társai, ha ma is a parlamentben ülnének?
