„Most az orosz átlagembernek kellemetlen döntést kell hoznia„ – írta Ivan Jakovina újságíró és ismert YouTube-személyiség Facebookon szeptember 18-án. – Ki a hős és ki a gonosz? A válasz korántsem egyértelmű.”
Jakovina megjegyzése a legendás popdíva, Alla Pugacsova megdöbbentő nyilatkozatát követte, amelyben az énekes elítélte Oroszország ukrajnai háborúját, amelyben „fiaink illuzórikus célokért halnak meg, ami páriává teszi országunkat”, és arra kérte az igazságügyi minisztériumot, hogy vegye fel az úgynevezett külföldi ügynökök listájára. Pugacsova posztja napokon belül háromnegyedmillió lájkot és több mint százezer – nagyrészt támogató – kommentet kapott.
Pugacsova két nappal azután tette közzé a nyilatkozatot, hogy Moszkva felvette férjét, a népszerű humoristát, Makszim Galkint a külföldi ügynökök listájára, mivel állítólag Kijev nevében folytat politikai tevékenységet és Ukrajnából kap pénzt. Ő és támogatói szerint a háborúval szembeni bírálata miatt kapta a bélyeget. A párral kapcsolatos hírek még azelőtt láttak napvilágot, hogy Putyin elnök közölte nagy hullámokat vető részleges mozgósítási tervét.
„Millió rózsaszál”
Pugacsova a hetvenes évek óta ismert név Oroszországban és az egész volt szovjet blokkban. Hatása még Magyarországra is eljutott, a nyolcvanas években Csongrádi Kata vitte sikerre egyik slágerét, a Millió, millió rózsaszálat.
Most ő lett a legjelentősebb és legkedveltebb kulturális személyiség, aki felszólalt a háború és Vlagyimir Putyin elnök vezetése ellen. Megjegyzése valósággal felgyújtotta az orosz nyelvű internetet, a vitához kapcsolódó hashtagek még napokkal később is vonzották az olvasókat.
„Nyilatkozata természetesen nem az ellenzéknek vagy azoknak szólt, akik a rezsim ellen harcolnak” – mondta Artyom Troickij szintén legendának számító zene- és kultúrkritikus.
„A törzsközönségének szólt, a negyven és nyolcvan év közötti embereknek, akik emlékeznek rá és szeretik a Szovjetuniót, és természetesen emlékeznek rá, szeretik és nagyon jól ismerik Alla Pugacsovát, aki ma már kétségtelenül az első számú, szovjet időkből ismert személyiség Oroszországban.”
Ez a közönség Troickij szerint több tízmilliós nagyságrendű.
„Azt hiszem, ő a legismertebb orosz állampolgár, kivéve talán magát Putyint – tette hozzá. – Természetesen ennek az állampolgárnak a véleménye erről a témáról nagyon sok orosz embert érdekel, és rendkívül fontos.”
A Pugacsova-korszak
Az elmúlt napokban sokan mesélték a régi viccet: Ki volt Leonyid Brezsnyev? – teszi fel valaki a kérdést a Szovjetuniót hosszú ideig vezető pártfőtitkárról. A válasz: A Pugacsova-korszak egyik kisebb politikai alakja.
1976-ban Pugacsova több dalt is elénekelt A sors iróniája (Ironyija szugybi) című klasszikus szovjet film dalai közül. A szerelmi bohózatot, amelyben egy részeg moszkvai férfi Leningrádban köt ki egy panellakásban, amelynek zárját simán kinyitja a lakáskulcsa, a mai napig minden szilveszterkor vetítik Oroszországban és néhány más volt szovjet köztársaságban. Pugacsova 1977-ben szerepelt A nő, aki énekel című filmben, amelynek soundtrackje 55 millió példányban kelt el.
Az orosz Gábor Zsazsaként is jellemezhető, férjfaló, 73 éves énekesnő számos állami kitüntetést kapott. Többek között a Szovjetunió népművésze díjat, és háromszor kapta meg a Hazáért Érdemrendet is. Legutóbb 2009-ben adományozta neki az akkori elnök, Dmitrij Medvegyev a hatvanadik születésnapja alkalmából. (A sors iróniája, hogy a korábban liberális Medvegyev azóta az egyik legharcosabb háborús héjává vált az orosz politikai elitben.)
Troickij zenekritikus hozzátette: az oroszok számára Pugacsova nyilatkozata hitelesebb és személyesebb, mint bármi, amit Ukrajna közelmúltbeli sikeres ellentámadásáról vagy az orosz hadsereg kudarcairól és visszavonulásáról hallottak. Ezek az események – mondta – „teljesen elvontak és távoliak, valójában a legtöbb orosz még csak nem is hallott róluk, mert csak a hivatalos médiából kapja az információkat”.
„Alla Pugacsova története sokkal komolyabb a tömegek számára” – mondta.
„Alla Boriszovna sokkal több, mint énekesnő – mondta Sztanyiszlav Belkovszkij politikai tanácsadó. – Kétségtelenül legenda.”
Szembeszállás a sztárral
Több közösségimédia-kommentátor szerint a Kreml nagy hibát követett el azzal, hogy külföldiügynök-bélyeget ütötte Galkinra, akinek az ukrajnai háborúval szembeni megjegyzései viszonylag szűk körben terjedtek, és keveseket értek el.
„Egy putyini bürokrata elsősorban és utolsósorban arra gondol, hogy mi fog tetszeni a főnöknek, Vlagyimir Putyinnak – mondta Belkovszkij, aki korábban az elnöki adminisztráció tanácsadója volt. – Nem gondolnak arra, hogy egy népszerű személyiség elleni támadás milyen negatív hatással lehet Putyin népszerűségére vagy politikai gépezetének stabilitására.”
Bár Galkin, aki 27 évvel fiatalabb Pugacsovánál, közel sem olyan népszerű, mint felesége, ő is egy olyan orosz demográfiai csoporthoz szól, amely eddig nagyrészt tudatosan nem figyelt oda a háborúra és Putyin ellenvéleményeket elfojtó, kemény fellépésére. Ez utóbbi az állam által bevezetett, egyre szigorúbb külföldiügynök-törvényekben és a „fegyveres erők lejáratása” elleni új jogszabályok meghozatalában nyilvánul meg.
„Most már nagyon könnyű lesz elmagyarázni a vidéki rokonoknak, mi is az a külföldi ügynök – írta a Gorod Glupov (A Buták Városa) Telegram-csatorna. – Egyszerűen Makszim Galkin.”
Alekszandr Kinyev politikai elemző szerint Galkint külföldi ügynöknek nevezni „magának a címkének a teljes propagandisztikus önpusztítása”, mert most már „a legapolitikusabb emberekre” is kiterjesztették.
A Kreml volt beszédírója, Abbasz Gallijamov egyetért.
„A külföldiügynök-státusz megadása Galkinnak jobban lejáratja magát a státuszt, mint amennyire lejáratja Galkint – írta. – Az emberek tökéletesen tudják, hogy Galkin nem külföldi ügynök, sőt még csak nem is politikai személyiség. Most még a legnaivabb állampolgár is világosan látja, hogy ennek a státusznak semmi értelme (…) A kormány szava értéktelenné vált, és egyáltalán nem jelent többé semmit.”
Az orosz külföldiügynök-törvényt 2012-ben fogadták el, és azóta többször módosították, annak ellenére hogy Oroszországban és külföldön is bírálták, mivel az indokolatlan támadás a független média és a civil társadalom ellen. A jogszabály előírja, hogy a külföldi támogatásban részesülő és a kormány által politikai tevékenységet folytató nem kormányzati szervezeteket külföldi ügynökként be kell jegyeztetni, így kell azonosítaniuk és ellenőrzésnek kell alávetniük magukat.
A későbbi módosítások a külföldről finanszírozott médiát, valamint egyes külföldieket és oroszokat célozták. Egy sor médium online anyagainak tetején ezért ez olvasható: „Jelen publikáció idegen ügynök tevékenységét folytatja.”
A Galkin elleni támadások – amelyeket az orosz állami televízióban olyan keményvonalas, Kreml-barát kommentátorok erősítettek fel, mint Vlagyimir Szolovjov – megnehezítették Pugacsova számára, hogy fenntartsa azt a szinte teljes csendet, amelyhez Oroszország februári, ukrajnai inváziója óta ragaszkodott.
Bár a házaspár nem sokkal az invázió után elhagyta Oroszországot, Pugacsova augusztus végén visszatért. Szeptember 3-án látták őt Mihail Gorbacsov volt szovjet elnök temetésén, amelyet a Kreml nem illetett túl sok figyelemmel, és amelytől Putyin állítólagos elfoglaltsága miatt távol maradt.
„Régóta nem sírtam így – írta Pugacsova szeptember 4-én Instagramon. – Elmúlt egy korszak – egy olyan korszak, amelyben megszereztük a szabadságot, megszűntünk »gonosz birodalomnak« lenni az egész világ számára, és amelyben eltűnt a gyermekeink jövőjéért való félelem. Gorbacsov elutasította az erőszakot mint a politika vagy a személyes hatalom fenntartásának eszközét.”
Egy énekes elhallgattatása?
„Pugacsova nem ellenzéki vagy a szokásos értelemben vett politikai személyiség – mondta Belkovszkij. – Szóval szerintem amit tett, az sokat jelent. Többet tett, mint amit sokan vártak tőle.”
Bár nem valószínű, hogy az oroszokat az utcára vinné, hogy tiltakozzanak Putyin kormányának intézkedései ellen, nyilatkozata mérföldkőnek számít – érvelt.
„Azt mondanám, hogy ez valamiféle népi intuíció hangja – mondta. – Mindig is egy hullámhosszon volt közönsége egy részének érzéseivel. Képes volt azt mondani, amit hallani akartak tőle, és egyfajta zenét megfogalmazni a lelkükben. Ez jelentős mértékben még mindig így van. Ezért fontos a mondanivalója, függetlenül attól, hogy milyen énekesnő vagy mennyire népszerű ma zeneileg.”
Vannak arra utaló jelek, hogy a kormány igyekezett cenzúrázni Pugacsova üzenetét: több állami és lojális médium is kihagyta az orosz katonák haláláról és az ország páriává válásáról szóló rész idézését.
Troickij szerint a Kreml most megpróbálja Pugacsovát a lehető legjobban elszigetelni, nem pusztán a kijelentéseit, hanem létezésének tényét is elhallgatja.
De amit már mondott, „az az orosz állampolgárok millióinak fejébe szöget ütött” – tette hozzá.
Dmitrij Peszkov elnöki szóvivő például úgy fogalmazott: Pugacsova szavai „nem jelentenek olyan kérdést, amelynek bármilyen köze lenne a Kremlhez”. Pjotr Tolsztoj, az Állami Duma alelnöke (és a híres író rokona) viszont visszavágott: „Sajnálatos, hogy az ország egykor legnépszerűbb énekese ennyire elvesztette a kapcsolatot a valósággal, és azokkal szolidáris, akik Oroszország vereségét akarják.”
Szergej Selin közgazdász, újságíró szeptember 18-án Facebookon lehűtötte azokat a várakozásokat, hogy Pugacsova nagy visszhangot kiváltó véleménynyilvánításának rövid távon kézzelfogható hatása lenne.
„Azok a remények, hogy a nyilatkozata miatt a rezsim összeomlik, egy kultúraközpontú mitológiából fakadnak, nem a valóságból – írta. – Örüljünk annak, hogy még egy ember hírneve megmenekült.”
