Embertelen állapotokról számolnak be a Bahmutból kimentett sebesült ukrán katonák, akik néha épületek belsejében vívnak közelharcot az ostromló oroszokkal. Evakuálásukba besegít egy önkéntes mentőscsoport is, amely jól felszerelt mentőbuszban tartja életben őket, amíg el nem jutnak a kórházba.
A kezük megfeketedett és piszkos a harctól. Néhányuk lábán még mindig ott a bakancs, takaró alatti meztelen felsőtestüket a harctéri pernye és föld apró fekete pöttyei tarkítják.
A bekötözött fejű és sínbe tett végtagú katonákat hordágyon viszik a várakozó katonai mentőbuszba a hospitallerek, az ukrán önkéntes mentősök szervezetének tagjai, akik az ukrajnai háború frontvonalában dolgoznak.
A katonák mind a Donbászban zajló heves harcokban, az orosz erők előrenyomulása során sebesültek meg. Az orosz csapatok által három oldalról bekerített Bahmutban zajló összecsapások különösen véresek voltak, a katonák végtelennek tűnő, gyakori közelharcról számoltak be.
„A pokolban jártunk” – mondta a speciálisan felszerelt orvosi busz egyik ágyán fekvő Jura. A jobb alkarja körüli nehéz kötés, amelyet a törött csont stabilizálására használt fémrudak tartottak össze, vérfoltos volt.
A bicepszén egy mélyülő lila véraláfutás látszott, amelyet a vérzés elállítására és életének megmentésére alkalmazott szorítókötés hagyott. Jobb arcán még mindig ott volt a felhelyezés időpontja filctollal: 19:45.
„Gránátokkal próbáltak elintézni” – mondta Jura, aki az összes katonához hasonlóan csak a keresztnevét adta meg. Súlyosan megsebesült a jobb karján és a lábán.
Öt napon át nem aludt, az őrület határán volt
A legtöbb sebesülttel ellentétben Jura nem ukrán. Orosz, de november óta Ukrajna oldalán harcol Bahmutban.
A moszkvai születésű férfi elmondta, hogy még a háború előtt Ukrajnába költözött, akárcsak egy barátja, aki szintén Ukrajna oldalán harcol, és aki két és fél évet töltött börtönben Oroszországban, mert a közösségi médiában egy olyan posztot tett közzé, amely szerint a Krím – amelyet Oroszország 2014-ben illegálisan annektált – ukrán.
Saját honfitársai sebesítették meg.
Bahmutban „nyolc napig szinte megszakítás nélkül harcolt”, de egységével sikerült visszavernie az összes támadást, amelyet az állásuk ellen indítottak – mondta.
„Az ötödik napon, amikor nem aludtam, olyan gondolataim voltak, hogy megőrülök – mondta. – Valójában lehetetlen ott aludni, úgy bombáznak, hogy remeg a föld.”
Megmutatta a mobiltelefonján a Bahmutban készült videót: egy elpusztult épület belseje, a tüzérség által a falakon ütött lyukak, a padlón szétszórt törmelék. Egy ablak kicsavart fémmaradványai mögött egy pokolbéli városi táj, ahol romos épületek és a szilánkokra tört fák meredeznek.
A 37 éves Jaroszláv szintén megsebesült Bahmutban. A csata olyan testközeli volt, hogy az orosz és az ukrán erők szobáról szobára harcoltak az épületekben – mondta.
Sápadtan, szinte észrevehetetlen remegéssel és sápadt ajkakkal, egyik könyökére támaszkodva várta, hogy a mentőautóból buszra tegyék, és egy nyugatabbra fekvő város jobban felszerelt kórházába szállítsák.
Akkor sebesült meg, amikor egy robbanástól repeszdarab fúródott a lábába, amely a térde alatt szúrta át.
„Halott oroszok és ukránok hevertek a földön”
„Magamhoz tértem, és láttam, hogy nincs körülöttem senki. Akkor értettem meg, hogy vér szivárog a cipőmbe, vér csorog a cipőmből – mondta, miközben csendesen rágyújtott egy cigarettára. – Teljesen sötét volt.”
Amikor az egysége megpróbált elmozdulni a pozíciójából, az orosz erők aknatűz alá vették őket.
„Amikor elindultam, minden lángokban állt. Halott oroszok hevertek a földön, és halott ukránok is. Emberek futottak az úton, és elestek, mert aknák robbantak, drónok repültek.”
Jaroszláv befejezi a cigarettát, és hátradől a hordágyon. Szemei valami láthatatlan pontra szegeződnek, és lassan lehunyja a szemét. A hospitallerek felemelik a hordágyát, és a várakozó buszhoz viszik.
Az orvosilag felszerelt busz az Osztrák nevet kapta egy hospitaller mentős beceneve alapján, aki egy másik orvosi evakuációs busz balesetében vesztette életét. A jármű hat súlyosan sebesült beteget tud hordágyon szállítani, és még több gyalogost.
„Szükség szerint végezzük az evakuálást. Naponta kétszer-háromszor is megtörténhet” – mondta a vezető mentős, Katerina Szeliversztova.
Az adományokból vásárolt busz orvosi szempontból jobban felszerelt, mint egyes állami kórházak – mondta. Van benne monitor, elektrokardiográf, lélegeztetőgép és oxigénpalackok, és képes ellátni a súlyos betegeket, amíg nagyobb kórházba szállítják őket.
„Ez a projekt nagyon fontos, mert segít takarékoskodni az erőforrásokkal – mondta. – Hat súlyos vagy közepesen súlyos állapotban lévő sérültet tudunk elszállítani”, míg egy normál mentőautó csak egyet.
A Jurát és Jaroszlávot evakuáló út során mind a hat helyet elfoglalták. Jurával szemben a folyosón egy másik katona lebegett ájulás és eszmélet között, a feje köré barna kötést tekertek. Egy mentős ellenőrizte az életjeleit egy monitoron, és segített neki vizet kortyolni egy fecskendőből.
Mögötte egy férfi erőteljesen köhögött. Csak az orra fekete hegye látszott ki kötszerrel átkötözött fejéből.
Jura halkan beszélt az egyik mentőshöz. Anélkül hogy arckifejezése megváltozott volna, könnyek gördültek végig az arcán. A mentős odahajolt hozzá, és óvatosan letörölte.
