A felállítandó Szuverenitásvédelmi Hatóságnak jogkörei nincsenek, úgy tűnik, „csak” egy újabb állami, adóforintokból fizetett és politikai kampányokat folytató intézmény születik, az eddig is tiltott külföldi pártfinanszírozást viszont kriminalizálják. A tervezet elfogadása jelen formájában várhatóan szerkesztőségünk működését is érinteni fogja.
Ez a cikk a magyarországi választók számára íródott (pontosabban a magyarul beszélők, illetve a 18 év alatti, a közélet iránt érdeklődők számára is). Célja, hogy tájékozottak legyenek a magyarországi közállapotokról, így a választásokon tudjanak dönteni arról, kiket bíznak meg településük és Magyarország vezetésével, valamint a Magyarország által is irányított Európai Unió egyik testülete, az Európai Parlament döntéseiben való részvétellel. Ez a cikk így végeredményben alkalmas a magyarországi választások befolyásolására.
Magyarország a rendszerváltozáskor lehetővé tette, hogy területén külföldi tulajdonban álló cégek működhessenek. A mostani kormány sok esetben hatalmas összegű támogatással serkenti ezek alapítását.
Ennek a cikknek az előállítását egy olyan, Magyarországon bejegyzett vállalkozás költségvetése teszi lehetővé, amely cég tulajdonosa egy amerikai kormányszerv, és amely költségvetést minden évben végeredményben az amerikai kongresszus döntése biztosítja – hasonlóan még 22 országhoz, ahol működnek a Szabad Európa szerkesztőségei.
Az amerikai kongresszus azért döntött úgy, hogy médiaszervezeteket hoz létre és finanszíroz ezekben az országokban (ezek a médiaszervezetek, a világ több más közszolgálati médiavállalkozásához, például a BBC-hez hasonlóan nem termelhetnek kereskedelmi bevételt), mert úgy ítélte meg, hogy ezekben az országokban szükség van a demokratikus közélet megerősítésére. Jogállami demokráciákban a demokratikus és szabad közélet a közjó részének, így támogatandónak számít.
A jogállami demokráciákban a közélet egyik legfontosabb szereplője a sajtó, mert rendszerezett és ellenőrzött információkat ad a választópolgároknak közös ügyeikről, segíti őket állampolgári (és közösségi, fogyasztói stb.) döntéseik meghozatalában. A sajtónak ezt a kulcsszerepét a demokrácia működtetésében a nyugati demokráciákban – ahová Magyarország saját döntése alapján csatlakozott 1989–90-től – alapvető szabadságjogként az alkotmányok kiemelt helyen szerepeltetik és védik.
A Szabad Európa szerkesztőségeit több ország kormánya (például a tálibok vezette Afganisztán, a Putyin vezette Oroszország és a Lukasenka vezette Belarusz) veszélyesnek tartja saját hatalmára, ezért elüldözte őket az adott országból, munkatársaik biztonsága miatt is más országokból tudnak csak működni. Újságíróikat, családjukat, az anyaországban maradt kapcsolataikat fizikailag zaklatják, megfélemlítik, egzisztenciálisan ellehetetlenítik. Az orosz és a belarusz stáb négy tagja jelenleg is börtönben van saját országában.
A magyar kormány évente több milliárd forinttal támogat különböző külföldi egyházakat, és az itthon bejegyzett vallási, egyházi közösségek is kaphatnak külföldről (például más országokban működő testvéregyházaiktól) támogatást. A lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvény 19/B. paragrafusa szerint „(3) A jogi személyiséggel rendelkező vallási közösség (…) európai uniós forrásokból vagy nemzetközi megállapodás alapján finanszírozott programokból, pályázati úton vagy pályázati rendszeren kívül, egyedi döntés alapján támogatásban részesülhet.”
Az egyházak közéleti szerepvállalását, megszólalását ilyen ügyekben mind a mostani kormány, mind az egyházak vezetői (Balog Zoltántól Iványi Gáborig) támogatják.
Az Orbán-kormányok korábbi minisztere, Balog Zoltán, a Dunamelléki Református Egyházkerület frissen beiktatott új püspökeként nyilatkozta 2021-ben a Mandinernek: „Amikor megkérdezik tőlem, hogy szabad-e a papnak vagy lelkésznek politizálnia, azt szoktam mondani, nemcsak szabad, hanem kötelező is, csak másként (…) Amikor a magyar közállapotokról beszélünk, miért is ne mondhatnám el a véleményemet magánemberként és püspökként is? Személy szerint hálás vagyok azért, hogy ilyen vezetése van ma Magyarországnak.”
Mind a Szabad Európa, mind Balog Zoltán tevékenységét gyanúsnak és vizsgálandónak tartja a parlamentnek 2023. november 22-én késő este T/6222 számon benyújtott, A nemzeti szuverenitás védelméről szóló, valamint az ehhez kapcsolódó, T/6221 számú, Magyarország Alaptörvényének tizenkettedik módosításáról szóló törvényjavaslat. Ugyanis a javaslatok szerint létrehozandó Szuverenitásvédelmi Hivatal „feltérképezi és vizsgálja azon szervezeteket, amelyek külföldről származó támogatás felhasználásával megvalósuló tevékenysége befolyást gyakorolhat a választások kimenetelére”.
Mit vizsgál majd a Szuverenitásvédelmi Hatóság?
A hónapokkal ezelőtt beharangozott törvényjavaslat nem várta meg a témában október 17-én indított tizenharmadik, úgynevezett nemzeti konzultáció eredményét (az eredményeket egyébként egyik konzultációnál sem tudta senki ellenőrizni). Persze ha a javaslat megszavazásával megvárják a kormány kérdőívére adott válaszok postára adásának 2024. január 10-i határnapját, akkor elvileg azok is kodifikálhatók lennének – bár az irányított kérdéseket megismerve a válaszok nyomán sem lehet ok a módosításra.
A törvényjavaslat két részből áll. A kisebb a Büntető törvénykönyvet módosítja, a nagyobb egy új törvény. Ez egy olyan intézmény, a Szuverenitásvédelmi Hatóság létrehozásáról szól, amelynek jogkörei hasonlók az alapvető jogok biztosa, az általános ombudsman jogosítványaihoz. (Az adatvédelmi biztosnak hatósági, illetve előzetes törvényvéleményező jogosítványa is van.) Vagyis vizsgálhat, nyilvánosságra hozhat, ajánlásokat tehet, hatóságokhoz fordulhat a jogkörébe eső témákban, de nem szankcionálhat. Bármely szervezettől vagy személytől kérhet tájékoztatást, adatszolgáltatást, de ha „a közreműködésre kötelezett a közreműködéssel kapcsolatos kötelezettségét megalapozott indok nélkül nem vagy késedelmesen teljesíti”, akkor csak annyi történik, hogy „a Hivatal e tényt vizsgálata során rögzíti, és azt az éves jelentésében külön kiemeli”.
A Szuverenitásvédelmi Hatóság jogköre a nemzeti (valójában állami: Magyarország több szomszédjától eltérően nem deklarálta alkotmányában, hogy nemzetállam lenne) szuverenitás esetleges sérelmének vizsgálata.
Sok vita volt a hazai jogi sajtóban a szuverenitásról a 2004-es magyar EU-csatlakozás előtt és után pár évig, hiszen a részvétellel az unióban minden ország átruházza jogkörei, kompetenciái egy részét a közös uniós intézményekre, amelyekben ő ugyanúgy képviselettel bír, mint a többi tagállam. Így bizonyos, jellemzően elsősorban gazdasági területeken (a tőke és a munkaerő szabad mozgása az unió egyik alapja) a tagállamok kötelezően átültetik nemzeti jogrendjükbe az uniós jogszabályokat.
De valójában a nemzeti/állami szuverenitást a nemzetközi jog kevéssé szabályozza, azon túl, hogy egy állam kizárólagos joghatósággal bír területe és polgárai fölött. A Szuverenitásvédelmi Hatóság működésének jogalapja így bizonytalan. Fontos törvények első paragrafusai között jellemzően szerepel egy Értelmező rendelkezések rész, amely a törvény alapvető fogalmainak definíciója: ez itt hiányzik. A törvény úgy véd valamit, hogy nem határozza meg, mi az, és nem is hivatkozik kapcsolódó egyéb jogszabályokra, amelyek segíthetnék a szuverenitás értelmezését.
Befolyásszerzés
Ennek megfelelően értelmezhetetlen mindjárt a törvény preambulumának első mondata: „Évek óta tetten érhető − és sok esetben a nyilvánosság számára is ismert − befolyásszerzési kísérletek történnek, melyek során külföldi szervezetek és személyek a saját érdekeiket igyekeznek érvényesíteni hazánkban.” Valóban, saját – történetesen profitszerzésre irányuló – érdekeiket kívánják érvényesíteni a külföldi gazdasági szereplők, például a kínai akkumulátorgyárak is (amelyek ehhez ráadásul a magyar állami szuverenitásnak mindenképpen értelmezhető részét alkotó hazai vízkészlet nagy részét is használni fogják).
Jogilag épp ennyire értelmezhetetlen a szuverenitás megsértése is. Mi sértheti? A parlament vagy a kormány döntéseinek kritikája? Nehéz elképzelni, hogy egy uniós tagállam következmények nélkül – ha nem is korlátozná, de – stigmatizálná a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságát.
A külföldről is támogatást kapó szervezetek, a Helsinki bizottság vagy a TASZ nem fordulhat a nemzetközi bíróságokhoz az államot perelő ügyfeleik jogsérelmeivel? A magyar Alkotmánybíróság végül nem ment el odáig, hogy kimondja, hogy a Fidesz-parlament által az Alaptörvénybe foglalt „alkotmányos önazonosság” (melyre a mostani alkotmánymódosítás is hivatkozik) alapján a nemzeti jog és jogalkalmazás elsőbbséget élvezne az uniós jog és az uniós bíróság ítéletei előtt. Az uniónak Magyarországra nézve is kötelező szabálya, hogy bárki fordulhat a bíróságához (ahogy a strasbourgi emberi jogi bírósághoz is).
Az új hatóságnak tehát – ellentétben az ombudsmannal – nem áll majd a rendelkezésére egy alaposan kidolgozott joganyag a munkájához. Már ha jogi és nem propagandamunkának tartjuk.
Tény, hogy vannak „információk manipulálására irányuló és dezinformációs tevékenységek” (3. §). Sokat ezek közül kormányzati pénzből fizetve folytatnak, ahogy ezt a független sajtó számtalan esetben bizonyította. Ez a törvényjavaslat ezekkel nem foglalkozik, csak azokkal, amelyeket „más állam, valamint − jogi státuszától függetlenül − külföldi szerv vagy szervezet és természetes személy érdekében” végeznek. De mi az az érdek, és ki határozza meg? Mi egy német evangélikus gyülekezet érdeke, amikor támogat egy magyarországit?
De a javaslat ezen, a hivatal feladataival foglalkozó paragrafusa már azt a kitételt sem használja, hogy az ilyen tevékenységet folytatók közül azok érdemesek a hivatal figyelmére, amelyeket külföldről támogatnak. Ezzel tovább gyengül a jogszabály normativitása. Elég a „külföldi” – vélelmezett – érdekében végzett tevékenység, „ha azok Magyarország szuverenitását sérthetik vagy veszélyeztethetik”. Ez azt jelenti, hogy ha a hivatal azt mondja bármely tevékenységről, hogy veszélyeztetheti Magyarország – meg nem határozott – szuverenitását, akkor bárki és bármilyen pénzből is végezze ezt a tevékenységet, vizsgálhatja.
A jogszabály indoklása szerint „az Európai Unióban is egyre nagyobb hangsúly helyeződik a külföldi beavatkozásokkal szembeni fellépésre, valamint a szabad és tisztességes választások megóvása érdekében a leplezett külföldi befolyás leküzdése érdekében tett lépésekre”. A jogszabály egyáltalán nem foglalkozik azzal, mi számít külföldnek. Az EU vélhetően nem, de tagországai igen?
A választói akarat tiltott befolyásolása
A külföldi párttámogatás eddig is tilos volt, ezt játszotta ki a nem pártként működő Mindenki Magyarországa Mozgalom 2022-ben. A törvénycsomag másik eleme, a Btk. módosítása ezt a kiskaput igyekszik bezárni azzal, hogy minden jelölőszervezetet tilalom alá vesz, illetve kriminalizálja a tiltott párttámogatást.
Eddig csak az ilyen támogatás kétszeresét kellett befizetni a költségvetésbe (az Állami Számvevőszéknek, amely a vizsgálatot folytatta). Ez továbbra is marad, de ezenkívül a „jelölőszervezet azon tagja, felelős személye vagy vezető tisztségviselője, valamint a választási eljárásról szóló törvény szerinti jelölt”, aki tiltott külföldi támogatást használ fel, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
A Büntető törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvénybe bekerülő, a Választói akarat tiltott befolyásolása címet viselő fejezet 33. paragrafusa szerint külföldi támogatás: „más államtól, külföldi természetes vagy jogi személytől, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezettől származó vagyoni hozzájárulás”. Bár nem világos, hogy kit ért a javaslat „külföldi természetes személyen”, a külföldön élő magyar állampolgárok vélhetően nem ilyenek. Ők, a tömbben vagy diaszpórában más országokban élők választók és választhatók is a magyar választásokon. Ha külföldi támogatásnak minősülne, akkor nyilatkozniuk kéne arról, hogy saját pénzüket nem használják föl a saját kampányukhoz. (A Fidesz EP-képviselői között többször is voltak, most is vannak határon túli magyarok.)
A benyújtott törvénycsomagnak mégis ez, a külföldi kampánytámogatás kriminalizálásáról szóló része tűnik a leginkább egzaktnak, értelmezhetőnek.
Ami a Szuverenitásvédelmi Hatóságról szóló törvényt illeti: a korábbi, orosz mintára született és az EU bírósága által később elmeszelt civiltörvény a külföldi ügynök címke kötelező használatát írta elő. Ehelyett most egy jogilag nagyon homályosan felvázolt intézmény stigmatizálhatja a tetszőlegesen kiválasztott, közélettel foglalkozó szervezeteket. A hatóságnak jogkörei nincsenek, így úgy tűnik, a benyújtott törvényjavaslat „csak” egy újabb, állami, adóforintokból fizetett és politikai kampányokat folytató intézmény felállításáról rendelkezik.
