Az ukrán frontvonal közelében fekvő, részben elhagyatott városban a lakosok gáz és folyóvíz nélkül élnek, de tudják, hogy a rendszeres postai kézbesítésre még mindig számíthatnak. Az egyik postai dolgozó, Hanna Povelkova testpáncélt visel, amikor körbejárja a települést, hogy leveleket kézbesítsen és nyugdíjat vigyen idős szomszédainak. Munkáját létfontosságúnak tartja, nemcsak a kézbesítés miatt, hanem azért is, mert a háború idején felértékelődnek az emberi kapcsolatok.