Az ukrajnai Mikolajiv régióban található Olvio Nuvo szőlőültetvényen a munkásoknak szüretelés közben ki kell kerülniük a sorok között szétszóródott háborús lövedékeket.
Ukrán borászat a háborús övezet közepén
5
Kezdetben bombák robbantak a munkások közelében, akik a szőlőt gondozták. Ezekben a nagyon kemény hónapokban Magalias nem kevesebb, mint 26 krátert számolt össze a szőlőültetvényein. A rakétadarabokat neki kellett kiásnia, miközben a munkások folytatták a munkát.
6
A nyugati országok által adományozott erős fegyverek beáramlásával az ukrán erők képesek voltak visszaszorítani az oroszokat. Mostanra az erőteljes robbanások hangjaira már szinte fel sem szalad a munkások szemöldöke, akik a távolságot abból tudják felmérni, hogy mennyi idő telik el a felszálló füst és a robbanás hangja között.
7
Az eredetileg Moldovából származó Magalias azt mondja, soha nem gondolt arra, hogy elmenjen. "Minden megtakarításomat ebbe a szőlőültetvénybe fektettem. Most már nincs pénzem, de ez mind megvan" - mutat földje felé, amelyen évente 15 000 palack vörös- és fehérbort termel.
8
"Nem zavartunk senkit, csendben dolgoztunk, és jöttek az oroszok. Mi a fenéért vannak itt?" teszi fel a kérdést Magalias ingerülten, miközben a konfliktusról beszél, amely sok barátját megölte. A szőlőültetvény kezelése mellett Magalias önkéntesként az ukrán területvédelemben is tevékenykedik, és ezt a képességét a saját földjén is kamatoztatja.