A szigetországot 2010 és 2016 között irányító kormányfő a külügyi tárca élén tér vissza a politikába.
Rishi Sunak brit miniszterelnök hétfőn jelentette be kormányának átalakítását, amelynek keretében menesztette Suella Braverman belügyminisztert, miután előző héten azon véleményének adott hangot, hogy a rendőrség kivételez a Gázai övezetben folytatott izraeli hadműveletek elleni tiltakozó megmozdulások résztvevőivel.
A miniszter utóda James Cleverly, a brit diplomácia eddigi vezetője lett, akinek helyére pedig általános meglepetésre David Cameront nevezték ki.
Ez azzal vált lehetővé, hogy III. Károly király a kormány kérésére bárói rangra emelte Cameront, így elfoglalhatta helyét a parlament felső kamarájában. A politikai szokásjog megköveteli ugyanis, hogy a miniszteri rangú kabinettagok a törvényhozás alsó- vagy felsőházának tagjai legyenek.
Már évtizedek óta nem volt példa arra az Egyesült Királyságban, hogy egy volt kormányfőt neveznek ki miniszternek, ahogy az is utoljára a nyolcvanas években történt, hogy olyan valaki lesz külügyminiszter, aki nem a parlament választott alsóházában képviselő, hanem a Lordok Házában.
Cameron 2010 és 2016 között töltötte be a miniszterelnöki tisztséget a kormányzó brit Konzervatív Párt vezetőjeként, azonban a brit EU-tagságról 2016 júniusában tartott – a kilépést pártolók szűk, 51,89 százalékos többségű győzelmével végződő – népszavazás után lemondott, egyben visszaadta alsóházi képviselői mandátumát.
A Hamász támogatói és a békeaktivisták is tűzszünetet sürgetnek
A döntés közvetlen előzményeként heves belpolitikai vita robbant ki a hétfőn leváltott belügyminiszter megnyilvánulásából, és egyre fokozódott a nyomás leváltása érdekében.
Londonban eddig öt egymást követő héten tartottak demonstrációkat az izraeli hadműveletek ellen. A múlt szombati tüntetés volt messze a legnagyobb: becslések szerint a részvevők száma meghaladta a háromszázezret.
Sokan a tüntetés betiltását szorgalmazták a háborús halottak hivatalos nagy-britanniai emléknapján, a Scotland Yard főparancsnoka azonban nem volt rá hajlandó.
Braverman ezzel kapcsolatban hangsúlyozta: mindez „azt az érzetet kelti”, hogy a rendőrségi vezetők kivételeznek a palesztinpárti tüntetőkkel. Miközben nagyon helyesen kemény választ adnak „az agresszivitásba torkolló szélsőjobboldali és nacionalista demonstrációkra (…) jórészt szemet hunynak”, amikor „a palesztinpárti népség” tanúsít szinte ugyanilyen magatartást.
