Bahmutban nincs ivóvíz. Az ostromlott város lakói esővizet vagy olvasztott havat használnak. Az egyik környéken nemrég fiatal férfiak egy csoportja kútfúrásra készült, miközben a távolban tüzérségi tűz visszhangzott. Együkük Havrijilként mutatkozik be, és azt mondja, önkéntes Kijevből.
„Vízhez fogjuk juttatni az embereket” – mondja, miközben gödröt ás, míg a többiek előkészítik a fúrást. A csapat reméli, hogy az elkövetkező napokban több kutat is fúrnak a városban. Amíg ez nem történik meg, az önkéntesek továbbra is teherautókkal szállítják a vizet a kátyús utakon, gyakran ellenséges tűz alatt.
A tüzérségi támadások közepette dolgozni az ostromlott városban „csak az első fél órában volt ijesztő” – mondta Havrijil futó mosollyal.
Az orosz erők október óta ostromolják Bahmutot, elszánt erőfeszítéseket téve a donbászi település elfoglalására, amelynek háború előtti, több mint hetvenezres lakossága a helyi hatóságok szerint mindössze 8700-ra csökkent.
A város és környéke szinte teljesen elpusztult. Jevgenyij Prigozsin, a Kremlhez közel álló, és magán-zsoldosszervezete, a Wagner révén kulcsszerepet játszó üzletember húsdarálónak nevezte a helyzetet.
Fotógaléria: Fokozódnak az orosz erők dühödt támadásai a lerombolt Bahmut városának elfoglalására. Az első világháborúban látott gyalogsági támadásokat idéző jelentések szerint a mezők tele vannak halott orosz katonákkal.
'What Madness Looks Like': Russia Intensifies Bakhmut Assault As Ukraine Holds The Line
A Szabad Európa minden, a cikkben nyilatkozó személyt csak a keresztnevén említ a bahmuti biztonsági helyzet miatt.
„Minden rendben van”
„Naponta több mint háromszáz ember jön ide – mondta Katerina, egy önkéntes, aki meleg ételt szolgál fel a bahmutiaknak. – Ma krumplipürét, tésztát és levest kapnak.”
„Az emberek kapnak enni, felmelegszenek és feltöltődnek – tette hozzá. – Kommunikálnak a rokonaikkal. Minden rendben van.”
Tetyana önkéntes helyi lakos, nem volt hajlandó elmenni.
„Vízre van szükségünk – mondta. – Üzemanyagra van szükségünk a generátorokhoz (…) Hiány van eldobható edényekből.”
Körülbelül egy tucat ember eszik és iszik kávét vagy teát, miközben Tetyana gombócot főz egy rögtönzött tűzhelyen a Legyőzhetetlenségi Pontnak nevezett segélyállomáson. Miközben esznek, az emberek töltik a mobiltelefonjukat és a híreket böngészik.
„Az emberek mindig a pincében kuporognak – tette hozzá Tetyana. – Hideg van, és nyirkos ott lent, ami megbetegedésekhez vezet. Szükségünk van megfázás elleni gyógyszerekre, köhögéscsillapítókra és így tovább.”
A 11 éves Ruszlana egy plüssmacit szorongat, amelyet elmondása szerint a segélyállomáson kapott. Édesanyja, Katerina elmondta, hogy a kislány otthon tanul, és reméli, hogy hamarosan befejezi a negyedik osztályt.
„Nem tervezzük – mondta, amikor arról kérdezték, hogy el akarják-e hagyni a várost. – Szeretünk itt lenni. Jól megvagyunk.”
Szavait nehéz volt hallani a videójátékokat játszó gyerekek zsivajától és a kinti robbanások zajától.
„Istenem, segíts rajtam”
Naponta érkeznek önkéntesek Bahmutba, hogy evakuálják azokat, akiknek elegük van.
Egy Ihor nevű bahmuti lakos január 19-én, az ortodox vízkereszt ünnepén buszon utazott, amely elhagyta a várost.
„Ma, vízkereszt napján levetkőztem, kimentem az esőbe, és arra gondoltam: Istenem, segíts meg engem” – mondta. Azért utazott, hogy csatlakozzon a családjához, akiket már korábban evakuáltak.
De azt mondta, reméli, hogy visszatérhet.
„Haza akarok jönni – mondta. – 52 éves vagyok (…) Mindenem itt van.”
Anatolij, a 86 éves nyugdíjas nem hajlandó elhagyni Bahmutot.
„Nincs hová mennem – mondta a Szabad Európának. – Nincsenek barátaim. A feleségem meghalt.”
„Most egyedül vagyok – tette hozzá. – Hová menjek? Hadd öljenek meg itt.”
