A falu, ahol megállt az idő a háborúban

Viktor Sevcsenko mutatja mi maradt házából Harkiv Saltivka negyedében, ahol az elhagyott játszótereket felveti a gaz, lehullott, túlérett cseresznye szerteszét. A katonai lövészárkok üresen tátonganak, és a felszakított falú lakások némelyikében még mindig ott lóg a ruha a szárítón

Viktor Sevcsenko mutatja beleállva, milyen mély krátereket vájtak a járda aszfaltjába az orosz lövedékek 

A 37 éves Viktor Lazar szebb napjain tömegeknek játszott Ukrajna második legnagyobb városa, Harkiv plázáiban, amelyek az újjáéledés jeleit mutatják – annak ellenére hogy a város közel van az orosz határhoz. „Ez az otthonom” – mondja félmeztelenül a rekkenő nyári hőségben, jobb karján egy géppisztoly-tetoválással. A lakónegyed kihalt. Áram már néha van, de víz még nincs a lakásokban. Lazar a pincébe jár fürdeni, ahol még jön némi víz a csapból

Egy orosz támadásban lerombolt panelház Harkiv Szaltivka negyedében 2022. július 5-én

A 9 éves Diana simogatja macskáját romos otthonukban

A szovjet időkben épült szaltivkai panelházakban egykor félmillió ember lakott, ez volt Európa egyik legnagyobb lakótömbje. Mostanra talán csak tucatnyian maradtak. Az épületek némelyike fekete a füsttől, míg mások födémről födémre omlanak össze

Viktor Sevcsenko még mindig ezt a helyet hívja az otthonának, még akkor is, ha a mobiltelefonjával kénytelen világítani, hogy lásson is valamit.
„Ezt én mondom a világnak: elkergetjük az oroszokat, mert hazafiak vagyunk, és ez a mi földünk, ahol élünk” – mondja borostásan, teát szürcsölve. A tányérok összetörve hevernek lerombolt konyhájában. A falióra is megállt, ahogy az élet is ezen a környéken

A Harkiv körüli kisebb településeknél még mindig bizonytalan, hogy kinek a kezén vannak. Állítólag ez is része Moszkva stratégiájának, hogy lekösse az ukrán csapatokat, ne tudjanak mindenkit Donyeckbe küldeni, ahol az oroszok egész városokat pusztítanak el