A frontvonal kóbor kutyáinak is van védőangyaluk

Jevhen Dubovikov korábban a Luhanszki területen található Szeverodonyeckben élt. A várost 2022 júniusában foglalták el az orosz csapatok, de ő és édesanyja még tavasszal elmenekült Dnyipróba. A 36 éves férfi azóta több mint százezer kilométert tett meg, hogy élelmiszert szállítson nemcsak az embereknek, de az állatoknak is a háború sújtotta kelet-ukrajnai régióba

A férfi hetente egyszer körülbelül hatszáz kilogramm élelmiszert oszt szét. Ennek költségeit adományokból és saját zsebből állja. Az orosz megszállás alatt álló települések némelyikében ugyanis képtelenség élelmiszerhez jutni

Kelet-Ukrajna utcáin most sok kóbor állat él, akiket gazdáik magukra hagytak, amikor nyugatra menekültek

Az önkéntes saját bevallása szerint nemcsak a kóbor állatokat eteti, de azt is feladatának érzi, „hogy minden településen megtaláljam azokat az embereket, akik etetik ezeket az elhagyott kutyákat, macskákat, és ételt biztosítsak az ő számukra is”

Ha egy állatot olyan településen talál, ahol most is harcok dúlnak, menhelyre viszi. A férfi ugyanis létrehozott egy állatmenhelyet Dnyipróban, ahol kezelni és gondozni tudják a frontvonalon talált kóbor állatokat, hogy végül új gazdát keressenek nekik

A katonáknak, a rászorulóknak és az egyedül élő nyugdíjasoknak is visz élelemet. A képen egy férfi, akinek Jevhen ételt vitt a Donbászba

Bohorodicsne hónapokig volt orosz megszállás alatt. Az ukrán hadsereg szeptemberben tudta visszafoglalni a Donyecki régióban található települést - ilyen állapotban

A faluban most mindösszesen öt ember él, de rajtuk kívül mintegy ötven állat küzd, hogy valahogy túlélje a telet

Egy vak kutya a bohorodicsnei iskola romjai között. „A csontig hatoló hidegben az állatoknak sokkal nehezebb életben maradniuk, mint az embereknek – mondja az önkéntes. – Az embereknek jobb esetben vannak tartalékaik, valahogy boldogulnak, de a házi kedvencek nem szoktak hozzá, hogy maguknak kell élelmet keresniük”

Az önkéntes szerint hiába próbálják rábeszélni azokat, akik eddig nem menekültek el, hogy menjenek, mert veszélyesen közeledik a frontvonal: „Ők már nem mennek el. Mindenkinek megvan a maga oka. Az idősek például azt szokták mondani: Itt születtünk, itt is fogunk meghalni”

Dubovikov segélyt szállít a kelet-ukrajnai katonáknak. Az önkéntes a Szabad Európának úgy fogalmazott, hogy amíg a háború tart, „mindenkinek segítenie kell úgy, ahogy tud”, hozzátéve, hogy „nem mindenki tud harcolni”. Dubovikov szerint amikor útra kel egy-egy újabb élelmiszer-szállítmánnyal, úgy érzi, hogy szükség van rá, és érdemes tennie valamit még ebben a világban is

Több száz kilométert tesz meg hetente egy önkéntes, hogy etesse, itassa azokat a háziállatokat, amelyeket gazdáik a háború elől menekülve hagytak hátra a kelet-ukrajnai falvakban. Ahol heves harcok dúlnak, onnan egyenesen dnyiprói állatmenhelyére menekíti őket.