A kenyér útja a kemencétől a frontvonalra

A gyár naponta körülbelül hét tonna kenyeret süt, ami körülbelül 17 500 darabot jelent. Ennek a fele az ukrán hadsereghez kerül

 A széntüzelésű kazánt három ember működteti. "Ez nagy munka, a srácok napi 12 órát dolgoznak" - mondja Olekszandr Milov, a pékség igazgatója, aki hatféle szenet próbált ki, mire megtalálta azt, amelynek elég nagy a fűtőértéke. A szén egyik előnye szerinte az, hogy az üzemnek télen nem lesz szüksége kiegészítő fűtésre. Nem is lehetne: a gázhiány miatt ezen a télen nem lesz központi fűtés a régióban

A gyár dolgozói este 7 órakor állnak munkába, hogy elkezdjék a tészta dagasztását

Hajnalban teherautó-sofőrök érkeznek a friss kenyérért, hogy kiszállítsák a városokba és falvakba, ahol az élelmiszerboltok általában csak reggel nyitnak ki egy kis időre, amíg az orosz ágyúzás elcsendesedik

A Kosztyantinivkában lévő pékség 20 sofőrje naponta szállít kenyeret, nemcsak a városokba, hanem a félig kiürült front menti falvakba is. Egyikük, a nyugdíjas Vaszil Mojszejenko reggel 6-kor érkezik autójával a gyárhoz, és telepakolja azt még forró kenyerekkel

Pakolás közben megmutatja az AP tudósítójának azt a repedést a szélvédőn, amelyet egy repeszdarab okozott néhány hete, amikor szintén kenyeret szállított

Dilijivkában körülbelül százan élnek, de a falu üresnek tűnik. Tíz-tizenöt percenként tüzérségi robbanások hallatszanak, a környéken nehéz mobiltelefon-kapcsolatot találni, de az adathálózat működik. Amikor a helyi bolt eladónője kiírja a falu Viber-csoportjában, hogy kenyeret hoztak, a bolt 15 percen belül megtelik emberekkel

Halina Lomakina a többeikhez hasonlóan több kenyeret is vett. Azt mondja, egy részét megszárítja, hogy kenyérmorzsát készítsen belőle, egy kenyeret pedig a fagyasztóba tesz, hogy tovább eltartható legyen. "Félünk. Fel kell készülni mindenre. Arra is, hogy már kenyér sem lesz," mondja egy másik asszony is