Cser-Palkovics András: Nem érdemes mindent központosítani

Székesfehérvár fideszes polgármestere szerint el kellene dönteni, hogy az országnak van fővárosa vagy a fővárosnak van országa. Azt is át kellene gondolni, milyen funkcióknak kellene mindenképp Budapesten lenniük, és milyen feladatkörök kerülhetnének máshová. Kubatov Gábor budibárózásával kapcsolatban úgy véli: amikor ilyen nagyon leegyszerűsített üzeneteket hangoztatunk, önkéntelenül is belecsúszunk abba hibába, hogy esetleg féligazságokat mondunk.

Miért nem volt ott a Fidesz-kongresszuson?

Ebbe nem kell semmi különöset belelátni, hiszen néhány nappal azelőtt részt vettem az országos választmány ülésén, és terveim szerint a következőn is ott leszek. Azon a napon azonban az egyetem, egy fontos fehérvári ipari cég és a város közösen szervezett 24 órás innovációs versenyt fiataloknak.

Ez az esemény fontosabb volt, mint a párt harmincadik jubileumi kongresszusa, ahol a teljes vezérkar ott volt?

Mérlegelni kell, hol hasznosabb a polgármester jelenléte. Én pedig úgy ítéltem meg, hogy a városi robotikaversenyen kell ott lennem. Nem volt ebből gond, a párttársaim megértették, hogy a polgármesternek sokrétű a feladata, és sok esetben egyáltalán nem pártpolitikai.

Pedig a kongresszuson több vidéki város polgármestere felszólalt, és kampányolt is egyben.

Kiváló és felkészült polgármester-kollégák szólaltak fel. Magát a kampány elindítását helyi szinten azonban még korainak tartanám. Amikor még hat-hét hónap van hátra a választásokig, az önkormányzati ciklusból pedig közel egy év, akkor a polgármester dolga nem az, hogy kampányoljon, hanem hogy dolgozzon.

Korábban az Indexnek azt nyilatkozta: nem tartja szerencsésnek, ha az önkormányzati világot belekeverik az országos politika világába.

Ezt most is így gondolom. Bár van racionalitás abban, hogy egy napon tartják az önkormányzati és az európai parlamenti választást, de azért mégis két különböző tematikáról van szó, amiben így – félek – a lokalitás és a várospolitikai kérdések sajnos kevésbé lesznek hangsúlyosak. Sokkal inkább az uniós vagy az országos belpolitikai ügyek kapnak majd nagyobb hangsúlyt.

A Fidesz-kongresszuson és az ott elhangzó beszédekben nemhogy szétvált, sokkal inkább összekapcsolódott ez a két tematika.

Attól, hogy egy párt tagjai vagyunk, nem kell mindenben egyetértenünk. Én mindig is féltettem a helyi közösségeket attól, hogy túlságosan rájuk telepszik az országos pártpolitika. Ha ugyanis nagyon egymásba ér a kettő, mindig a lokalitás húzza a rövidebbet.

Lázár János korábban is összekapcsolta a helyi ügyeket a nagypolitikával. Júniusban a Rádió 7 műsorában úgy fogalmazott: „Ha a hódmezővásárhelyiek megválasztják Márki-Zay Pétert polgármesternek, ami persze szívük joga, és van persze lehetőségük erre, akkor a kormánytól semmiféle támogatásra és együttműködésre nem számíthatnak.”

Ezzel ugyanúgy nem értek egyet, mint amikor a 2006-os önkormányzati választások után Lamperth Mónika MSZP-s belügyminiszterként egy kiszivárgott hangfelvételen arról beszélt: ha szükséges, akkor majd a területfejlesztési szabályok módosítását úgy terjeszti elő, hogy az akkori kormánypárti városok több EU-s pénzt kapjanak, az ellenzékiek kevesebbet. Igaza volt akkor a Fidesznek, hogy tiltakozott. Kiváló viszonyban vagyunk Lázár miniszter úrral, de ebben nem értünk egyet. Az emberek eldöntik, hogy egy települést ki irányítson.

Inkább félni fognak, amikor azt hallják egy minisztertől: ha ránk szavazol, lesz pénz a városodnak, ha másra, akkor egy fillért sem kaptok.

Azért sem örülök az ilyen kijelentéseknek, mert hosszú évek óta küzdök az ellen, hogy a nagypolitikai és az önkormányzati mondanivalót leegyszerűsítsük arra: a fideszes vezetésű városok kaptak pénzt, a nem fideszesek pedig nem. Mert ez egyáltalán nem igaz! Az adósságkonszolidáció pártállástól függetlenül minden várost érintett, a Modern Városok Program keretében minden megyei jogú város kapott támogatást, és a településfejlesztésre szánt EU-s források is ugyanígy kerültek felhasználásra. Pártállástól függetlenül. És ez így helyes.

Pedig Lázár János a minap bizottsági meghallgatása után újra elmondta: „Nekünk azokkal a politikusokkal van problémánk, akik külföldről pénzt fogadnak el, és idegen érdekeket szolgálnak, azokkal nem tudunk együttműködni.”

Egyetértek, hogy szuverenitási probléma származhat abból, ha valaki külföldről fogad el forrásokat a kampányához, ráadásul nem is pontosan látható helyről és módon. Ez ellen fel is kell lépni. Ha jogellenesség történik, azt az állami szervek a megfelelő módon ellenőrzik, és jogszerűen intézkedhetnek. Én a magam részéről azt kérem a mindenkori kormánytól: működjön együtt a mindenkori polgármesterekkel és a közgyűlési többségekkel, mert ez minden település érdeke. A DK-s, jobbikos, momentumos vagy MSZP-s szavazó is jól jár, ha fejlődik a városa, és ehhez megkapja a kormányzati támogatást. Ahogy Hódmezővásárhely is részese volt a Modern Városok Programnak vagy korábban a 2013–14-es adósságkonszolidációnak. A polgármesternek pedig az a kötelessége, hogy a település polgárainak érdekében együttműködjön a kormánnyal, és a városával foglalkozzon.

Ehhez képest a Fidesz-kongresszuson Kubatov Gábor a Blaha Lujza téri felújításról szólva az ott található vécé miatt budibárónak nevezte Karácsony Gergelyt.

Úgy emlékszem, hogy idézetként hangzott el. De az igaz, hogy ha azt gondoljuk: egy vitában érdemi szempontokkal, érvekkel, adatokkal alátámasztott módon igazunk van, akkor nem érdemes a stílusban hibázni. Mert akkor erről lesz szó, és nem a tartalomról. Amikor ilyen nagyon leegyszerűsített üzeneteket hangoztatunk, önkéntelenül is belecsúszunk abba a hibába, hogy esetleg féligazságokat mondunk.

Mint a budibáró esetében?

Mint sajnos általában az önkormányzati vitáknál. A főváros ügyei nyilván mindig rendkívül nagy hangsúlyt kapnak. Ez persze természetes, de ezek a viták nem tesznek jót az önkormányzati ügyeknek.

Az miként lehetséges, hogy a Fidesznek még mindig nincs főpolgármester-jelöltje?

Először is isten éltesse sokáig Budapestet, a világ egyik legszebb fővárosát és polgárait! A város 150. születésnapján mondja ezt egy több mint ezeréves város polgármestere. Nehezen látok bele a fővárosi politikába. Amúgy pedig azt sem tudjuk még, hogy Fehérváron ki lesz a kihívóm. Budapesten sokáig még az sem volt egyértelmű, hogy az ellenzék egységesen Karácsony Gergelyt indítja-e vagy sem, és ez még Székesfehérváron is nyitott kérdés.

A Fidesz eddigi kampányaiban azt láttuk, hogy minden időben, pontosan előre kidolgozott stratégia mentén történik.

Ha ez így van, akkor a Fidesz döntéshozói most is tudják, mit miért tesznek. A Fidesz alapszabálya amúgy is mindenhol jövő év első hónapjaira teszi a jelöltállítás időpontját. Mivel a Fidesz valóban rendkívül racionális, pragmatikus párt, ezért biztos vagyok benne, hogy a vezetői tudatosan készülnek, és időben jön majd a bejelentés. Hadd tegyek egy zárójeles megjegyzést: azt is érdemes lenne egyszer mérlegelni, jó-e, ha ennyire egyközpontú az ország. Tudom, történelmileg így alakult, de ezt a kérdést érdemes lenne majd elővenni, és konszenzusra jutni.

Cser-Palkovics András és Lampé Agnés

Ön már 2011-ben kritizálta Tarlós Istvánt és az akkori budapesti városvezetés „főváros-sovinizmusát”. Azt is hozzátette: „Ha Budapest nem akar, Székesfehérvár lehetne az új főváros.”

Ezt félig-meddig tréfának szántam, nagy tisztelője vagyok Tarlós Istvánnak. Amire akkor is utaltam, hogy el kell dönteni: az országnak van fővárosa, vagy a fővárosnak van országa? Ahogy azt is át kellene gondolni, milyen funkcióknak kellene mindenképp Budapesten lenniük, és milyen feladatkörök kerülhetnének máshová azért is, hogy tehermentesítsék a fővárost.

Milyeneknek?

Nem gondolom például, hogy az Alkotmánybíróságnak vissza kellett volna költöznie Esztergomból Budapestre. Ha pedig ez felmerült, akkor miért ne mehetett volna egy jogi egyetemmel rendelkező vidéki nagyvárosba, mondjuk Szegedre vagy Pécsre? Vagy a tankerületeket irányító szerv központja miért ne lehetett volna egy olyan egyetemi városban, ahol tanító- és tanárképzés folyik? Miért kell automatikusan mindennek Budapesten lennie?

Miért?

Talán mert történelmileg így alakult. Nem tudunk mást elképzelni, csak azt, hogy mindennek a központja Budapesten van. Pedig a főváros érdeke is pont az ellenkezője lenne. Attól nem lesz például kevesebb turistája, ha a koronázási palást Székesfehérváron lenne, ha már ennek a városnak a neve van ráhímezve. Miközben nekünk ez olyan fontos, megfogható tárgy, amivel láthatóbbá tehetnénk az ezeréves történelmi múltunkat. Mindezt nem pártpolitikai alapon és pláne nem Budapest ellen mondom.

Ehhez képest a Fidesz az ellenzék szerint kiüresítette az önkormányzatokat. Ezt ön átalakításnak hívta, és ön szerint nem hatalmi érdekek miatt történt. Most is így gondolja?

Ne essünk az egyik szélsőség csapdájába, és semmiképp ne mondjuk, hogy a kormány teljesen kiüresítette a városokat, mert ez nem igaz. A korábbi megyei könyvtárak, múzeumok például ebben az időszakban kerültek az államtól a megyeközpontok önkormányzataihoz. Az okmányirodák átvétele és a kormányablakrendszer kialakítása pedig szerintem nagyon is pozitív változás volt. Azt viszont negatívan ítélem meg, hogy az építésigazgatás nem maradt az önkormányzatoknál.

Ahogy az iskolák sem.

Nem feltétlenül az a probléma, hogy az állam átvette az iskolákat, mert a települések jelentős része olyan anyagi helyzetben volt, hogy szinte kérte. 2010 előtt olyan mértékű forráskivonás történt, amit az önkormányzatok jó része már nem vagy csak hitelfelvétellel tudott pótolni. Legyünk azonban igazságosak. A jelenlegi köznevelési struktúrában zajló viták vagy feszültségpontok egyike sem olyan, ami korábban önkormányzati feladat lett volna. A tantervet, a tankönyvek kérdését, a bérek alakulását korábban sem az önkormányzatok döntötték el. A bérek egyébként valóban méltatlanul alacsonyak, ezt a kérdést mindenképp meg kell oldani. A feleségem középiskolai tanár és osztályfőnök, jól tudom, a fizetés érkezésekor mit jelent az SMS csippenése. Egyébként ha már az állam átvette az iskolákat, és kialakított egy tankerületi rendszert, ezeknek az intézményeknek és a vezetőiknek – az iskolaigazgatókkal együtt – nagyobb hatáskört, költségvetést és kompetenciákat adnék. Nem érdemes mindent központosítani.

Ha már kompetencia: Varga Mihály után ön lett a Rudolf Kálmán Óbudai Egyetemért Alapítvány kuratóriumi elnöke, miközben az EU részéről pont azt kifogásolták, hogy vezető fideszes politikus ne kerüljön ilyen pozícióba.

Csak hogy világos legyen: az óbudai egyetem kuratóriumának azért tagja egy fehérvári ember, mert bár a székhelye Budapesten van, de az egyik legfontosabb campusa, az Alba Regia Műszaki Kar Székesfehérváron található. Amúgy sokat gondolkodtam azon, hogy elvállaljam-e, vagy sem. Aztán az is eszembe jutott: ez a kérdés miért nem úgy merül fel, hogy mondjuk a pécsi polgármester is legyen benne az egyetem kuratóriumában? De végigmehetnénk az összes polgármester-kollégán. Ráadásul Európa számos országában a polgármesterek tagjai az egyetemeket vezető testületeknek. Egymásra van utalva a város és az egyetem.

A mindenkori polgármesterek, és nem párthoz kötődő, befolyásos Fidesz-vezetők.

Én ezt a kitételt szívesen beemelném a feltételek közé, sőt a magam részéről kötelezőnek fogadom el.

Varga Mihálynak is azért kellett lemondania, mert az EU kifogásolta, hogy fideszes miniszterek ülnek közfeladatot ellátó pozíciókban. Erre jött ön.

Szerintem az egyetem csak jól járt a miniszter úr szerepvállalásával. Egyébként hosszú ideje nincs párttisztségem a Fideszen belül.

Ön a Fidesz egyik meghatározó tagja és régi motorosa.

Értem, de mégis van különbség egy településvezető és egy kormányzati szereplő között. Egyúttal meg is védeném Veres Pál polgármester urat, akit most épp nem szeret néhány ellenzéki párt, mert a városa érdekében meghozta az egyetlen legitim döntést: elfogadta a felkérést, és a Miskolci Egyetem kuratóriumi tagja lett. Ha persze olyan szabály érkezne az EU részéről, ami alapján a polgármesteri összeférhetetlenség is kimondásra kerül, akkor ezt magamra nézve természetesen kötelezőnek fogom venni. Mindig azzal támadják a Fideszt, hogy mindent központosít. Az egyetemeknél pont a fordítottja történt, és akkor meg az a baj.

Az egyetemi vagyont szervezték ki ezekhez. Pont ezért jött a kritika, hogy a kuratóriumokba ne kerülhessenek vezető kormánypárti politikusok, hiszen ezáltal befolyásolhatják az egyetem működését.

Az Óbudai Egyetem vonatkozásában a vagyon egyáltalán nem csökkent, sőt nőtt. Miközben biztos a költségvetési háttér, emelték a fizetéseket, és új fejlesztések, kutatási programok indultak. Az akadémiai kérdésekbe pedig nem szólt bele sem korábban, sem most a kuratórium.

Az erről szóló döntések pedig az országos politikától jöhetnek. Nem akar visszatérni oda?

Azt hiszem, talán Talleyrand mondása volt, hogy a szerelemben és a politikában két dolog nincs: a biztos és a soha. Ha azt kérdezné, gondolkodom-e azon, hogy visszatérjek, akkor azt tudom mondani, hogy nem.

Miért?

Egyrészt felkérést még csak kérdésalapon sem kaptam soha. Másrészt 2014-ben hoztam egy döntést, amellyel kapcsolatban nem volt bennem kétség. És ez azóta sem változott. A polgármesteri munka áll hozzám közel.

Pedig az országos politikában is van tapasztalata bőven.

És van is olyan terület, ami érdekelne.

Melyik?

Az önkormányzati világ, a településpolitika állami szabályozása és az országos politikában való megjelenítése érdekelne egyszer majd a jövőben. De az is csak akkor, ha abba az irányba megy az önkormányzatiság, amit helyesnek tartok. Szerintem nagyobb szerepet lehetne szánni a településeknek.

HUNGARY-SZEKESFEHERVAR-MAYOR

Navracsics Tibor januártól önálló minisztériumot kap, hozzá tartozik majd az önkormányzati struktúra is. A minap itt járt önnél. Nem esett szó erről önök között?

Meglátjuk, neki milyen elképzelései vannak.

Ez igent jelent?

Maradjunk annyiban, hogy szívesen elmondom a meglátásaimat, ha kérdezi. Így volt ez most is.

Foci területén már elmondta: Pressman amerikai nagykövettel többször is együtt nézték az amerikaifoci-meccseket.

Volt már itt a gyerekeivel, az Enthroners amerikaifutball-csapat egyik mérkőzését nézte meg.

Honnan ez a szoros kapcsolat önök között?

Talán kétszer találkoztunk, én ezt nem nevezném szorosnak. Szerencsére nagyon sok nagykövet érkezik ide, Fehérvárra, ő is volt itt hivatalos látogatáson. Ott pedig szóba került az amerikaifoci-csapatunk.

Pressman sokszor és keményen nekiment a magyar kormánynak, legutóbb épp Orbán Viktor és Putyin kínai találkozója után úgy fogalmazott: „Magyarország vezetője a szövetségeseink közül egyedüliként egy olyan ember mellett áll ki, akinek az erői emberiségellenes bűntettekért felelnek Ukrajnában. Miközben Oroszország az ukrán civileket támadja, Magyarország az üzletéért könyörög.” Orbán Viktor érkezésekor présembernek nevezte Pressmant. A minap a jászapáti szuverenitásvédelmi fórumon Kövér László pedig úgy fogalmazott: számára Pressman nem is létezik, azt sem tudja, kicsoda és mit akar, „egyébként is tök mindegy, mit mond”.

A szövetségi rendszer vonatkozásában a kormány részéről viszont senki nem mondott egyetlen olyan mondatot sem, hogy ne legyünk a tagja. Sőt, az elmúlt években az Orbán-kormány alatt éppen fehérvári központtal két NATO-parancsnokság is létrejött, ezek jelenleg is NATO-katonákkal működnek a városban.

Pressman nagykövet szerint Orbán mégis Putyinnal erősíti a politikai és gazdasági kapcsolatot.

Majd azt látjuk, hogy a német kancellár is szeretne találkozni az orosz elnökkel. Nézze, én hiszek a diplomácia erejében. Ez vezethet el a mielőbbi békéhez. Emellett a NATO itt van Magyarországon, abszolút élő központokkal, a katonák pedig végzik a dolgukat, és nem politizálnak.

A nem amerikai fociba viszont igencsak beszólt. Amikor júniusban a Fehérvár kieső helyre került az NB I-ben, ön azt írta: „A mai meccset is látva állapítsuk meg, hogy minden idők valószínűleg legtöbb pénzéből minden idők egyik leggyengébb csapata a mostani sajnos. Tankönyvet lehet majd írni arról, hogyan lehet négy-öt év alatt egy Chelsea ellen jól játszó csapatot a kiesés közvetlen széléig zülleszteni. (…) Az alapvető okok persze elég egyszerűek. A megfejtés: gazdátlanság, hozzá nem értés, valamint az elkötelezettség teljes hiánya.”

A Nemzeti Sport főszerkesztője ugyan nem, de helyette sok ezer Vidi-szurkoló és kommentelő gratulált, ők ugyanúgy nehezen élték meg ezt az időszakot, ahogy én.

Szöllősi György erre és a főszponzor, a Mol kiszállásáról azt írta: „Egy kicsit mintha azt üzenné: ha tényleg nem elég jó, ami a támogatásunkkal a klubnál történt, ha a tulajdonos a magyar szinten fényűző gazdasági háttér megteremtéséért, a Mol bevonásáért, az elmúlt másfél évtized sikereiért elismerést nem, de a gyenge szereplésért éles kritikát érdemel, akkor hát tessék megpróbálni nélkülünk. Cser-Palkovics András fehérvári polgármester a bajnokság végén »drasztikus, az alapokat is érintő változásokat« sürgetett, de gyanítom, hogy nem egészen erre, a főszponzor távozására gondolt. Pedig nagyon finoman, de mintha a városvezetésnek is üzenne a Mol közleménye.”

A Nemzeti Sport főszerkesztője a megkeresésem nélkül írt egy ilyen üzenetet. Pedig ha megkérdezett volna, neki is elmondtam volna, mi egy polgármester feladata. Nem az, hogy beleszóljon egy magántulajdonban lévő klub életébe, hanem hogy építse a helyi közösséget. Amikor azt írtam, hogy valami rossz irányba mozdult a csapattal, azt a városra gyakorolt hatásra írtam, és ez nagyon nem volt szimpatikus.

Mi nem volt szimpatikus?

Az, hogy elitista volt, nem látszott benne az alázat és a szív, teljesen hiányzott belőle az elkötelezettség. A felszínen a csapat professzionális volt, de nem szerethető irányba ment. Korábban ez a probléma egyáltalán nem merült föl. Fantasztikus eredményeket ért el a klub. Az utolsó egy-két évben azonban valami elromlott. A csapat majdnem bejutott a Bundesliga-mezőny első felébe tartozó Kölnnel szemben az Európa Liga-csoportkörbe. Ha néhány hónap múlva a kiesés ellen küzd, és csak más csapatoknak köszönheti, hogy bent maradt, akkor ott kizárólag akarati tényezők játszanak szerepet. A fehérváriak nagyon érzékenyek a sportra, aminek az alapja, hogy lássák a szívet a pályán. Ami pedig a főszponzort illeti: egyetlen mondatot sem mondtam róluk. Az biztos, hogy az elmúlt évek sikerei a támogatásuk nélkül nem jöhettek volna létre, köszönet érte.

Miért döntött így a Mol?

Ezt tőlük kell megkérdezni. Én egy sima bérletes szurkoló vagyok. Minket a Mol nem tájékoztatott a döntése okairól, ebben a tekintetben nem volt közvetlen kapcsolat közöttünk.

Nehéz elhinni, hogy ennyi év alatt nem találkoztak és egyeztettek.

Egyszer volt egy találkozó, illetve inkább tájékoztatás a város és a szurkolók felé: akkor, amikor négy-öt éve a névváltoztatás történt. Azóta az önkormányzat semmilyen információt nem kapott. Igaz, nem is kellett, hisz nem tulajdonosa a csapatnak. Nyár óta egyébként történtek előremutató egyeztetések.

Az idegenrendészeti törvény szigorításáról nyilván kapott tájékoztatást. A városban is jelentős a vendégmunkások száma, miközben a kormány erőteljes migránsellenes kampányt folytat. A kettő hogyan válhat szét?

Ami a kormány szigorítási elképzeléseit illeti, azokkal maximálisan egyetértek.

Melyik részével?

Azzal, hogy szigorítják a vendégmunkások lehetőségeit arra, hogy Magyarországra érkezzenek.

Ez korábban is rendkívül szigorú volt.

A kormány vállalta, hogy további szigorításokat vezet be, és én ezzel a szándékkal egyetértek. A magyar emberek érdeke és a városok biztonsága az első. Fontos megkülönböztetni egyébként a vendégmunkást és az illegális bevándorlót. Az egyik esetben legális, a másik esetben illegális dolog történik. Én egy olyan város polgármestere vagyok, ahol hosszú évek óta szinte nulla a munkanélküliség, és ahol nyolc-tíz éve nincs közfoglalkoztatott és nincs elegendő munkaerő. Sőt: ezer-kétezer üres álláshely van, és ez csak a gazdasági, üzleti területre vonatkozik. Győr után a második legnagyobb ipari centrumról beszélünk. Már a tragikus háború kitörése előtt négy-öt évvel megjelentek itt az ukrán munkavállalók. Érdekes, hogy a baloldali ellenzék 2019-ben azzal kampányolt ellenem, hogy én hozom ide az ukránokat. A kampány után ez a konfliktus érdekes mód elcsitult, az ellenzéknek akkor már nem volt fontos. A háború kitörése után érthetően sok olyan menekült érkezett, akinek a családtagjai évek óta itt dolgoztak. Rajtuk kívül élnek még itt Fülöp-szigetekről érkezett vendégmunkások. A munkán kívül akkor lehet velük találkozni, amikor a vasárnapi mise után kijönnek a templomból. Azt azonban nem tudjuk pontosan, hány emberről van szó, mert erről az önkormányzatok nem kapnak hivatalos tájékoztatást.

Több településen – így Hajdúszoboszlón, Hajdúnánáson – komoly konfliktust okozott a jelenlétük, mert migránsnak nézték őket. Volt, ahol el kellett különíteni őket a lakosság többi részétől, nehogy pánik törjön ki.

Itt nagy részben munkásszállókon vagy egykori régi szállodaépületekben élnek. Napi szintű feszültséget pedig nem érzékelek. De azt várom, hogy a következő hónapokban majd megpróbálják politikai alapon felkorbácsolni ezt a feszültséget, ahogy 2019-ben is tették.

Az ellenzék?

Igen.

Épp a kormány szítja az ellentéteket.

A város címerében nyitott városkapu szerepel, nem pedig zárt. Ez nagyon fontos üzenet mindenki számára.

A kampányban is ez lesz az üzenete?

A kampányra csak az utolsó egy-másfél hónapban szeretnék koncentrálni.

Politikusi válasz.

Komolyan gondolom. Most úgy látom, hogy általában a kampány hangvétele és a stílusa tovább romlik majd. Még kevésbé lesz érdekes a valóság és a tartalom, miközben néhány mondat sulykolása lesz fontos. Aki azonban már annyi ideje polgármester, mint én, annak a sorsát nem a kampány dönti el, hanem a munka, ami mögötte van. Ha jól dolgozott, azt a fehérváriak értékelni fogják.

Akkor Tarlós István nem végezte jól a munkáját?

A fővárosi politika sokkal közelebb áll az országoshoz, ezért azt teljesen másképp kell megítélni. Csak egy példa: a DK elvárja a polgármestereitől, hogy harcosok legyenek és országos politikai célokat szolgáljanak. Én ezzel vitatkozom, szerintem nem országos pártpolitikai feladat városvezetőnek lenni. Helyben kell átlépni az árkokat és átszólni a másik térfélre. Ma szinte ez az egyetlen olyan politikai tisztség, ahol erre lehet esély.

Vitázna az ellenzéki ellenfelével?

Én korábban Karácsony Gergellyel is vitáztam, ahogy Márki-Zay Péterrel és Nemény Andrással is. Korrekt viták voltak. Az, hogy az utolsó hetekben van-e értelme jelölti vitákat tartani, sokrétű kérdés. De az, hogy általában a politikusoknak sokkal többször kellene leülniük egymással beszélgetni, az egészen biztos.

Miért nem ülnek le?

Mert nem könnyű kilépni a komfortzónából. A vitahelyzet pedig hibázási lehetőséget is rejt. Ebben az ügyben minden oldalról engedni kellene, az erősebbnek pedig gesztusokat kellene gyakorolnia. A politikai kultúra javítása településszinten sokkal jobban megvalósítható, itt még van lehetőség érdemi alkotásra. Nálunk a közgyűlések nagy része teljesen nyugodt és kulturált vitákat eredményez. Ehhez képest az ember megnéz egy parlamenti közvetítést, és úgy áll föl, hogy van-e ennek értelme.

Hadházy Ákos szerint a parlament teljesen kiüresedett.

Akkor nem kell képviselőnek lenni, le kell mondani a mandátumról, és a parlamenten kívül kell politizálni. Mert az is egy munkahely.

Az ülésekre a fideszes képviselők sem igazán járnak be. Az ellenzék által összehívott rendkívüli ülésnapokon legtöbbször egyetlen fideszes képviselő sincs jelen. Pedig ez is munkaköri kötelesség.

Hadd hozzam le ezt a települések szintjére. Az előző közgyűlésen volt négy ellenzéki indítvány, amiből kettőt napirendre tűztünk. Az egyikben közös döntés született, a másikban vita volt, kettő utólagos kidolgozást igényel. De ezeket sem söpörtük le az asztalról. Kértem a hivatalt, hogy adjanak meg minden szakmai segítséget az ellenzéki frakciónak, hogy olyan előterjesztések születhessenek, amelyeket be lehet hozni a testület elé. Ezt egy településen meg lehet valósítani.

A parlamentben ennek épp az ellenkezője zajlik.

Ezt mindenki értse jól.