Képeken egy rövid, de véres konfliktus 30 éves nyomai

Egy súlyosan megrongált otthon és lakói az 1991-es orosz-grúz konfliktus kirobbanásakor. A Szovjetunió összeomlásakor kirobbanó összecsapásokat a "legértelmetlenebb" háborúnak titulálták, amelynek hatásai a mai napig érzékelhetőek a térségben.

Fiatal nők Dél-Oszétia fővárosa, Chinvali utcáin 1983-ban. A kommunizmus idején Dél-Oszétia egy autonóm közigazgatási egység volt a szovjet Grúzián belül.

Oszét férfiak Chinvali külvárosában. Fegyverként elavult orosz puskákat használtak, amelyeket az 1890-es években készítettek. 1991 folyamán etnikai hovatartozástól függetlenül kegyetlen gyilkosságok és vérengzések történtek grúz és oszét falvakban egyaránt.

Egy oszét női harcos fegyverével pózol.
 
 

Egy helyi vadász a hetvenes években. Oszétia lakói egy iráni etnikai csoport tagjai, nyelvük a perzsák nyelvével rokon.

Zviad Gamszahurdia (középen) részt vesz egy tüntetésen Tbilisziben 1989-ben. Miközben Grúzia igyekezett kiválni a Szovjetunióból az 1980-as években, Zviad Gamszahurdia, egy értelmiségi körökből származó, nacionalista politikus került hatalomra. 1991-ben mintegy a szavazatok 90%-át nyerte el a grúz elnökválasztáson.

Gyerekek Chinvali utcáin 1991. január 1-jén. A hátuk mögött olvasható feliratokon ez áll: "Oszétia mindig is szovjet volt és az is marad!". A grúzok közül sokan árulóknak tartották Oszétia lakóit, miközben az ország a Szovjetunióból való kiválásért harcolt. Mindeközben az oszét nép kirekesztve érezte magát azok miatt az új törvények miatt, amelyek a grúzt ismerték el egyetlen hivatalos nyelvként, és meggyengítették az oszét politikai képviseletet Tbilisziben.

Egy kiégett busz Dél-Oszétia fővárosában, Chinvaliban 1990 novemberében. Miután Dél-Oszétia kihirdette függetlenségét Tbiliszitől, Gamszahurdia azt sürgette, hogy "minden fegyverképes grúz csatlakozzon a Chinvali elleni menethez! A roham november 23-án kezdődik!". Az ezt követő összecsapásokban legkevesebb hatan vesztették életüket.
 

Egy szovjet katona őrt áll Chinvaliban 1990 decemberében. Moszkva csapatokat küldött Dél-Oszétiába, hogy "megakadályozza az összecsapásokat és a vérfürdőt", de Tbiliszi saját katonákat küldött, így tüntetve a szovjet beavatkozás ellen.
 

Egy kiégett ház maradványait vizsgálják át egy grúz faluban Dél-Oszétiában 1991 áprilisában. A konfliktus többségében olyan elzárt területeken zajlott, amelyek meglehetősen veszélyesek voltak az oda bemerészkedő néhány újságíró számára.
 
 
 

Egy ágyút tölt meg ez a katona a Zviad Gamszahurdia grúz elnök elleni puccskísérleten 1991 decemberében. 1992 januárjában az elhúzódó és véres puccs, amelyet a Tbiliszi-i háborúként is emlegetnek, valóban megdöntötte Gamszahurdia hatalmát.
 

Sisakok sorakoznak egy Chinvali-környékbeli békefenntartó táborban 1992 júliusában. Gamszahurdia utódja, Eduard Shevardnadze 1992 júniusában írt alá egy békeszerződést Dél-Oszétiával, ahová nem sokkal később egy grúz, oszét és orosz csapatokból álló békefenntartó erő vonult be. A megállapodás ugyan véget vetett a háborúnak, amely megközelítőleg ezer ember életét követelte, de nem oldotta fel Dél-Oszétia, a térségben elfoglalt helyével kapcsolatos feszültséget.

A Dél-Oszétia határát kijelölő terület, amelyet fegyveres grúz rendőrök őriztek 2016-ban. A konfliktus kiújult 2008-ban, amikor Grúzia ismét kísérletet tett a térség bekebelezésére. A csatározásokba Oroszország is beavatkozott. Azóta a Kreml hivatalosan is elismerte Dél-Oszétia "függetlenségét", és segédkezett kerítések építésében, amelyek egyre több, nem vitatott grúz területet is kijelöltek. Moszkva azt mondta, az építkezések Dél-Oszétia azon törekvéseit szolgálják, hogy az kijelölje "a szovjet időknek megfelelő, valódi határait".