Két ukrán testvér és a háború formálta gyermekkor

Mielőtt Oroszország megtámadta Ukrajnát, Varvara Tupkalenko két fia, kortársaikhoz hasonlóan, kisautókat tologatott szobájuk padlóján

Ma már a műanyag fegyverek Andrij és Makszim kedvenc játékai. A fiúk Kalinove faluban élnek, mindössze 15 kilométerre az orosz határtól, az északkeleti Harkiv régióban

A 8 és 6 éves fívérek ahelyett, hogy játszótereken szaladgálnának, a falu szélén lévő elhagyott lövészárkokban töltik idejüket és elszenesedett páncélozott járműveken mászókáznak. „Ők is a háború áldozatai” – mondja édesanyjuk

Mivel a front szinte a közvetlen közelükben húzódik és a mindennapjaik része, nem meglepő, hogy a kicsik is katonásdit játszanak: kitalált ellenőrzőpontokat állítanak fel a falubeliek számára, fából készült erődjüket pedig álcaháló rejti el a drónok elől

Tavasszal, amikor a fotók készültek róluk, még akadt négy játszótársa a fiúknak, ma már ők az utolsó gyermekek a falujukban

A fiatalokban keletkező láthatatlan sebek a szorongástól és a félelemtől kezdve olyan hosszabb távú hatásokig terjedhetnek, mint a depresszió és a károsodott érzelmi fejlődés – áll a Save the Children nemzetközi segélyszervezet februári jelentésében

A beszűkült érzelmi állapot már most érzékelhető a testvéreken. Mint sok ukrán felnőtt, akik a háború borzalmait elszenvedték, az ő leghangsúlyosabb érzésük is az oroszok iránti harag. „Ők gyilkosok” – mondják, utalva a harctéren elesett édesapjukra. „Egyszer megbosszuljuk őt” – teszik hozzá