Nagy kérdés, hogy mennyire válságálló a felerészt nemzeti tulajdonba került bankrendszer

Hergár Eszter, az MNB igazgatója, Polt Péter legfőbb ügyész, Kövér László, az Országgyűlés elnöke, Mészáros Lőrinc, az MKB Bank résztulajdonosa és Balog Ádám, az MKB Bank elnök-vezérigazgatója beszélget az MKB-ösztöndíjak átadóünnepségén az MKB székházában 2019. október 31-én

Orbán Viktor miniszterelnök álma volt, hogy a bankrendszer ötven százaléka magyar tulajdonba kerüljön. Bő tíz év alatt több mint hatvan százalékra sikerült feltornászni a nemzeti tulajdont. Ehhez az is kellett, hogy az állam közvetítésével Mészáros Lőrinc közelében landoljon két külföldi pénzintézet.

„A kormány új gazdasági modelljének része az is, hogy a bankrendszer ötven százaléka magyar kézben legyen – mondta Orbán Viktor miniszterelnök 2012-ben a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elnökségével folytatott tárgyaláson. – Ha ezt sikerül végigvinni, az unikális lesz egész Közép-Európában” – idézte akkor Orbán szavait az MTI.

Bár nem lehet pontosan tudni, hogy mit értett a „magyar kézben” alatt, későbbi nyilatkozatai alapján feltételezhető, hogy azt, hogy hazai tulajdonosok birtokolják. Erre utal a későbbi kommunikációs stratégia, amely „nemzeti tulajdont” emlegetett. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) adatai szerint 2020 végére a pénzintézetek eszközállományát tekintve 66 százalékra emelkedett a nemzeti tulajdon aránya. Ebben nagy szerepe volt két bank államosításának, majd kormányközeli üzletemberek felé történő privatizálásának.

Kiszorították a multikat

A 2010-es választást követően éppen a bankszektor volt az első ágazat, amely ízelítőt kapott az úgynevezett nem szokványos, unortodox kormányzati intézkedésekből. A külföldi bankok kiszorítása a banki különadó bevezetésével indult 2010-ben. Majd jött a devizahiteles végtörlesztés intézménye 2011-ben, a tranzakciós adó bevezetése 2013-ban, az elszámoltatási törvények 2014-ben. Emellett súlyos, tízmilliárd forint feletti versenyhivatali bírságokat kaptak 2013-ban és 2015-ben a hazai pénzintézetek, a büntetések nagy részét a külföldi bankok fizették.

Király Júlia 2016-ban, a Közgazdasági Szemlében megjelent tanulmánya szerint a kormányzati beavatkozások hozzájárultak ahhoz, hogy 2010–2014 között a többségi külföldi tulajdonú bankok fokozatosan veszteségessé váltak. Ebben persze a korábbi hibás üzleti döntéseik is benne voltak. Azonban a Magyar Nemzeti Bank becslése szerint a bankszektor 2009–2013 alatt elszenvedett veszteségéből 13 százalékot okozott a bankadó, 15 százalékot a végtörlesztés, és ebben nincsenek benne a kormányzati intézkedések közvetett hatásai.

2014 júliusában kapitulált az MKB Bank külföldi tulajdonosa, miután 55 millió euróért eladta a magyar államnak a pénzintézetben lévő, 99,99 százalékos részesedését. Az eladó Bayerische Landesbank még a leánybankja 270 millió eurós anyabanki tartozását is elengedte. Az MNB 2014 decemberében szanálás alá vette az MKB-t, aminek során megtisztították a rosszul vagy egyáltalán nem teljesítő hitelektől. Egy évvel később magán-tőketársaságok lettek a többségi tulajdonosok, 37 milliárd forintért jutottak a bankhoz. 2019-re vált világossá, hogy a pénzintézet több mint nyolcvanszázalékos tulajdonosa Mészáros Lőrinc és Szíjj László, a közbeszerzéseken sokszor nyerő Duna Aszfalt tulajdonosa.

2015-ben újabb nagybankot vett a magyar állam, miután a tulajdonában lévő Corvinus Nemzetközi Befektetési Zrt.-n keresztül 700 millió dollárért vette meg a Budapest Bank 100 százalékos tulajdonrészét az amerikai General Electrictől. Az állam végül nem privatizálta a bankot, inkább beolvasztotta a Magyar Bankholding Zrt.-be, ahol az államnak csak 30,3 százalékos tulajdoni hányada volt. Ahogy a Népszava korábban beszámolt róla, a Magyar Bankholding közel 38 százalékos tulajdonosa a Magyar Takarék Befektetési és Vagyongazdálkodási Zrt., amely mögött Vida József áll, míg további közel 32 százalékot az MKB Bank tulajdonosai birtokolnak.

Így került a Budapest Bank is Mészáros Lőrinc érdekeltségei közelébe, ezzel egyenes út vezetett három nagy piaci szereplő összeolvadására. (Rövid kitérő, de a miniszterelnök vejének, Tiborcz Istvánnak is összejött tíz év alatt: érdekeltségei lettek a Gránit Bank többégi tulajdonosai).

Jön az új OTP

Március elején nagyszabású ügyféltájékoztató kampányt indított a Magyar Bankholding a Budapest Bank és az MKB Bank március 31-i egyesülésével kapcsolatban. A két pénzintézet lakossági és vállalati ügyfelei kiterjedő tájékoztatást kaptak az április 1. és 4. közötti átállási hétvégével kapcsolatban is. Az egyesüléssel – legalábbis az ágazatot jól ismerő szakértők szerint – létrejön egy hatalmas magyar bankcsoport, az OTP ellen.

Hosszú út vezetett idáig. 2010 előtt ugyanis a külföldi tulajdonban lévő bankok domináltak – legalábbis a mérlegfőösszeget tekintve – a hazai pénzügyi szektorban. „Egy gazdaság számára létfontosságú a bankszektor működése, ezért akár logikusnak is tűnhet az a gazdaságpolitikai filozófia, miszerint a pénzintézetek többsége legyen nemzeti tulajdonban. Ezzel nagyobb befolyást lehet szerezni a gazdasági életben” – mondta Virovácz Péter, az ING vezető elemzője.

A mérlegfőösszeget tekintve ma már hatvan százalék felett vannak hazai vagy nemzeti tulajdonban a Magyarországon működő pénzintézetek. Virovácz szerint makrogazdasági szempontból mindez nem hozott drasztikus különbséget a bankszektor működésében, pénzügyi stabilitási szempontból sincs különbség a 2010 előtti viszonyokhoz képest.

A szakértő szerint azonban meglehet annak a kockázata, hogy az állami tulajdonban lévő vagy onnan hazai kézbe kerülő, de az államhoz közel maradó bankok nem csupán a saját profitjuk növelésében lesznek érdekeltek, de a gazdaságpolitika támogatásában is. „Bár ez egészen addig nem okoz feszültséget, amíg ez a két tényező nem kerül egymással szembe” – tette hozzá.

Más a helyzet, ha baj van

A 2008–2009-es globális pénzügyi válság mutatta meg, hogy mi az előnye a külföldi tulajdonnak. „Ha krízis van, és egy bank bajba került, akkor fel kell tőkésíteni. Egy multinacionális cég esetében az anyavállalat dolga ezt megtenni” – mondta Virovácz Péter. A szakértő szerint nemzeti vagy állami tulajdon esetén a legnagyobb kockázat a válság: van-e az államnak résztulajdona, vagy sem, mert akkor az államnak kell helytállnia, neki kell a tőkét befizetnie az adófizetők pénzéből.

Nemzetközi példák alapján Király Júlia, az MNB korábbi alelnöke szerint a szűk hazai tulajdonosi körrel jellemezhető bankok mérettől függetlenül kevésbé voltak ellenállók a válsággal szemben, mint a többségi külföldi tulajdonú bankok, ahol az anyabankok forrással és tőkével is a leánybankjuk mögött álltak. Király Júlia tanulmánya szerint Magyarországon a szűk tulajdonosi hátterű magyar magánbankok válság alatti ellenállóképessége nem volt megfigyelhető, mivel gyakorlatilag nem léteztek ilyenek.

„A válságot követően azonban már hat, frissen alakult, ilyen típusú bank is bajba került: 2014-ben a Széchenyi Bank, 2015-ben a Buda-Cash-csoporthoz tartozó DRB-bankcsoport négy tagja, valamint a Quaestor Bank” – írta a szakember.

Az MKB, a Budapest Bank és a Takarékszövetkezetek összeolvadásával azonban hatalmas bankcsoport jön létre Magyarországon, amely nagyrészt hazai tulajdonban van. A koronavírus-járvány miatti ellátási gondok, a háború okozta gazdasági válság kellős közepén fog vizsgázni a rendszer, és kiderül, hogy megéri-e „nemzeti” kézbe venni a bankokat.

Nemzeti kontra piaci

A bankok tulajdonosváltásai során óhatatlanul felmerül, hogy mit értünk egyáltalán nemzeti tulajdon alatt. „Egy a piacgazdaság elvei szerint működő országban a bankok magántulajdonban vannak” – mondta a Szabad Európának Róna Péter közgazdász, az MNB felügyelő bizottságának volt tagja, aki az ellenzék közös köztársasági jelöltje is volt. A szakember szerint a magyar bankrendszernek az a sajátossága, hogy az úgynevezett nemzeti tulajdonnak egy jelentős része közvetve vagy közvetlenül, de állami tulajdonban van.

„Ezt az állami tulajdont megkülönböztetném a nemzeti tulajdontól, vagyis a magánszektortól, mert ennek a szerkezetnek erős politikai tartalma is van. Teljesen valószínűtlen, hogy egy normális piacgazdaságban működő és magántulajdonban lévő bank több millió eurós kölcsönt adna Marie Le Pen pártjának” – mondta Róna.

Mint ismert, március 9-én írta meg a hvg.hu, hogy Marie Le Pen szélsőjobboldali francia politikus 10,7 millió eurós kölcsönt kapott a magyar MKB Banktól elnökválasztási kampányára. Ez a politikus nyilvánosan elérhető vagyonnyilatkozatából derült ki. Róna Péter szerint egy nemzeti tulajdonba került bank „nem üzleti, hanem politikai célból kölcsönöz”.

A szakember szerint az ilyen jellegű pénzintézetek hitelezési gyakorlata erősen politikafüggő, ha ugyanis elveszíti a megfelelő politikai támogatást, a bank hitelállománya nagy nyomás alá kerül.

A politikai összefonódásnak köszönhetően kialakult, többségi „nemzeti” tulajdonba került bankrendszer további gyengesége az ellenőrzés. Magyarországon az MNB-hez tartozik a pénzügyi szervezetek felügyelete. Róna Péter szerint a bankfelügyelet feladata, hogy rendszeresen ellenőrizze a pénzintézetek hitelportfólióját, és meghatározza, hogy az egyes hitelek mellé mekkora tartalékot kell a banknak képeznie.

„Ha az MNB áttekinti az államhoz vagy annak szereplőihez közel álló bank hitelpolitikáját, akkor lényegében saját magát ellenőrzi, ami nem normális. Ebben az esetben megkérdőjeleződik a felügyeleti tevékenység hitelessége” – vélekedett a szakember.

Róna szerint legutóbb Kínában láthattuk az ingatlanhitelezési struktúra nagyon súlyos sérülését. Az ázsiai országban a bankok politikai irányítás alatt hatalmas mennyiségű pénzt kölcsönöztek az ingatlanfejlesztőknek. Úgy hitelezték meg az ingatlanfejlesztő cégeket, hogy sok beruházás esetében nem volt megfelelően alátámasztva, hogy lesz megfelelő kereslet a lakásokra. Sok olyan szellemváros épült az elmúlt években, ahová egyetlen lakó sem költözött be.

„Kiderült, hogy nincs elég vevő, ezért a cégek nem tudták a hitelt visszafizetni. Egy normális bankfelügyelet már régen leállította volna ezt a fajta hitelezési gyakorlatot” – mondta Róna Péter. Szerinte Kínában az történt, hogy az ingatlanfejlesztő jelentős politikai kapcsolatokkal bírt, ezért a bank arra kényszerült, hogy kölcsönt nyújtson neki, még úgy is, hogy a bank saját belátása, saját kockázatelemzése szerint sem ideális az üzleti modell. A bankfelügyelet pedig szemet huny a helyzet felett, mert ugyanattól a politikai erőtől függ.