Július elején Vilniusban találkoznak a NATO-tagállamok vezetői, a fő téma a háború és Ukrajna lesz. Több kormányzati forrásunk biztosra veszi, hogy addig a török és a magyar parlament is ratifikálni fogja a svéd csatlakozást. A halogatás okáról egészen új verziót is hallottunk.
Nem kellett lázba hoznia a magyar médiát a május 30-án a Daily Sabah hírportálon megjelent hírnek arról, hogy a svéd külügyminiszter, Tobias Billström hamarosan találkozik török partnerével.
A közlés szerint Billström és Mevlüt Çavuşoğlu a NATO-külügyminiszterek oslói találkozójának farvizén beszélt volna négyszemközt, de az éppen zajló törökországi elnökválasztások második fordulója miatt a török diplomácia vezetője nem utazott el Norvégiába. Ezt kommentálta úgy Tobias Billström, hogy semmi gond, megállapodtak, hogy nagyon hamar összehozzák a találkát.
Figyelnek
A magyar kormányban ugyanakkor – nyilván a stockholmi magyar nagykövetségtől érkező jelzés hatására – nagyon is figyeltek a fejleményre. Svédország és Finnország már több mint egy éve, 2022. május 18-án nyújtotta be az Ukrajna elleni orosz agresszió hatására csatlakozási kérelmét a szövetséghez. Finnország azóta már – némi huzavona árán – tag, Svédország még mindig várja, hogy az ankarai és budapesti parlament jóváhagyja a felvételét.
Ehhez kapcsolódóan: korábban már több biztos ígérete volt a kormánynak a ratifikáció időpontját illetően, de mindig „közbejött valami”.
Törökország egészen konkrét feltételeket szabott: azt kérték, a tagságért cserébe a svéd kormány vonja szorosabb megfigyelés alá a Svédországban működő kurd szervezeteket és politikai aktivistákat (akiknek jelentős részét a törökök terroristagyanúsnak tartják), működjön jobban együtt a török igazságszolgáltatással, amibe beletartozik az is, hogy adja ki Ankarának az általuk terrorgyanúsnak tartott személyeket.
„Amennyire tudjuk, ez lényegében megvalósult. Sőt arról is van információnk, hogy már történt ilyen kiadatás” – mondta egy forrásunk, aki biztosra veszi, hogy a Tobias Billström és az új török külügyminiszter Hakan fidan közötti találkozó már szinte csak formalitás, Recep Tayyip Erdoğan újraválasztott török elnök rábólintott a ratifikációra, mivel pedig az elnökválasztással együtt tartott parlamenti választáson a pártja is kormányon maradt, a szavazás végeredménye is biztosra vehető.
Mehr luft!
Ezzel viszont több kormányzati forrásuk szerint is „teljesen elfogyhat a levegő Magyarország körül a vilniusi csúcson, ha addig nem mondunk igent”. A Népszava arról írt a múlt héten, hogy július 7-ig meghosszabbítják a parlament tavaszi ülésszakát, így akár a vilniusi találkozó előtt napokkal is megszülethet még a döntés. Júliusban ugyanakkor már nem Svédország, hanem (az éppen előrehozott választási lázban égő) Spanyolország lesz az EU soros elnöke. Egy forrásunk szerint a halogatásban ez is szempont volt, kvázi zsaroló pozíciónak használtuk, hogy „a svéd EU-elnökség ne kövessen el ellenünk valami galádságot”.
Ugyanakkor a múlt héten a parlament ülésrendjéről tartott házbizottsági ülésen információink szerint a jelen lévő kormánypárti honatyák semmit nem tudtak mondani a ratifikáció lehetséges időpontjáról.
Ehhez kapcsolódóan: minden, amit tudni kell Finnország és Svédország NATO-csatlakozásáról.
A magyar kormány korábban informálisan azt jelezte Stockholmnak, hogy elvárnának egy „gesztust”, például hogy a svéd külügyminiszter látogasson el Budapestre, de a jelek szerint erre már nem fog sor kerülni. Egy forrásunk azt mondta, már abban sem nagyon bízik, hogy bármilyen, akár minimális gesztust is kapunk. (Ebből a szempontból külön fájó Tobias Billström jövőbeni ankarai útja.)
Hende Csaba és Németh Zsolt Stockholmban március 7-én svéddemokrácia-nézőben. Viszonzatlan látogatás
Szijjártó Péter érdekes megjegyzéssel kommentálta James Cleverly brit külügyminiszterrel folytatott párizsi tárgyalásait közösségi oldalán. Megismételte, hogy „az alaptalan svéd vádaskodások, álhírek” miatt nem került sor a ratifikálásra, majd úgy fejezte be posztját, hogy „ez a téma minden bizonnyal a következő találkozásunk napirendjén is szerepelni fog majd”. Az persze nem zárható ki, hogy a következő egy hónapban még találkoznak valamilyen multilaterális eseményen.
Garanciák
A csúcs fő témái az Ukrajna elleni orosz agresszióra adott lehetséges válaszok lesznek. Forrásunk szerint ha addig nem történik meg a svéd tagfelvétel, az lehetetlen helyzetbe hozhatja az egész eseményt, elvonhatja a fókuszt a valóban fontos gyakorlati kérdésekről, ezt pedig a magyar kormányfő sem akarhatja megkockáztatni.
Főleg úgy, hogy – mint megtudtuk – a tervezett döntéseket támogatni fogjuk. Ezek közül az egyik legfontosabb várhatóan a katonai jelenlét további erősítése a NATO keleti szárnyán, így Magyarországon is, vagyis akár újabb NATO-csapatok érkezhetnek hozzánk. Ezenkívül a szövetség parancsnoki rendszerét is átalakíthatják valamennyire úgy, hogy szintén a keleti tagállamok jussanak nagyobb szerephez.
Ehhez kapcsolódóan: még több NATO, még több EU – összehangolt védelem.
Szó van egy NATO–Ukrajna Tanács megalakításáról, a Szabad Európához eljutó információk szerint a magyar kormány ezt is támogatni tudja. Ez azért tűnhet kisebb meglepetésnek, mert a magyar kisebbséget (is) hátrányosan érintő ukrán nyelvtörvény miatt a magyar kormány már régóta blokkol minden formális NATO–ukrán-párbeszédet, közeledést. (Igaz, egy NATO-tapasztalatokkal is rendelkező forrásunk szerint ez a gyakorlatban már többször azt jelentette, hogy egy-egy külügyminiszteri találkozó alkalmával például az ukrán külügyminiszter valóban nem volt bent a tárgyalóteremben, de az esti „kötetlen vacsorán” már jelen volt, így végül is mindenki mindent megbeszélhetett vele.)
Saját jogon?
Most jöjjön egy kis NATO-terminológiai kalandozás: a szövetségen belül eddig működött egy NATO–Ukrajna Bizottság és egy NATO–Oroszország Tanács. (Utóbbinak nyilván a végét jelentette a háború.) A szervezeti hierarcihában a tanács magasabban helyezkedik el a bizottságnál, így ez egy újabb gesztus lenne Kijev felé. Persze ennek önmagában csak szimbolikus jelentése lehet elsőre, a kérdés az lesz, milyen tartalommal sikerül megtölteni a testületet.
Kérdés az is, milyen döntések születnek még nagyobb horderejű ügyekben. A csúcs előtt ugyanis már tudható, hogy a tagállamok három témában nagyon megosztottak: az első az Ukrajnának szánt további fegyverszállítások ügye. Ebben minden bizonnyal marad az eddigi gyakorlat: aki akar, szállít, amit tud, kötelezettsége senkinek nincs.
A másik a kijevi vezetés által már régóta szorgalmazott biztonsági garanciák köre. A Politico szerint a tagállamok ebben rendkívül megosztottak, egy kelet-európai ország vezetője név nélkül azt mondta a lapnak: nem csodálkozik, hogy néha kívülről az sem látszik, gondolnak-e erről valamit egyáltalán. A brüsszeli lap azt írta: bár vannak támogatói, ezért valószínűleg nem születik döntés intézményes NATO-garanciákról, de a Népszava idézte Anders Fogh Rasmussen volt NATO-főtitkárt, aki szerint valószínűleg egyes tagállamok saját hatáskörben tehetnek konkrét vállalásokat. A jelenleg Volodimir Zelenszkij elnök tanácsadójaként dolgozó diplomata szerint „a lengyelek komolyan megfontolják, hogy a saját kezükbe veszik a kezdeményezést, és megalakítják a »készek koalícióját«, ha Ukrajna nem ér el semmit a vilniusi csúcstalálkozón”.
Végül a harmadik ügy az ukrán NATO-tagság. Ebben forrásaink szerint amíg tart a háború, szinte biztosan nem születik döntés, Vilniusban még csak konkrét ígéret sem várható, de ha a konfliktus legalább az orosz fél jelentős meggyengülésével és térvesztésével járna, „akkor könnyen előállhat olyan hangulat, hogy ez a lehető legjobb pillanat, hogy felvegyük Ukrajnát, és akkor nehéz lenne ennek ellenállni”.