Murszal Ahmadzaj cím nélküli festménye
A húszéves Murszal Ahmadzaj Kabulban él. Grafikusnak tanult, amíg a tálibok meg nem tiltották a nőknek, hogy egyetemre járjanak.
„Sajnos a többi afgán lányhoz hasonlóan mostanában otthon maradok – mondja. – Az afgán lányok fájdalmát és szenvedését ábrázolom, amit nem szeretek, mert az afgán lányok örömeit és hazám szépségét szeretném.”
Ahmadzaj, aki az egyetem harmadik szemeszterét végezte az iskolabezárások idején, a burka mögé bújtatott afgán nők törekvéseit szeretné ábrázolni.
Mina Mamik: Remény
Mina Mamik családja Nangarhár tartományból származik. Családja Hollandiába költözött, amikor még gyermek volt.
„Szülőföldünk szörnyű időket élt át, de most történelmünk egyik legsötétebb szakaszában vagyunk, hiszen mi vagyunk az egyetlen ország a világon, ahol a lányok nem járhatnak iskolába és nem képezhetik magukat, és még sok minden másban korlátozzák őket” – fejti ki.
Mamik azért festette Remény című képét, hogy kifejezze azt a vágyát, hogy Afganisztán egy nap újra felemelkedik a hamvaiból.
„A nők a fény, a bátorság és a motiváció forrása a saját otthonukban, de szélesebb téren is. Ők minden társadalom alappillérei, így a mi társadalmunké is” – teszi hozzá.
Lema Szárván cím nélküli festménye
Lema Szárván Gazni tartományból származik. Több mint egy évtizede él Prágában.
„Ez a festmény a nők elnyomását szimbolizálja Afganisztánban. Az iskolás lány készen áll arra, hogy iskolába járjon, de a tálibok által bevezetett rendszer miatt nem tud” – fejti ki.
Szara Ráhmáni cím nélküli festménye
Szára Ráhmáni Afganisztánban született és nőtt fel. Öt évvel ezelőtt költözött az Egyesült Államokba, és jelenleg építőmérnöknek tanul. A fenti, cím nélküli festménye a menekültek, különösen az olyan lányok három életszakaszát ábrázolja, akik a tálibok hatalomra való visszatérése után menekültek külföldre.
„Az első szakasz Kabul szépségéről, boldogságáról és szabadságáról szól, miközben a lányok ugyanúgy iskolába jártak, mint a fiúk” – mondja.
A második szakasz a tálib uralom alatti káoszt írja le.
„A bezárt lányiskolák szomorú helyzete, a nők és lányok küzdelme jogaik visszaszerzéséért, és az emberek próbálkozásai, hogy elmeneküljenek Afganisztánból, ahol a tálibok börtönszerű környezetet teremtettek” – mondja.
Ráhmáni „a migráció utáni megbánás és nosztalgia szakaszával” zárja művét.
Szára Ráhmáni cím nélküli festménye
Szára Ráhmáni egyik cím nélküli festménye
Szara Barack: A szabadság királynője
Szara Barack a nyugati Herát régióból származik. A középiskola elvégzése után ösztöndíjat nyert, hogy Törökországban tanulhasson művészetet és filmművészetet. Arról híres, hogy ő Afganisztán első női animációsfilm-rendezője.
Ezt írja:
Láthatatlanná burkolttá és nemlétezővé tettek.
Egy árnyék, nem létezek, elnémítottak.
Megtagadták a szabadságot, ketrecembe zártak.
Mondd meg, hogyan kezeljem a dühömet és a szenvedélyemet.
Mondd meg, hogyan élhetek ebben a világban.
Rohszár Rahimi: A láncok levetése
Rohszár Rahimi 18 éves, Kabulban született és nőtt fel. Kabuli diákként számos művészeti kiállításon vett részt. A középiskola utolsó évében járt, amikor a tálibok megakadályozták, hogy ő és más fiatal nők befejezzék tanulmányaikat.
Az üldöztetéstől tartva Rahimi és családja elmenekült Afganisztánból. A láncok levetése című festménye a fiatal nők nehéz helyzetét örökíti meg.
„Amint a képen látható, a lányok lábához kötött lánc elszakad, és a jövőjüket jelentő fény felé haladnak. A festmény az oktatásból kitiltott afgán lányok jelenlegi helyzetét szimbolizálja. Ők azonban nem fogadják el ezt az állapotot, afgán nők és lányok milliói küzdenek az oktatáshoz és a munkához való jogukért” – mondja Rahimi.
Atena Szultani: Hidegháború
Atena Szultani Herát tartományból származik, és a Heráti Egyetem képzőművészeti karán végzett.
„Afganisztánban a nők a háború áldozatai voltak és most is azok. Ezekben a napokban, amikor az afgán lányok ellenük vívott »hidegháborút« élnek át, arra szeretném kérni önöket, hogy támogassák őket, és szólaljanak fel, bárhol is vannak a világban.”
Szultani nem tudja máshol folytatni tanulmányait, mivel a tálibok nem hajlandók kiadni a diplomát női a végzősöknek.
Maria Hoszein-Habibi: Csadort viselő afgán lány
Maria Hoszein-Habibi Kabulban született és Németországban nőtt fel. Gyermekkora óta rajzol és fest. Mesterdiplomát szerzett, 2020 óta egyetemen oktat, valamint művészetet és angolt tanít egy középiskolában.
„A művészeten keresztül próbálok rávilágítani az Afganisztánnal kapcsolatos témákra, és bemutatni az afgán kultúrát – mondja. – További témák, amelyekre művészi munkáimon belül utalok, az identitás, a társadalmi nyomás és az egyéni érzelmek kérdései.”
Fenti festménye a jelenlegi tálib politika és az ő törekvéseinek metaforája.
„Egy csadort viselő lányt ábrázol, aki könyvet olvas, amely fényesen ragyog – meséli. – Azt mutatja, hogy az oktatás fényes jövőt biztosít. A könyv címe: Afganisztán jövője.”