Számítanak a roma életek? – Zsigó Jenő a cigány–magyar és a magyar politikáról

Your browser doesn’t support HTML5

Miért határozzák meg száz éve ugyanolyan mintázatok a többségi és a kisebbségi roma politikát? Ki a felelős egy demokratikus jogállamban az Európai Unióban a cigányok százezreinek rájuk záródott, reménytelen helyzetéért? A roma közélet egykori kulcsszereplője, Zsigó Jenő beszél erről podcastunkban.
Meghatározó alakja, ideológusa, politikai stratégája, viszonyítási pontja a rendszerváltás utáni roma önszerveződésnek. Elnöke volt a több cigány szervezetet összefogó Roma Parlamentnek, szociológus, az Ando Drom együttest is vezette. Évtizedekig irányította a lényegében egyetlen cigány közművelődési intézményt, a Romano Khert.
Már a szocializmus egy pártja, az MSZMP is radikálisnak minősítette az akkor még fiatal családgondozót, aki pedig emberi, polgári és gyermekjogokról beszélt. A rendszerváltás utáni politika sem szívesen szembesült gondolataival. Olyan politikus volt, aki nem csak a jobb- és baloldali kormányokat kritizálta keményen a romák jogfosztottsága miatt, de akár az ő szervezeteit, intézményeit sokszor támogató, a cigányok helyzetének javítására milliárdokat költő Soros Alapítványt is.
Zsigó Jenő, mióta 2010 után elvették tőlük a Cigány Házat, majd a Roma Parlament legendás, Tavaszmező utcai székházát is, nagyon ritkán szólal meg. A Szabad Európával most kivételt tett, és megosztotta keserű gondolatait a cigányság embertelen nyomoráról, kiszolgáltatottságáról, az általa kápóknak és barnabőr-kereskedőknek nevezett képviseletükről és a rendszerváltás utáni kormányok és a magyar pártpolitikai elit bűneiről. És a mi, nem cigány magyarok felelősségéről is.