A Proletarkát a munkások mennyországának építették, nem az lett belőle

Ez a 70. számú, úgynevezett „Párizs” épület, ez még a legjobb állapotban lévő környékek közül való. A 19. századi textilgyári munkásnak világviszonylatban is elképesztő luxust jelentett ilyen új épületben élni.
 

Mára bokrok, szívósabb fák nőttek ki a repedésekből. A csaknem két évszázaddal korábbi textilipari lakótelepnek saját csillagvizsgálója is volt.

A Proletarka lakói a legszegényebbek körül kerülnek ki, sok a közép-ázsiai, kaukázusi bevándorló. Nagyon kevés lehetőségük van bárhol javítaniuk az épületek állagán, de azért próbálkoznak itt-ott.

A közös konyha viszont már nagyon rossz bőrben van. A széttört deszkapadlót helyenként újabb deszkákkal, és mintha egy egész ajtóval javították volna meg.

Itt körülményekhez képest rend van és tisztaság, már azt leszámítva, hogy iszonyúan penészedik a fal.

Az Urál mellől származó Zinaida Ibragimova 19 évesen érkezett ide. Amikor leszállt buszról, egyszerűen leesett az álla attól a pompától, ami a Proletarkában fogadta. De ez ötven éve volt.

Az ehhez hasonló lakókörülmények egyébként kicsit sem számítanak ritkaságnak Oroszországban, rengetegen élnek lebontásra váró házakban is. De ez a komplexum papíron az ország egyik kiemelt kulturális örökségének számít.

Az állam adatai alapján Oroszország épületeinek a harmadát elkerülhetetlenül fel kell újítani alaposan a következő 25 év során.  

A képen jó az idő, de az így-úgy befedett, bedeszkázott ablakok mellett lényegében nem lehet rendesen fűteni egy szobát. Ez Moszkvától 200 kilométerre északnyugatra lényegesen nagyobb jelentőségű körülmény, mint nálunk, élet és halál kérdése is lehet.  

Vlagyimir Mogilnyikov használja épp a közös fürdőszobát. „Százak élnek itt, gyakran öten egy szobában, penészes falakkal és rozssdás, csepegő csövekkel” – mondja.

A közös helyiségek állapotában is van különbség, ez is egy közös konyha.

Ez a közös klozett, használatakor egy függönnyel teremthet az ember részleges privát szférát magának.

Folyosórészlet kollégiumi hangulattal. Leszámítva, hogy a falak feketék már a penésztől.

Mikhail Krug, az 1990-es években népszerűbb énekes pontosan innen származott, írt is egy szomorú dalt a Proletarkáról. Krugot egyébként 2002-ben meggyilkolták Tverben.

Állítólag volt már egy átfogó, tízéves terv a Proletarka és környékének rehabilitációjára. De sose kezdték el, mert a teljes költsége kétszer akkora volt, mint Tver városának teljes éves költségvetése.