Ukrajna útja a függetlenségig

Ukránok tüntetnek a kommunista párt kijevi székháza előtt 1991 augusztusában. A szovjet korszakban az ukrán nyelvi, kulturális és vallási identitás tiltva volt. A nemzetiségi hagyományaikat ápolni kívánó ukránokat olykor megölték, bebörtönözték vagy száműzték csak azért, mert a párt vezetése úgy gondolta, hogy Ukrajna függetlenségét támogatják

Az ukrán disszidensek, mint például Vaszil Sztusz, Jurij Lityvin és Oleksza Tyihij különösen súlyos árat fizettek. Ők a börtönben haltak meg, ahova különböző bűncselekményekért, többek között „szovjetellenes tevékenységért” és „szovjetellenes agitációért és propagandáért” kerültek. 1989. november 19-én Kijevben újratemették őket (képünkön). A temetés demonstrációvá alakult, emberek ezrei viselték az akkor betiltott ukrán nemzeti színeket

1990. január 21-én hárommillió ukrán alkotott élőláncot Lvivtől a fővárosig, Kijevig (a képen), hogy megemlékezzenek az 1919-ben kikiáltott rövid életű ukrán köztársaság 71. évfordulójáról. Ez volt a legnagyobb tüntetés Ukrajna területén a Szovjetunió utolsó időszakában

Az 1990. márciusi választások megtörték a kommunista párt hatalmi monopóliumát Ukrajnában. Hónapokkal később, amikor Mihail Gorbacsov elnök megpróbálta megakadályozni a Szovjetunió szétesését, Ukrajna-szerte több százezer ember vett részt a függetlenséget követelő tüntetéseken és sztrájkokban. Ennek részeként szerveződött a gránitforradalom is (a képen) – ez egy diáktüntetés volt 1990 októberében, amelynek központja a kijevi Majdan tér lett

1991. augusztus 1-jén George Bush amerikai elnök elmondta elhíresült beszédét, amelyben az ukránokat az „öngyilkos nacionalizmus” veszélyeire figyelmeztette – ezt a kifejezést korábban Gorbacsov használta. Bush elnök arra intette az ukránokat, ne feledjék: „A szabadság nem azonos a függetlenséggel.” Négy hónappal később Bush véleménye megváltozott, amikor kénytelen volt elismerni a független Ukrajnát. George Bush (balra) és az ukrán parlament elnöke, Leonyid Kravcsuk az 1991. augusztus 5-i tárgyalásokon

1991. augusztus 19. és 22. között keményvonalas szovjet kommunisták puccskísérletet indítottak Gorbacsov megbuktatására és a reformok visszafordítására. Törekvéseik a nép ellenállásába ütköztek és gyorsan összeomlottak. Az ezt követő kaotikus napokban, augusztus 24-én az ukrán parlament kikiáltotta az ország függetlenségét. A nyilatkozatot 1991. december 1-jén népszavazáson ratifikálták

Az ukránok az egész országban megünnepelték az augusztus 24-i függetlenségi nyilatkozatot. A képen Levko Lukjanenko egykori politikai foglyot éljenzi a tömeg. Lukjanenko 1976-ban az Ukrán Helsinki Csoport egyik alapítója volt, később, 1991-ben  a függetlenségi nyilatkozat egyik szerzője lett

 

Egy kampányoló aktivista az újságot mutatja a tömegnek Kijev központjában 1991. november 30-án, szombaton. Az ukránok másnap szavaztak az ukrán parlament augusztusi függetlenségi nyilatkozatának jóváhagyásáról és az elnök személyéről egy egyidejű népszavazáson

Egy aktivista a volt disszidens, ekkorra elnökjelölt Lukjanenko kampányplakátjával Kijevben. Az első ukrajnai elnökválasztásnak és függetlenségi népszavazásnak hatalmas tétje volt a Szovjetunió szempontjából: Gorbacsov szovjet elnök mindent megpróbált, hogy az akkorra megmaradt tizenkét köztársaságot egy lazább konföderációban tartsa össze

Egymás mellett az ukrán és az EU-s zászló egy függetlenségpárti tömeggyűlésen 1991-ben

Ukrán választópolgárok szavaznak 1991. december 1-jén Kijevben. A közvélemény-kutatások előzőleg 3:1 arányú támogatást jósoltak a függetlenségpártiak javára

Vjacseszlav Csornovil újságírók gyűrűjében Lvivben. Csornovil szovjet disszidens volt, az Ukrán Népi Mozgalom megalapítója. A mozgalom reformokat és nagyobb szuverenitást szorgalmazott. A politikai üldöztetés évei és többszöri letartóztatás után indulhatott elnökjelöltként

A szovjet hadsereg tiszti kadétjai regisztrálnak szavazásra az első ukrajnai elnökválasztáson Kijevben 1991. december 1-jén

Tarasz Sevcsenko portréja alatt folyik a szavazás. Sevcsenko irodalmi hagyatékát széles körben a modern ukrán irodalom és nagyrészt a modern ukrán nyelv alapkövének tekintik

Leonyid Kravcsuk szavaz Kijevben. Kravcsuk a szavazatok 61,6 százalékát kapta, ezzel ő lett Ukrajna első elnöke. Csornovil követte 23,3 százalékkal

A választási részvétel 84 százalékos volt, és a szavazók elsöprő többsége a függetlenség mellett voksolt: több mint kilencven százalékuk szavazott igennel. A Krímben a függetlenséget támogató szavazatok aránya 55 százalék volt

1991. december 8-án Kravcsuk ukrán elnök (balról a második), Sztanyiszlav Scsucsevics, a Belarusz Legfelsőbb Tanács elnöke (balról a harmadik) és Borisz Jelcin orosz elnök (jobbról a második) aláírta azt a nyilatkozatot, amely szerint „a Szovjetunió mint geopolitikai valóság és mint a nemzetközi jog alanya megszűnik létezni”