Akadálymentes mód

A legfrissebb hírek

Álomidők Párizsban

2021. április 12., hétfő

Naptár
2021. április
H K Sze Cs P Szo V
29 30 31 1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 1 2
Egy párizsi étterem, amely 1952-ben nyitott meg, de 2021-ben még nem nyitott ki

Ha mostanában benéz az ember egy párizsi étterem ablakán, vendégeket nemigen, de rengeteg egymás hegyén-hátán álló dobozkupacot biztos látni fog.

A bejárati ajtók melletti asztalok egyikén valószínűleg ott áll egy nagy palack alkoholos gél, mellette pecsétek, számlatömbök, noteszek. Az összetologatott asztalkákon, az egymásba pakolt rattan székek tetején, a dizájnos bárpultok peremén pedig az ételek szállítására alkalmas kartondobozok és hűtőtáskák halmaza hever.

Minden kapható, de csak elvitelre

Ebben az évben Párizsban a járvány miatt még ki sem nyithattak az éttermek. Azok a brasserie-k, restaurant-ok, bristrot-k, tavernák, amelyek még nem mentek csődbe, most mindenfélével próbálkoznak, hogy fenntartsák magukat. Több helyen folytatják a helyszínen történő árusítást, de mivel a kliensek sem kint, sem bent nem ülhetnek le, ezért kizárólag elvitelre vásárolhatnak.

Palacsintát sütnek egy bezárt brasserie előtt: szigorúan elvitelre
Palacsintát sütnek egy bezárt brasserie előtt: szigorúan elvitelre

Egyes éttermek alkalmazottai a járdákra, terekre kitolt asztalok mögött árulják a kávét, a teát, a forralt bort, a nyalókákat vagy a fagylaltot. Van, ahol áttértek a pizza- vagy a palacsintasütésre, holott eddig étlapjukon sosem szerepeltek ezek az ételek. Egy parki kávézóban a minap hatalmas kültéri paella sütőt állítottak fel.

A törzshelyünk meg mintha italbolttá avanzsált volna: most fadobozokon álló minőségi borok, pezsgők várnak az ablak előtt az eladásra. A helyi comptoir (bár) pedig megvásárolta az előtte álló újságosbódét, ahonnan most a tenger gyümölcseit (néha inkább szörnyeit) árulja. De hiába mindenféle próbálkozás, ha a tulajdonos nem volt képes áttérni az internetes rendelésre és az
ételkiszállításra, akkor valószínű, hogy étterme már vagy tönkre ment, vagy hamarosan tönkre fog menni.

A kényszerfutárok bármit házhoz szállítanak

Párizsban a járványnak köszönhetően nemcsak ebédet vagy vacsorát, hanem most már szinte bármikor bármit házhoz lehet szállíttatni. Én is próbálkoztam egyszer a reggeli rendeléssel, de mire megérkezett a robogós futár, addigra a pumpkin spice latte-m egyik fele a kesztyűjén csorgott, a másik fele pedig szivaccsá változtatta a frissen sült croissant-omat. A futár feltartott kezekkel és egy: „Oh, nah… Madame! Csak egy kicsit folyt ki, nah!” - felkiáltással nyugtázta a malőrt.

Két futár ebédidőben éppen az utakat rója április 3-án Párizs külvárosában, Boulogne-ban
Két futár ebédidőben éppen az utakat rója április 3-án Párizs külvárosában, Boulogne-ban

Nem haragudtam meg rá (nagyon), hiszen tudom, hogy a legtöbb kiszállító nem „hivatásos”. A járvány okozta munkanélküliség és az éttermek rendelésre történő áttérése ugyanis együtt járt azzal, hogy egyre több lett az ételkihordó vállalatoknak dolgozó motoros-biciklis kényszerfutár. Aki legutóbb nálunk járt, azt mondta, hogy ő anno idegenvezetőként dolgozott, de nem tud ölbe tett kézzel várni a turistákra, ezért váltott.

A franciák – akik a magyarokhoz hasonlóan szeretnek meleg, laktató ebédeket enni – az angolszász országokhoz képest kicsit lassabban kedvelték meg a házhozszállítást, de mostanra olyannyira belejöttek, hogy a szakértők szerint az online ételrendelés piaca Franciaországban akár 25% feletti éves növekedést is produkálhat 2022-ig.

Párizs 16. kerületében egy étterem teraszán molinókon reklámozzák azokat a netes kiszállító cégeket, amelyektől tőlük is rendelni lehet
Párizs 16. kerületében egy étterem teraszán molinókon reklámozzák azokat a netes kiszállító cégeket, amelyektől tőlük is rendelni lehet

A futár, aki hoz is, meg visz is

Nyugat-párizsi lakásában Caroline Simon-Provo elektronikus zaklatással foglalkozó fiatal ügyvédjelölt, március egyik estéjén úgy döntött, hogy a Just Eat nevű ételkihordó vállalaton keresztül rendel magának egy pizzát. Az étel a futárnak köszönhetően hamar meg is érkezett. Amíg azonban Caroline a vacsoráját eszegette, addig a házmestere sírva kereste a vörös macskáját. Az ügyvédjelölt sejtette, hogy az ügyben ő is „felelős”, hiszen a cicának akkor veszett nyoma, amikor a pizza megérkezett.

Azt pedig minden párizsi lakos nagyon jól tudja, hogy a házmesterrel jóban kell lenni, hiszen ők veszik át és osztják szét a házban a postát, az újságokat és a csomagokat is. Az elmúlt évek során az e-kereskedelem növekedésével a több száz lakosú párizsi lakóházak házmestereinek munkája pedig igencsak megnehezedett. A netes rendeléstől függő ismerőseink sokan már novemberben azon aggódnak, mit vegyenek karácsonyra a házmesterüknek azért, hogy a rendszeresen érkező csomagjaikat mindig átvegye.

A jogásznő így hát besegített a macska keresésébe: házmesterével közösen megnézte a biztonsági kamera felvételét, amelyen jól látszott maga a tettes. A futár a házból kifele menet a macskát a hóna alá csapta, és pofátlanul elszelelt. A két nő azonnal hívta a rendőrséget, majd a Just Eat-et, de mindhiába.

Étlap: elvitelre
Étlap: elvitelre

Macskafogók

Másnap reggel Caroline és házmestere elsétáltak a vendéglőbe, ahol ott találták a futárt, aki nem volt más, mint az étterem tulajdonosa. Állítólag csak azért szállította ki ő az ételt előző este, mert az volt a nap utolsó rendelése. A két nő a helyszínen a macskát is felfedezte, az állat egy „sarokban reszketett”.

A tulaj azzal védekezett, hogy a cicát az utcán találta. A károsultak azonban felhívták a figyelmét a videófelvételre, majd aziránt érdeklődtek nála, hogy vajon mi vette rá a cicalopásra? A férfi nemes egyszerűséggel annyit mondott, hogy az éttermében elszaporodtak az egerek, ezért ő tulajdonképpen csak egy egerészt keresett.

A macska-behajtó Caroline Mini Mousse (sic!) néven ismert a Twitteren, ahol lépésről-lépésre élőben mesélte el a kalandot. Később még az Independentnek is nyilatkozott. A párizsi házban is sokan értesültek a történtekről, amelyekről nekünk az egyik ottani irodában dolgozó barátunk számolt be.

„Nagy bajban lehetnek Párizsban most az éttermek, ha már egy rendes ’egérfogóra’ sem futja!” – mondta, majd hozzátette, hogy a történet címe akár „macska elvitelre” is lehetne.

A történetben szereplő statisztikai adat a Businesscoot piackutató intézet franciaországi házhozszállítási szokásokról készített tanulmányából származik.
A francia bagett nem zsúrkenyér

A francia média attól zeng, hogy a bagett hamarosan a világörökség részévé válhat, ugyanis a francia kulturális minisztérium a bagettet jelöli a UNESCO-listájára. A pályázatot március 31-ig lehet benyújtani az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének (UNESCO). Ha az olasz szomszédoknak már sikerült a nápolyi pizzapörgetők tudásával elnyerni a címet, akkor miért ne sikerülne ugyanez a franciáknak is a bagettel? A döntésre azonban még várni kell 2022 őszéig.

Mikor Franciaországba költöztünk, az első pár hónapra egy bútorozott lakást vettünk ki. Az étkezővel egybenyitott nappaliban állt egy 50-es évekbeli vintage konyhabútor, amely olyan volt majdnem, mint a nagyanyámé, kivéve, hogy az alsó részén középen volt egy vékony, hosszúkás, billenős fiók. Nem tudtuk megfejteni, hogy mire használhatták eredetileg a rekeszt, pedig egyik este vacsora közben folyamatosan csak találgattunk. A rejtélyt akkor sikerült megfejteni, amikor anyu eljött látogatóba. Körbenézett a lakásban, majd megállt a sok időt látott konyhaszekrény előtt és elcsodálkozott.

"Jaj, de jópofa! Van benne bagett-tartó!" – kiáltotta és kibillentette a vékony ládát, amelyben addigra már ott lapultak a....gyermek esernyők.

S ha már volt bagett-tartónk úgy gondoltuk itt az ideje elkezdeni bagettet vásárolni, bár mi inkább a kerek barna cipókat szerettük, amelyeket lehetett tranché (igen, innen származik a trancsírozni szavunk), azaz szeletelve is kérni.

A bagett nem zsúrkenyér

A bagettről annyit mindenképpen érdemes tudni, hogy még véletlenül sem azonos a Magyarországon zsúrkenyérnek nevezett péktermékkel. A bagett a zsúrkenyérnél vékonyabb és hosszabb, és nem szokták kis kerek szeletekre vágni, hogy koktél szendvicseket készítsenek belőle. Ebédre viszont sok helyen kaphatóak subway-típusú szendvicsek, amelybe a töltelékeket (például főtt tojás és tonhalkrém vagy sonka-sajt) előre elkészítik egy vékony v-alakú fémlapon, és onnan csúsztatják be a félbevágott friss bagett közepébe.

Azt is fontos tudni, hogy a bagett a zsúrkenyérhez képest belül sokkal ragacsosabb és lyukacsosabb, kívül pedig ropogósabb. Vastag héja olyan ropogós, hogy amikor a puha szájpadlású, edzetlen garatú magyar ember elkezd naponta bagettet vásárolni, egy idő után valamilyen rejtélyes torokbetegségtől vagy legalábbis valamilyen szájfertőtől kezd el szenvedni. Egyik napról a másikra az ember szája tele lesz aftával, a torka meg olyan sebekkel, hogy volt, amikor két napig gargalizáltam alkoholos szájvízzel, csak hogy meggyógyítsam magam.

Dániában a gyerekek tüdejét úgy edzik a hidegre, hogy kiteszik őket még a legnagyobb fagyban is a teraszra vagy a kertbe aludni; a francia szájpadlásokat és garatokat pedig már a fogzás megkezdésekor elkezdik kiképezni: bagetthéjat adnak a babáknak rágcsálni.

Hagyományos pékség Franciaországban
Hagyományos pékség Franciaországban

A mindennapi bagett beszerzése

A bagett, amely nevével (la baguette) a huszadik század elején vonult be a párizsi köztudatba, filmeken, plakátokon és képeslapokon keresztül tette magát halhatatlan francia szimbólummá.

A mindennapi bagettjükért – főleg most Covid idején – képesek a franciák a leghatalmasabb sorokba is beállni. A világjárvány elején, a tavaly tavaszi szigorú lezárások idején is lesétáltak, mindenféle lakhely-elhagyását igazoló papírok kitöltését felvállalva, a helyi pékségbe a napi bagettért.

A bagettből, miután megvásárolta az ember a helyi pékségből, hazafelé menet sunyiban törhet egy kicsit, de sosem haraphatja, mert azt olvastam valamelyik francia-létre felkészítő könyvben, hogy az, mint általában az utcán evés, itt ciki.

A bagettet hazavinni azonban nem mindig könnyű. A nem bagett-hordásra alkalmas szatyrokból kibukfencezik, ezért érdemes befektetni egy szép trapéz alakú szalmaszatyorba (panier de marché) vagy egy banyatankba. Mindkettővel szívesen járnak ugyanis a franciák a piacra, mert egyikből sem esik ki a bagett.

Apropó, ha esik, akkor mindenképpen baj van, mert a bagett - ha kézben visszük és ha kilóg a nem bagett-hordozásra szakosodott szatyorból – akkor elázik. Ezért, ha esőre áll az idő, és nincs nálunk éppen egy banyatank, akkor mindenképpen célszerű a péket megkérni, hogy vágja ketté a francia kenyeret a szerencsésebb hazaszállítás érdekében.

Minden tradition bagett, de nem minden bagett tradition!

A francia pékek azt remélik, hogy a világörökségi státusszal megmenthetik kézműves pékségeiket, amelyek főleg vidéken kezdenek kipusztulni. Az UNESCO nevezéssel járó sajtóközleményben leírták, hogy míg 1970-ben az országban 55 ezer kézműves pékség működött (csaknem minden nyolcszáz lakosra jutott egy), mostanra 35 ezerre (2 ezer lakosra jut egy) csökkent a számuk.

A pékségek eltűnéséért az iparilag, adalékanyagokkal előállított bagettek értékesítése okolható, mert senki ne gondolja, hogy a szupermarketekben kapható bagettek a francia kenyértörvény alapján meghatározott hagyományos recept alapján készülnek. Ezek sok esetben tartalmaznak más adalékanyagokat vagy esetleg magokat is. Az is előfordulhat, hogy fagyasztott tésztából készítették és nem frissen készült, mint ahogy azt a traditól elvárják. A bagett továbbá sok esetben – a rövidebb kelesztési időnek köszönhetően – a hagyományos módon készült rokonánál kevésbé ropogós héjú.

Az igazság az, hogy a hagyományos recept szerint készült, mindössze négy összetevőből (víz, liszt, élesztő vagy kovász és só) álló bagettet a helyi pékek a 1993-as törvény óta nem is bagettnek, hanem „pain de tradition française”-nek (hagyományos francia kenyérnek), röviden tradition-nak, becézve pedig tradinak hívják.

Egy kézműves pékség cégére Franciaországban
Egy kézműves pékség cégére Franciaországban

Így, ha valaki – a járvány után – errefelé téved és egy pékségbe betérve kér egy bagettet, akkor az biztos, hogy nem a világörökségre esélyes fajtából fog kapni. Ahhoz ugyanis tradit kell kérni, mert az UNESCO-s címre is tulajdonképpen a baguette de tradition-t nevezték.

Melyiket szeretik jobban a franciák: a bagettet vagy a tradi-t?

De vajon a franciák melyiket szeretik jobban? A The Local France nevű internetes újság pár éve készített egy felmérést a Twitteren, arról, hogy melyik a népszerűbb a franciák között: a bagett vagy a tradition. A tradi magasan (majd tíz százalékkal) nyert.

Hiába, a franciák nagyon ragaszkodnak a hagyományaikhoz, még bagettben is inkább a keményebbet, a ragacsosabbat, a hagyományosabbat eszik. A puhaszájpadlású külföldiek pedig talán jobban is járnak, ha elsőnek nem egy tradiba – hanem egy sima bagettbe – harapnak bele.

Továbbiak betöltése

XS
SM
MD
LG