Földön, vízen és levegőben is megközelítettük a Balatont. Az északi és a déli parton több olyan beruházást vagy tervezetet is megnéztünk, amely az elmúlt időszakban nagy visszhangot keltett. Jártunk Lovason, Csopakon, Aszófőn és Örvényesen, a déli parton pedig Földváron.
Ez csak pár település azok közül, ahol most is zajlik beruházás, de mindegyik példázza, hogy nincs egységes koncepció a Balaton fejlesztésére. Ennek híján mindenki csak a maga területével és érdekeivel foglalkozik. Mindegyik beruházásban közös, hogy végső soron a Balaton tűrőképességét teszi próbára.
Mennyit számít a bíróság szava?
Földváron már felépült a 175 hajóra tervezett, 380 méterre benyúló e-kikötő. Viszonyításképp: a Lánchíd épp 380 méter hosszú. Persze addig, amíg itt valóban hajók állhatnak, még sok mindennek kell történnie, ha egyáltalán történhet. A Mosolygós Balatonföldvárért Egyesület ugyanis már másodszor támadta meg a beruházást a bíróságon, amely minden alkalommal ki is mondta, hogy nem lehet kikötőt létesíteni Balatonföldvár Nyugati strandján.
„A helyi építési szabályzat rögzíti, hogy ez strand, és hogy ide semmilyen más funkciót nem lehet építeni.”
– mondja Kárpáti Péter, a Mosolygó Balatonföldvárért Egyesület tagja.
„Ráadásul – teszi hozzá – az elmúlt években közel negyedmilliárd forintot költöttek el a strand fejlesztésére, ami így kidobott pénz, mivel a kikötő megépülésével a strand nem lesz strandként használható.”
A Covid-járvány alatt a polgármesterek egy személyben dönthettek, nem volt szükség testületi jóváhagyásra. Ezt a területet is a polgármester adta át a beruházónak teljesen ingyen, azzal az indoklással, hogy majd munkahelyeket teremt a kikötő. Ezenfelül a magyar állam még egymilliárd forint beruházási támogatással is megdobta a céget.
A civilek szerint bírósági döntés ide vagy oda, mivel a mólószár már megépült, az építkezés nem igazán visszafordítható.
Holovits Huba polgármester szerint nem is kell visszafordítani, mivel az önkormányzat értelmezése szerint a törvényszék egyrészt jogtechnikai, másrészt eljárásjogi hiányosságokat talált, ami nem érinti magát az építkezést, az változatlanul folyhat, amíg a katasztrófavédelmi hatóság esetleg vissza nem vonja a vízjogi létesítési engedélyt. Másrészt időközben módosították a helyi építési szabályzatot, igaz, csak júliustól lesz hatályos.
Csopak a következő áldozat
A balatonföldvárihoz nagyon hasonló beruházás készül Csopakon is. A Bahart három másik kikötővel együtt 2020-ban eladta a csopaki kikötőt, ekkor kezdődött a terület kálváriája. A magánkézbe került kikötőt ugyanis az új tulajdonos elzárta a nyilvánosság elől, mondván, hogy építési terület, most pedig egy 250 méteres kőszórást tervez a vízbe, ami biztosan jelentős kikötőbővítést jelent majd.
Balatonakali, Balatonkenese, Balatonudvari és Csopak polgármestere a térség országgyűlési képviselőjével, Kontrát Károllyal 2020-ban még büszkén jelentette be, hogy a kikötők 25 éves ingyenes önkormányzati kézbe adásáról tárgyalnak.
Kontrát Károly Facebook-oldalán még megtalálható az a fotó, amelyet ezzel a címmel láttak el: Megkezdődött a Bahart-kikötők használati szerződésének aláírása.
Erről az aláírásról azonban a csopaki polgármester egyedüliként üres kézzel távozott. Ezután árverésre írták ki a területet, ám az önkormányzatnak esélye sem volt megvenni, miután az 52 milliós kikiáltási ár tizennyolcszorosáért, 890 millió forintért kelt el.
Miért tudott az összes többi önkormányzat olyan végleges szerződést elérni, amilyet Csopak nem? Ambrus Tibor polgármester válasza az, hogy azért, mert a többi település esetében csak egy közforgalmi kikötő eladásáról volt szó, de Csopakon e mellett vitorláskikötő is fekszik, amelyet a polgármester állítása szerint nem adtak volna az önkormányzatnak, ő pedig nem akart belemenni a terület szétválasztásába.
Az összes többi település polgármestere a képviselő-testület elé vitte a Bahart szerződéstervezetét, a polgármesterek képviselő-testületi jóváhagyással mentek a Baharthoz tárgyalni. Csopaki civilek azt mondják, ezzel szemben Ambrus Tibor végig egyedül tárgyalt. Sem jegyzőt, sem jogászt nem vitt a tárgyalásokra, és soha nem terjesztette a képviselő-testület elé a kikötő ügyét.
A zöld közpark előtt lévő 464/5 hrsz.-ról azt mondja a polgármester, hogy nem kapták volna meg, ezért nem éltek az 464/3 hrsz. átvételével. Ugyanakkor a 464/5 hrsz.-ot a vízügyi igazgatóságtól mint a 77 négyzetméteres állami terület üzemeltetőjétől bérelte a Bahart is a tómederrel együtt kötött mederhasználati szerződés keretében. Civilek szerint ez azt jelenti, hogy ha csak a mólószárat szerezte volna meg, akkor is gyakorolhatta volna a kikötő feletti jogokat. A helyi építési szabályzat szerint nincs mód 3000 négyzetméter alatti telekalakításra ebben az övezeti besorolásban, azaz a mólószár és a zöld közpark nem kettéosztható. Erre mondja a polgármester, hogy így rengeteg jogi ellentmondás van, hiszen egy közparkot nem is lehetett volna eladni.
„Ha megvalósul ez a hatalmas nagy kőszórás, az olyan mértékű beavatkozás a Balaton élővilágába, ami már megüti a természetkárosítás szintjét” – mondja Aradi Anita a helyi civilek nevében.
Az önkormányzat egyébként most annyit tett, hogy lassítja a beruházást, hiszen előírták, hogy a csopaki utcákat nem lehet terhelni a móló építéséhez szükséges kövek szállításával, vagyis csak a nyílt vízről hozhatják. Sikerült beszélnem kamerán kívül az építésvezetővel, aki azt mondta, még nem tudják, hogy tudják ezt megoldani.
Ezer új hajóhely
A földvári és a csopaki kikötő építésén túl még több terv van újabb hajóhelyek létrehozására. Évek óta ezer új kikötőhely szükségességéről beszélnek. Zlinszky András ökológus, a SzabadonBalaton alapító tagja szerint lehet új hajóhelyeket építeni, a kérdés az, hogy kell-e.
„Ez egy gyakori tévedésünk, hogy a vizet próbáljuk a hajóhoz szabni, és nem a hajót a vízhez. Tengerre épített hajókban gondolkodunk, azok sok helyet foglalnak, azokkal csak akkor lehet kimenni a kikötőből, ha a kikötő szájában mély a víz. Óriási építési beruházásokat igényel, hogy ezeknek a számát növelni tudjuk a vízen. Megvan a balatoni hajózás hagyománya és megvannak azok a típusok is egyébként, amik teljesen jól működnek a tavon sekély vízállás esetén is. Ha ezeket a hajókat használnánk, sokkal kevesebbet kellene építeni.”
Zlinszky Andrással nemcsak a kikötőépítésekről, hanem az összes építkezés hatásáról is beszéltünk. Szerinte érzékelhető egy szemléletváltás, egyre többen és egyre többet beszélnek arról, hogy nem lehet tovább terhelni a Balatont és a környezetét.
„Senkinek sem érdeke, hogy húsz év múlva ne lehessen nyaralni a Balatonon, senkinek sem érdeke, hogy a környék elveszítse azt a jellegét, ami miatt most vonzó, hogy uniformizálódjon, olyanná váljon, mint akármelyik vízparti nyaralóhely Európában.”
Zlinszky szerint jelenleg lélegeztetőgépen van a Balaton, ami azt jelenti, hogy egyre több olyan alrendszere van, amelyet csak intenzív emberi beavatkozás mellett tudunk tűréshatáron belül tartani. Ilyen például a balatoni halállomány. Ha nem telepítenének évente új halakat a tóba, nem lenne mit kifogni.
„Örvényes törvényes”
Örvényes az északi part ékszerdoboza, amelyet most szintén nagyon féltenek a civilek: az önkormányzat arra készül, hogy módosítja az örvényesi Balaton-part partrendezéséről szóló rendeletet. Helyiek szerint ez nem jelent mást, mint hogy beépítik a Natura 2000 határán fekvő, 11 hektáros, jelenleg külterületit területet; a szarvasok és fácánok élőhelyén pár év múlva már szanatórium lehet. Mostanában – ahogy bemutattuk balatonhenyei anyagunkban is – így nevezik a wellness-szállodákat.
Örvényes egy apró, 150 fős falu, amely nehezen viselné el azt a terhelést, ami egy négyszáz fős szállodával jár.
„Ez a tulajdonos egy rétlegelőt vásárolt, mezőgazdasági területet, használja akként. Legeltessen állatokat, nézegesse a rétet, ezt szeretnénk elérni, hogy ez így maradjon”
– mondja egy neve elhallgatását kérő helyi.
Örvényes polgármestere, Huszár Zoltán egy ciklust leszámítva 1990 óta vezeti a települést. Azt mondja, semmi olyan nem fog történni, amit a helyiek nem támogatnak.
A beépítési terv nem új, 1997-óta szerepel a rendezési tervben. A polgármester ezért azt mondja, hogy nehéz egy magántulajdonosnak azt mondani, nem rendelkezhet a tulajdonával.
„Egy olyan beruházást támogatnék, amivel a többiek is megelégednek, a testület megszavazza, ugyanakkor bevétele van a községnek.”
Még márciusban egy képviselő-testületi ülésen derült ki, hogy a Sport Üdülőfalu Kft. kezdene nagy ívű építkezésbe, amely miatt a helyi TNM- rendeletet is módosítanák.
„Ez nem egy borítékolt hozzájárulás, hogy lenne borítékolt? Nálunk ilyen nincs. Örvényes törvényes.”
A testületi ülés határozatában azt is kimondta – mondja a polgármester –, hogy a módosításhoz testületi jóváhagyás kell.
Aszófő is bajban
A szomszédos, két kilométerre lévő Aszófőnek nincs vízpartja, ezért kevesebb figyelem is övezi a nyilvánosságban azt, ami itt történik. Pedig ez a pici település sok szempontból elszenvedője a környező építkezéseknek. Azokhoz ugyanis beton kell, amit a faluba telepített Molnár betongyárból szolgálnak ki. De ahol építkezés van, ott előtte általában bontás is, így akár Füredről, akár Tihanytól, akár más településekről is ide szállítják a sittet.
Ráadásul a betongyárból fokozottan védett természetvédelmi területre folyt ki a nedves cement a Séd-patak völgyében. A tavasz hírnökeként itt virágzik a védett téltemető, itt él legnagyobb magyarországi állománya.
„Kint voltunk éppen többedmagammal, a hatóság emberei is kinn voltak, megnéztük a cementkifolyással érintett területet. Az látszik, hogy nem egyszeri alkalom volt”
– mondja Galambos László, egy helyi.
Kérdéseinkkel megkerestük a Molnárbeton Kft.-t. Azt kérdeztük, milyen műszaki intézkedéseket hajtottak végre annak érdekében, hogy a jövőben ne forduljon elő cementkifolyás, megépítették-e a hatóságok által kért támfalat, tudják-e garantálni, hogy a jövőben nem lesz veszélyben a gyáruktól az egyik legfokozottabban védett természeti terület.
A cég ügyvezetője levélben juttatta el hozzánk álláspontját a témában készült Szabadon-videó megjelenése után.
E szerint a cég a „Veszprém Megyei Kormányhivatal környezetvédelmi hatósága által előírt minden kötelezettségét maradéktalanul teljesítette a szennyezés megakadályozása, a leggondosabb eljárás ellenére keletkezett esetleges szennyezés eltávolítása érdekében.”
Matyikó József cégvezető emellett hozzáteszi, hogy cégük elkötelezett a természetvédelem iránt, ezért fokozottan ügyelnek a természetes és épített környezet megóvására, és mindenben együttműködnek a hatóságokkal, minden engedélyük naprakész.
A cégvezető hangsúlyozza, hogy "a szomszédos területen működő gazdasági társaság (Renesis Kft.) körülményeivel nem vagyunk tisztában, működési feltételeire nincs ráhatásunk." Vagyis a sittelephez nincs köze a cégnek.
Mit bír még ki a Balaton?
Zlinszky András szerint már túl vagyunk a Balaton tűrőképességén, de léteznek jó példák, például a Tisza-tavon, ami megmutatja, hogy nem esélytelen összeegyeztetni a helyiek, a befektetők, az önkormányzatok, az állam és nem utolsósorban a természet érdekeit.
A Magyar Turisztikai Ügynökségnek is elküldtük kérdéseinket arról, hogy milyen egységes tervek léteznek a Balaton megóvására. Érzik-e, hogy már túl van a tó a tűréshatárán? Választ ez idáig nem kaptunk.
A teljes riportot itt nézhetik meg:
