Jelena Szannyikova, a 63 éves írónő és egykori politikai fogoly annak szentelte életét, hogy támogassa a politikai meggyőződésük miatt bebörtönzött orosz embereket. Tizenéves kora óta ír leveleket a foglyoknak; még akkor sem hagyta abba, amikor maga is szibériai száműzetésbe került.
Jelena Szannyikova a hetvenes évek óta ír leveleket politikai foglyoknak. Akkor még szovjet tinédzser volt. Majdnem fél évszázaddal később, amikor az orosz állam már egy ideje keményen lép fel az ellenvéleményekkel szemben, és az Ukrajna elleni háború miatt is, Szannyikova továbbra is ugyanolyan elfoglalt, mint volt.
Húszas éveiben a börtönt megjárt és belső száműzetésbe küldött költő, fordító, publicista és ellenzéki ideje nagy részét annak szenteli, hogy leveleket és képeslapokat ír a foglyoknak – ahogy ő hívja ezeket, „apró üdvözleteket a szabad világból” –, és gyámolítást nyújt mindazoknak, akiket szerinte politikai aktivizmusuk vagy eszméik miatt juttattak rács mögé.
„Amikor magam is börtönben voltam, megtanultam, milyen is a bezártság és milyen fontosak a levelek – nyilatkozta a Szabad Európa Siberia.Realities című műsorának. – Amikor száműzetésben voltam, leveleket kaptam idegenektől. Tudom, hogy milyen sok támogatást és segítséget nyújtanak. Ezért ma már kötelességemnek tartom, hogy írjak a bebörtönzötteknek.”
A Memorial (Emlékezet) nevű, mára betiltott emberi jogi csoport szerint az elmúlt öt évben megháromszorozódott, azaz összesen 554-re emelkedett az Oroszországban politikai fogolynak tekinthető személyek száma. Amióta Moszkva 2022 februárjában megtámadta Ukrajnát, a bebörtönzettek sora többtucatnyi olyan emberrel gyarapodott, akiket háborúellenes tevékenységért és nyilatkozatokért, valamint állítólagos hazaárulásért vagy „a terrorizmus igazolásáért” ítéltek el. További tucatnyi ember ellen folyik jelenleg vizsgálat, vagy hasonló vádak alapján tartják fogva őket.
Július 16-án Szannyikova 23 levelet postázott a foglyoknak „képeslapokkal, aranyos matricákkal és jókívánságokkal”. Az évek során elküldött képeslapjainak és leveleinek száma több ezerre rúg.
„Most, amikor a politikai foglyok száma nagyon magas, nem lehet mindenkinek írni – ismerte el a 63 éves Szannyikova. – De meg lehet próbálni bevonni a barátokat és az ismerősöket. Nagyon örülök, hogy egyre több ilyen jellegű kezdeményezés jelenik meg. Az emberek megértik, hogy a foglyoknak szükségük van a támogató szavakra.”
„A legsötétebb a hajnal előtt”
„Holnap lesz a nyár első napja, de a legyek és a szúnyogok már három hete rágják szegény foglyokat” – olvasható abban a levélben, amely nemrég érkezett Jurij Dmitrijev elismert történésztől, aki 15 éves büntetését tölti, támogatói szerint megtorlásul azért, amiért úttörő kutatásokat végzett a szovjet diktátor, Joszif Sztálin bűneiről.
„Mi itt egy kicsit békésebben élünk, mint ti a falakon kívül – folytatta Dmitrijev. – Nekünk legalább van némi tisztánlátásunk – egy ítélet, egy kezdet, egy vég. De sosem tudhatod, mikor és honnan fognak rád zúdulni. Ugyanúgy, mint ti, mi is várjuk, hogy mindennek vége legyen.”
„Remélem, hogy túlélitek a Putyin-rezsim végstádiumát – zárta mondandóját. – Vigyázzatok magatokra!”
Szannyikova azt mondja, lenyűgözi, hogy sok fogoly megőrzi optimizmusát, és Dmitrijevhez hasonlóan megpróbálja vigasztalni a börtön falain kívül élőket. Ezzel kapcsolatban megemlíti Vlagyimir Kara-Murza ellenzéki politikust, aki áprilisban 25 év börtönbüntetést kapott, miután hazaárulásért és más bűncselekményekért elítélték az Ukrajna elleni orosz invázióval kapcsolatos kritikája miatt.
„Sokszor ír – mondta Szannyikova –, azt mondja, hogy ne veszítsük el az optimizmust és a reményt.”
Júniusban Kara-Murza közölte, hogy a börtönhatóságok jogellenesen megakadályozták, hogy levelet kapjon.
Ilja Jasin, egy másik ellenzéki politikus, aki nyolc és fél éves büntetését tölti az ukrajnai invázió elítélése miatt, nemrég hasonló üzenetet írt a fogságból küldött képeslapra.
„Köszönöm őszinte és meleg üzenetét – írta. – Nagyon tetszett. Őrizze meg optimizmusát és az emberekbe vetett hitét. Az éjszaka a hajnal előtt a legsötétebb. Minden rendben lesz, Ilja Jasin.”
„Ütközés a rendszerrel”
Szannyikova először külföldi rádióadásokból értesült a politikai foglyok létezéséről a Szovjetunióban, amikor még iskolás volt. Tinédzserként, a hetvenes években találkozott a bebörtönzött disszidens Kronid Ljubarszkij családjával. Ők mondták először neki, hogy lehet levelet írni a foglyoknak.
„Elég sok levelet kapott, és én is hozzátettem szerény hozzájárulásomat ehhez az áradathoz – mondta. – Ő megemlítette ezt a feleségének írt leveleiben. Egy bizonyos ponton bátrabb lettem, és elkezdtem leírni a véleményemet, ami ahhoz vezetett, hogy elkobozták őket, emiatt bajba kerültem az iskolában és a helyi hatóságoknál. Akkor kilencedikes voltam, és nem igazán értettem, hogy ez volt az első komolyabb összeütközésem a rendszerrel.”
Miután Ljubarszkijt 1977-ben szabadon engedték és kiutasították a Szovjetunióból, elkezdett információkat publikálni a szovjet politikai foglyokról, többek között arról, hogyan lehet nekik levelet írni.
„A nyolcvanas években az ő listája lett számomra az útmutató, amikor arra vállalkoztam, hogy információt gyűjtsek a foglyokról, és megpróbáljak segíteni nekik – emlékezett vissza Szannyikova. – Ezt a listát használtam, amikor újévkor vagy húsvétkor összegyűjtöttem a barátaimat, hogy egy sereg képeslapot küldjek a börtönökbe, munkatáborokba és a belső száműzetés helyszíneire.”
„Szép képeslapokat választottunk ki, és kedves szavakat, jókívánságokat írtunk, akár hárman-négyen is aláírtunk minden lapot” – emlékezett vissza.
Szannyikova később megtudta, hogy ezeknek az erőfeszítéseknek néha óriási hatásuk volt. Gleb Jakunyin, egy rendszerellenes pap, aki a nyolcvanas években hét évig volt börtönben, soha nem felejtette el a leveleket.
„Szinte élete végéig, valahányszor találkoztunk, felidézte, hogy a lapjaink hogyan vidították fel a börtönben, és azok sorsáról kérdezősködött, akik velem együtt írták alá a lapokat” – mondta a 2014-ben elhunyt Jakunyinról.
1984-ben a KGB letartóztatta a 24 éves Szanyikovát, és a moszkvai Lefortovo börtönbe zárta, amelynek rabjai között ma is vannak olyanok, akiket a KGB utódja, az FSZB tartóztatott le. Később egy év börtönre és négy év szibériai száműzetésre ítélték „szovjetellenes agitáció és propaganda” miatt.
„Száműzetésem alatt is folytattam a levélírást a politikai foglyoknak – mondta. – Sokat leveleztem más száműzöttekkel is.”
A börtönben töltött idő alatt Szannyikova maga is sok levelet kapott külföldön élő ismeretlenektől.
„Nem tudom, hogy ezek az emberek hogyan szereztek tudomást rólam, de gondolom, az Amnesty International és más hasonló szervezetek tagjaitól” – mondta.
1987 végén tért vissza Moszkvába, és folytatta emberi jogi tevékenységét – továbbra is rendületlenül írta a leveleket a politikai foglyoknak.
„A változás ígérete”
A munka a mai napig nagyrészt ugyanaz – egy négy-öt fős baráti társaság születésnapi üdvözleteket ír vagy gratulál a foglyoknak különböző ünnepek alkalmából.
„Szeretek képeslapokat vásárolni, amelyeken klasszikus múzeumi festmények szerepelnek – magyarázta –, valamint tájképeket szép városlátképekkel. Elvégre egy cellában a szemnek nincs hol pihennie.”
Olyan tárgyakat is beletesz, mint boríték, papír és üres képeslap, hogy a foglyok könnyebben kommunikálhassanak a külvilággal.
„Reményt akarok adni nekik, hogy ez a borzalom nem tart a végtelenségig, és hogy a dolgok biztosan jobbra fordulnak majd. Nem akarom, hogy elveszítsék a reményt. Nagyon könnyű kétségbe esni, amikor az ember börtönben van.”
Bár a bebörtönzettek növekvő száma riasztja Szannyikovát, bátorítja az alulról szerveződő mozgalom, amely a politikai foglyoknak tekintett embereket támogatja. A Jabloko politikai párt rendszeresen szervez levélíró rendezvényeket az ország városaiban. Több volt fogoly is felkarolta a politikai indíttatásúnak tekintett vádak miatt még mindig rács mögött ülők támogatását, és jó néhány elítéltnek van Telegram- és más közösségimédia-csatornája, amelyen tájékoztatást nyújtanak róluk és arról, hogyan lehet velük kapcsolatba lépni.
„Mindez a szimpatizáló önkéntesek munkája – mesélte. – Okot ad a reményre. Az ilyen szolidaritás önmagában is értékes, mi több, annak ígérete, hogy jobbra fordulnak az idők.”
