Nem is olyan régen a látogatók még Bahmut városának XIX. század végi épületeiben kalandoztak, élvezték sétájukat a rózsákkal szegélyezett tóparti parkban, és megízlelték a történelmi föld alatti barlangokban termelt pezsgőt. Az orosz határtól mintegy száz kilométerre fekvő só- és gipszbányák városa népszerű turisztikai célpont volt a kelet-ukrajnai Donyecki területen.
De többé már nem az. Az ukrajnai háború leghosszabb csatája szellemvárossá változtatta Bahmutot. Hiába bombázták, lőtték és próbálták hat hónapon át bekeríteni, az orosz erők nem tudták elfoglalni. A felperzselt föld taktikája lehetetlenné tette a civilek számára az élet bármilyen látszatát.
„Ez most a földi pokol, nem találok szavakat rá, hogy leírjam” – jelentette ki Petro Voloscsenko ukrán katona – akinek katonai hívójele Stone (Kő) – érzelmektől és a haragtól acélos hangon.
Voloscsenko, aki eredetileg Kijevből származik, augusztusban érkezett a környékre, amikor az orosz támadás megkezdődött. Ott ünnepelte a születésnapját, a karácsonyt és az újévet is. A 44 éves férfi végignézte, ahogy a város fokozatosan romhalmazzá, megrongálódott épületek pusztaságává vált. Szavai szerint a házak többsége összedőlt, tető, mennyezet, ablakok és ajtók nélkül lakhatatlanná vált.
A háború előtti nyolcvanezres lakosságból csak néhány ezer maradt. Ők ritkán látják a napfényt, mert idejük nagy részét a pincében töltik, ahol meghúzódnak a körülöttük és felettük folyó ádáz harcok elől. A város folyamatosan remeg a robbanások tompa hangjától, az aknavetők sziszegésétől és a tüzérség állandó robajától. Bármi célponttá válhat.
A helyzet nyáron kezdett romlani, miután Oroszország elfoglalta a szomszédos Luhanszki terület utolsó nagyvárosát. Ezután csapatokat és felszerelést dobott Bahmut elfoglalására, Ukrajna pedig ugyanezt tette a védelmére. Oroszország számára a város egy lépcsőfok ama cél felé, hogy elfoglalja a maradék, ukrán kézben lévő Donyecki területet.
Lövészárok, utcai háború és patthelyzet
A két fél a városon kívüli lövészárkokban ásta be magát kimerítő patthelyzetet okozva. Miközben Ukrajna északon és délen szerzett vissza területeket, addig az orosz légicsapások országszerte erőműveket és más infrastruktúrákat támadtak.
A hónapokig tartó harc mindkét hadsereget kimerítette. Voloscsenko szavai szerint ősszel Oroszország taktikát váltott, és gyalogosokat küldött, ahelyett hogy a frontvonalat főként tüzérséggel tesztelte volna.
Mikola Bjelieszkov, az ukrán Nemzeti Stratégiai Tanulmányok Intézetének kutatója szerint a legkevésbé képzett oroszok mennek előre, hogy az ukránokat tüzelésre kényszerítsék, és felfedjék védelmük erősségeit és gyengeségeit.
Bjelieszkov szerint a hátvédet képzettebb egységek vagy a Wagner-csoport – egy renegát milliomos által vezetett, brutalitásáról ismert orosz katonai magáncég – zsoldosai alkotják.
Az Institute for the Study of War (Háborúkutató Intézet) nemrégiben arról számolt be, hogy a Wagner-erők veszteségei Bahmut közelében több mint 4100 halottat és tízezer sebesültet tettek ki, köztük több mint ezer halottat november vége és december eleje között. Ezeket a számokat lehetetlen ellenőrizni. (A wagneresek közben orosz katonai tudósítókat invitálnak az általuk ellenőrzött környékre, és ott halmokban heverő, állítólagos halott ukrán katonákat mutogatnak.)
Volodimir Zelenszkij ukrán elnök nemrégiben tartott beszédében „nagyon keménynek” írta le a helyzetet Bahmutban.
„Ezek folyamatos orosz támadások. Folyamatos kísérletek a védelmünk áttörésére” – nyilatkozta.
Ha nincs tank, marad a hősiesség
Bjelieszkov szerint Ukrajna a nehézfegyverzet hiányát olyan emberekkel kompenzálja, akik készek a végsőkig helytállni.
„Könnyű fegyverzettel, elegendő tüzérségi támogatás nélkül – mivel azt nem mindig tudnak biztosítani számukra – kiállnak, és visszatartják a támadásokat, amíg csak lehet” – írta le a helyzetet.
Az eredmény az, hogy a csata vélhetően mind Ukrajna, mind Oroszország számára iszonyatos csapatveszteségeket hozott. Hogy pontosan milyen mértékűt, nem lehet tudni, egyik fél sem nyilatkozik róla.
„Az emberveszteség kevésbé orosz probléma, bizonyos szempontból inkább ukrán probléma, nemcsak azért, mert a veszteségek fájdalmasak, hanem gyakran (…) Ukrajna legjobb csapatait érintik” – nyilatkozta Lawrence Freedman, a londoni King’s College emeritus hadtudományi professzora.
Hasonlóan Mariupolhoz – az ugyanebben a tartományban található kikötővároshoz, amelyet Oroszország végül 82 napos ostrom után foglalt el a végsőkig ellenálló, az Azovstal acélműbe szorult harcosok legyőzésével –, Bahmut városa szinte mítosszá vált védelmezői számára.
„Bahmut már az ukrán legyőzhetetlenség szimbólumává vált – mondta Voloscsenko. – Bahmut Ukrajna szíve és azon városok jövőbeli békéje, amelyek már nincsenek megszállás alatt, attól függ, hogy milyen ritmusban dobog.”
Míg az ukránoknak Bahmut az ország szíve, az oroszoknak a kulcs
Donyeck egyike volt annak a négy területnek, amelyet Oroszország ősszel illegálisan annektált, de csak mintegy felét ellenőrzi. A fennmaradó felének elfoglalásához az orosz erőknek nincs más választásuk, mint hogy Bahmuton keresztül haladjanak, amely Bjelieszkov szerint az egyetlen megközelítési lehetőséget kínálja a nagyobb, ukrán kézben lévő városokhoz azóta, hogy az ukrán csapatok szeptemberben visszafoglalták a Harkivi területen fekvő Izjumot.
„E városok elfoglalása nélkül az orosz hadsereg nem lesz képes teljesíteni a kapott politikai feladatot” – vélte Bjelieszkov.
Bahmut egyelőre teljes egészében az ukrán hadsereg ellenőrzése alatt áll, bár inkább erődítményként, semmint olyan helyként, ahová az emberek ellátogatnának, ahol dolgoznának vagy szeretnének lakni. Ebben a hónapban az oroszok elfoglalták a kevesebb mint húsz kilométerre fekvő Szoledár városát, de katonai elemzők szerint előrenyomulásuk nagyon lassú.
„Ezek olyan ütemű előrenyomulások, amelyek nem teszik lehetővé, hogy komoly támadó akciókról beszéljünk. Ez egy nagyon drága, lassú előrenyomulás” – mondta Bjelieszkov.
Az ukrán oldalon a frontvonal mentén a sürgősségi orvosi egységek biztosítják a harctéri sérültek ellátását. A donyecki frontvonalon lévő számos stabilizációs pont közül csak az egyiken naponta 50 és 170 közötti sebesült ukrán katona halad át – mondta Tetyana Ivancsenko, aki önkéntesként dolgozik Kelet-Ukrajnában azóta, hogy 2014-ben ott kezdődött el az Oroszország által támogatott szakadár konfliktus.
A Kreml sikert akar, bármi áron
A déli Harkivi és Herszoni területen elszenvedett kudarcai után a Kreml ki van éhezve minden sikerre, még ha az csak egy-két lőtt zúzott város elfoglalását jelenti is. Freedman, a londoni King’s College professzora szerint Bahmut elvesztése csapás lenne Ukrajna számára, és taktikai előnyöket biztosítana az orosz erőknek, de nem bizonyulna döntőnek a háború kimenetele szempontjából.
Oroszország számára nagyobb értéket jelentett volna, ha a háború korai szakaszában egy lakott és ép Bahmutot tudott volna elfoglalni, de most az ottani győzelem csak arra adna opciókat erőinek, hogy miképp foglalják el Donyeck további részét – nyilatkozta Freedman.
A 22 éves ukrán katona, aki a Deszjatij, azaz Tizedik hívójelet használja, azon a napon lépett be a hadseregbe, amikor Oroszország megkezdte a teljes körű háborút Ukrajnában. Miután hónapokig védte Bahmut területét, és sok bajtársát elvesztette, azt mondta, nem bánta meg.
„Nem arról van szó, hogy összehasonlítjuk a két oldal által fizetett árat és veszteségeket, hanem arról, hogy igen, ukránok halnak meg, de egy konkrét cél érdekében” – mondta Deszjatij, aki biztonsági okokból nem adta meg valódi nevét.
„Ukrajnának nincs más választása, mint megvédeni minden egyes négyzetcentiméterét. Az országnak meg kell védenie magát, különösen most, ilyen buzgón, ilyen határozottan és kétségbeesetten. Ez az, ami segíteni fog nekünk abban, hogy a jövőben felszabadítsuk megszállt területeinket.”
