„Egyszerűen képtelen vagyok elárulni a lelkiismeretemet” – mondta Alekszandra Szkocsilenko szentpétervári művész, zenész az előzetes letartóztatásban a Szabad Európa Északi Valóságok című műsorának adott interjúban.
„Nincs bennem remény. A nyomozóbizottság és vezetője, Alekszandr Basztrikin személyesen a lehető legkeményebb büntetést szabta ki rám.”
A 32 éves, gyakran a Szása becenevet használó nőt áprilisban tartóztatták le, mert öt áruházi árcédulát lecserélt, amelyeken Ukrajna inváziója elleni üzenetek voltak. A fegyveres erőkről szóló „hamis” információk terjesztésével vádolták, akár tíz év börtönbüntetésre is számíthat.
„A hazám vérre szomjazik – mondta. – Beleértve az enyémet is.”
Törékeny egészsége és bűncselekménye erőszakmentes jellege ellenére – elismeri, hogy kicserélte az árcédulákat, de tagadja, hogy azokon hamis információ vagy rágalmazás állt volna – Szkocsilenko már több mint három hónapja előzetes letartóztatásban van. Őrizetét augusztus 1-jéig meghosszabbították, de lehet, hogy ismét kitolják.
A Szabad Európának lehetősége volt írásbeli kérdéseket intézni Szkocsilenkóhoz, aki ügyvédjén keresztül küldte vissza a válaszait.
Szkocsilenkóval együtt Oroszországban legalább 73 embert vádoltak meg egy olyan törvény alapján, amelyet néhány nappal azután fogadtak el sietve, hogy február 24-én megkezdődött Ukrajna nagyszabású megszállása. A vádlottak közül sokan politikusok, újságírók, papok, aktivisták – még rendőrök is. Július 8-án Alekszej Gorinov moszkvai önkormányzati képviselőt hét év börtönre ítélték a törvény alapján.
Szkocsilenko elmondta, hogy a börtön tisztviselői a civil társadalmi aktivisták és ügyvédei nyomása ellenére sem voltak hajlandók eleget tenni a gluténérzékenysége miatt szükséges étrendi korlátozásoknak.
„Állandó gyomorfájdalmaim vannak, néha hányok, ha eszem – mondta. – Képzelje el, hogy mindennap az ételmérgezés tüneteivel kell élnem. Most ez az életem.”
A nőnek előjöttek a szívproblémái is, amelyeket tinédzser kora óta sikerült kordában tartania.
„Az elmúlt két hónapban szívproblémáim voltak – írta. – Időről időre elsötétül előttem a világ, légszomjam van, szorít a mellkasom, szédülök és fáj a bal karom.”
Hozzátette, aggódik, hogy cellatársa nem tudna segítséget hívni, ha éjszaka elveszítené az eszméletét, vagy hogy a mentő nem érkezne meg időben, hogy segítsen rajta.
Furcsa szabályok
Szkocsilenkót kezdetben egy szokásos, hatszemélyes cellában helyezték el egy Jelena nevű cellafőnökkel. Hivatalosan Jelena volt a felelős azért, hogy tisztán tartsák a cellát, de Szkocsilenko szerint valójában az volt a feladata, hogy megkeserítse az életét.
„Mindenki előtt azt mondta, hogy bűzlök, és arra kényszerített, hogy minden holmimat kézzel mossam ki – írta Szkocsilenko. – Állandóan figyelt engem, és arra kényszerített, hogy kefe helyett szivaccsal tisztítsam a vécét.”
„Voltak más furcsa szabályok is, amiket ő talált ki, például hogy a seprűt csak egy bizonyos módon lehetett fogni – tette hozzá. – Naponta háromszor kellett teljes nagytakarítást végeznünk a cellában. Minden felületnek megvolt a maga rongya, amit minden takarítás után kézzel kellett kimosni (…) Jelena nem engedte, hogy más is kinyissa a hűtőszekrényt, csak bizonyos időpontokban engedte, hogy együnk (…) Egész nap bekapcsolva tartotta a televíziót, amiben háborús filmek vagy a »különleges katonai műveletről« szóló hírek mentek.”
Jelena előzetes letartóztatását később házi őrizetre enyhítették, mondta Szkocsilenko.
Úgy tűnik, a tisztviselőknek is szándékukban áll bebizonyítani, hogy Szkocsilenko pszichésen alkalmatlan. Egy börtönpszichiáter, aki megvizsgálta, arra a következtetésre jutott, hogy Szkocsilenko beszámítható volt.
Ennek ellenére a nyomozók ragaszkodtak ahhoz, hogy két hétre pszichiátriára küldjék. Egy „öt orvosból és egy speciális tanácsadóból” álló bizottság szintén arra a következtetésre jutott, hogy Szkocsilenko beszámítható, nincs szüksége pszichotróp gyógyszeres kezelésre.
„Lehet, hogy ez is nyomásgyakorlás volt, vagy meg akartak alázni, amennyire csak lehet” – mondta. Miután visszatért a börtönbe a kórházból, a nyomozók újabb házon belüli pszichiátriai vizsgálatot kértek.
A mentális alkalmatlanság megállapítása olyan kezelések indoklásául szolgálhatna, mint a kényszergyógyszerezés – tette hozzá. Elmondta, hogy az egyik pszichiáter, aki megvizsgálta, „ragaszkodott ahhoz, hogy menjek templomba”.
Szkocsilenko régóta szenved – kezelik is – bipoláris zavarban, amely bénító depressziós időszakokkal járhat. Elmondása szerint azonban letartóztatása óta nem jelentett különösebb problémát.
„Az évek, amelyeket a mentális egészségemre és a tanulásra fordítottam, beleértve az orvosokkal való konzultációkat, a gyógyszereket, az évekig tartó pszichoterápiát és a szemináriumokon való részvételt, eredményesnek bizonyultak – mondta Szkocsilenko a Szabad Európának. – Óriási támogatást kaptam, ami segített megbirkózni vele.”
Ennek ellenére nem bánja, hogy lecserélte az öt bolti címkét az Oroszország Ukrajna elleni háborújáról szóló információkkal, még akkor sem, ha „az az öt címke döntött a sorsomról”.
„Egy egész rendőrségi csoportot hoztak létre, hogy levadásszanak, és mindössze tíz nap alatt elfogtak – mondta. – Természetesen soha nem bujkáltam.”
Úgy véli, Basztrikin és a többi nyomozó a lehető legjobban meg akarja büntetni, mert „rettenetesen félnek”.
„Amikor az ember fél, hajlamos hatalmas fenyegetést látni ott, ahol nincs semmi – mondta. – 47 kiló vagyok. Nem tudom, hogy kell fegyverrel lőni. Nem tudok harcolni. Néha bénító depresszióban szenvedek. Az egészségem bizonytalan. Még kisebb stressz hatására is tüneteim vannak. Szeretem az embereket, a gyerekeket és az állatokat. Rossz jelölt vagyok egy fegyveres lázadás megszervezésére. De a félelem irracionális.”
„Mint mindenki, akit igazságtalanul üldöznek Oroszországban, néha én is félek – zárta mondandóját. – Itt ülök, és nagy valószínűséggel a börtönben fogok meghalni a szólásszabadságért és a pacifizmusért.”
„De a szólásszabadságba és a humanizmusba vetett hitem erősebb, mint a félelmem” – mondta.
