Az AP tudósítása egy kosztyantinyivkai pékségből, amely mára a háború ritmusához igazította az munkaidejét. Ez egyike annak a két nagy pékségnek, amely még működik a donyecki régióban. A többi pékség épülete vagy gáz-, illetve áramvezetékei már megsemmisültek a harcokban.
A kenyér útja a kemencétől a frontvonalra
A napközben látszólag elhagyatottnak tűnő kelet-ukrajnai gyárépület éjszaka életre kel, amikor a törött ablakokból friss kenyér illata árad.
5
A Kosztyantinivkában lévő pékség 20 sofőrje naponta szállít kenyeret, nemcsak a városokba, hanem a félig kiürült front menti falvakba is. Egyikük, a nyugdíjas Vaszil Mojszejenko reggel 6-kor érkezik autójával a gyárhoz, és telepakolja azt még forró kenyerekkel
6
Pakolás közben megmutatja az AP tudósítójának azt a repedést a szélvédőn, amelyet egy repeszdarab okozott néhány hete, amikor szintén kenyeret szállított
7
Dilijivkában körülbelül százan élnek, de a falu üresnek tűnik. Tíz-tizenöt percenként tüzérségi robbanások hallatszanak, a környéken nehéz mobiltelefon-kapcsolatot találni, de az adathálózat működik. Amikor a helyi bolt eladónője kiírja a falu Viber-csoportjában, hogy kenyeret hoztak, a bolt 15 percen belül megtelik emberekkel
8
Halina Lomakina a többeikhez hasonlóan több kenyeret is vett. Azt mondja, egy részét megszárítja, hogy kenyérmorzsát készítsen belőle, egy kenyeret pedig a fagyasztóba tesz, hogy tovább eltartható legyen. "Félünk. Fel kell készülni mindenre. Arra is, hogy már kenyér sem lesz," mondja egy másik asszony is