Az AP tudósítása egy kosztyantinyivkai pékségből, amely mára a háború ritmusához igazította az munkaidejét. Ez egyike annak a két nagy pékségnek, amely még működik a donyecki régióban. A többi pékség épülete vagy gáz-, illetve áramvezetékei már megsemmisültek a harcokban.
A kenyér útja a kemencétől a frontvonalra
A napközben látszólag elhagyatottnak tűnő kelet-ukrajnai gyárépület éjszaka életre kel, amikor a törött ablakokból friss kenyér illata árad.
1
A gyár naponta körülbelül hét tonna kenyeret süt, ami körülbelül 17 500 darabot jelent. Ennek a fele az ukrán hadsereghez kerül
2
A széntüzelésű kazánt három ember működteti. "Ez nagy munka, a srácok napi 12 órát dolgoznak" - mondja Olekszandr Milov, a pékség igazgatója, aki hatféle szenet próbált ki, mire megtalálta azt, amelynek elég nagy a fűtőértéke. A szén egyik előnye szerinte az, hogy az üzemnek télen nem lesz szüksége kiegészítő fűtésre. Nem is lehetne: a gázhiány miatt ezen a télen nem lesz központi fűtés a régióban
3
A gyár dolgozói este 7 órakor állnak munkába, hogy elkezdjék a tészta dagasztását
4
Hajnalban teherautó-sofőrök érkeznek a friss kenyérért, hogy kiszállítsák a városokba és falvakba, ahol az élelmiszerboltok általában csak reggel nyitnak ki egy kis időre, amíg az orosz ágyúzás elcsendesedik