Akadálymentes mód

A legfrissebb hírek

A munkaadók kötelezhetnek oltásra: járványvédelem és jogkorlátozás kiszervezve


Várakozás első oltásra egy budapesti oltási központban 2021 februárjában

Meddig az enyém a saját testem, és mikor válthatja föl az önrendelkezést a közösség érdekeinek védelme a járványügyi korlátozásoknál? A magyar kormány alapvetően a munkaadókra bízta ennek az eldöntését azzal, hogy kötelezhetik dolgozóikat a Covid elleni oltásra.

Az oltásra kötelezés a testemmel való szabad rendelkezésem megsértése.

Ugyanakkor az egészségügyi jog legrégebbi rendelkezései is a járványügyi kényszerintézkedésekről szóltak. Az oltással megelőzhető vagy jelentősen csökkenthető, hogy covidosok szorítsák ki a kórházakból és intenzív osztályokról a nem covidos rászorulókat. Tavasszal szinte a teljes egészségügy Covid-ellátásra volt kénytelen átállni, még úgy is, hogy minden zárva volt, és radikálisan csökkentek az emberek közötti fizikai kontaktusok. Ennek megismétlődésétől tartva egyre több országban kötelezik valamilyen módon oltásra a nem oltottakat.

Részben – de csak részben – hasonlóan az amerikaihoz, a magyar kormány a munkaadók kezébe adja a lehetőséget, hogy az oltatlanokat ne engedje dolgozni. Emellett a kormány munkáltatóként – az egészségügyi dolgozók után – a közszférában dolgozók jelentős részét is oltásra kötelezi. A munkáltatók formálisan senkit sem rúghatnak ki az oltás megtagadása miatt, de egyéves fizetés nélküli szabadságra küldhetik, ami lényegében a kirúgással egyenértékű.

De ha egy személyes szabadságjog korlátozható is a közösség érdekében, kiszervezheti-e az állam polgárai jogkorlátozását magáncégeknek?

A testem az enyém – egy darabig

A legtöbb kormány nemcsak az oltásellenesek magas száma, így a kötelezés politikai kockázata miatt nem teszi kötelezővé a Covid-oltást, hanem amiatt is, mert számtalan perre számíthatna, ahogy ezt brit szakvélemények is jelezték. (Ott törvény mondja ki, hogy senki nem kötelezhető oltásra.)

A személyes integritásom, a testem fölött való rendelkezés elvétele ugyanis – többek között – Az európai emberi jogi egyezmény 8. cikkelyének megsértése. Nem ok nélkül kell beleegyező nyilatkozatot aláírnunk bármilyen orvosi kezelés előtt: azok csak konszenzus és önkéntesség alapján történhetnek.

A vakcinával megelőzhető fertőző betegségek esetében viszont a közösségi érdek az egyéni elé kerül. Kötelező védőoltásból többféle van: lehet életkorhoz kötött (gyermekkorban), munkakörhöz kötött (például akinek nincs hepatitis B oltása, az nem mehet műtőbe, boncterembe), és lehet utazáshoz kötött (aki sárgalázas területre utazik, annak nem magánügye, hogy hazahozza-e). Ez mindig így volt a történelem során.

Az oltatlanok korlátozása bizonyos szolgáltatások igénybevételében (mozi, étterem stb.) vagy a kötelező maszkviselés nyilvános terekben nem ugyanolyan alapjogi sérelem, mint amikor arra köteleznek, hogy megtegyek valamit a testemmel, amit nem szeretnék. A fizetetlen szabadságra küldés lehetősége nyilvánvalóan megkérdőjelezi az oltás (tehát egy egészségügyi beavatkozás) önkéntességét: ez így valójában kényszerítés.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága év elején kimondta, hogy a kötelező oltás szükséges lehet, és megfelelő garanciák esetén nem sérti az emberi jogokat, de az ítélet a gyerekoltások kapcsán született.

Volt magyarországi precedens is, hívja föl a figyelmet Tóth Gábor Attila alkotmányjogász egy 2007-es alkotmánybírósági döntésre, amely szintén az életkorhoz kötött oltást vizsgálta. „Ez a döntés dolgozta ki a kötelező védőoltások általános alapjogi elveit: e szerint mindig a testi integritáshoz való jog és felnőttek esetén az önrendelkezési szabadság korlátozásaként kell megvizsgálni az ilyen eseteket. Ez súlyos szabadságkorlátozás, mivel nincsenek veszélytelen védőoltások. Tehát az államnak kiterjedt felelőssége van ebben: milyen indokkal, és kiket kötelez; biztosítja-e a mentesülést egészségügyi és esetleg más okokból; ellenőriznie kell az oltóanyag hatékonyságát és minőségét stb. De ezeket az alapjogi szempontokat ma már nem lehet számon kérni Magyarországon, mert lényegében megszűnt az alapvető jogok bírói védelme.”

A jogkorlátozás feltételei

A Covid elleni védőoltás nem véd a megfertőződés ellen (csak enyhíti a tüneteit), és a vírust az oltottak is terjeszthetik. Igaz, bennük jóval kevesebb vírus termelődik, így kevesebbet is bocsátanak ki, vagyis jóval kevésbé fertőznek – legalábbis most ezt tudjuk a vírusról.

De a járványnak nemcsak a terjedési sebessége fontos, hanem például a betegség mortalitása vagy az egészségügy leterhelése (hiszen sokan azért halnak meg, mert egyéb bajaikra nem kapnak megfelelő ellátást), vagy a gazdaság leállása, vagy akár az, hogy a tömeges immunitással meg lehet védeni azokat, akik egészségügyi okokból nem kaphatják meg az oltást.

Asbóth Márton, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogásza olyan szempontoknak tartja ezeket, amelyek felülírhatóvá teszik az egészségügyi önrendelkezési jogot. „Ez egy szigorú feltételrendszerrel korlátozható jog. Különösen olyan helyzetben kell a feltételeknek teljesülniük, amikor az oltás kötelezővé tétele előtt sok, enyhébb jogkorlátozással járó, de hasonló hatású lépés is megtehető, például a részleges lezárások, a kötelező maszkviselés. A kötelező oltás fokozatosan is bevezethető: először nálunk is csak az egészségügyben dolgozókat érintette, és most sem teljes körű, mert csak a munkában állókra vonatkozik.”

Tóth Gábor Attila a kötelező oltás céljának meghatározását emeli ki a feltételek közül. „Többféle cél lehet: például az, hogy kialakuljon a nyájimmunitás, vagy az, hogy a munkavállalók rendelkezésre álljanak, fennmaradjon a szolgáltatási kapacitás. A Covid esetében először foglalkozáshoz kötött oltást vezettek be az egészségügyben, elsősorban a kapacitás fenntartása, illetve a veszélyeztetett csoportok védelme érdekében.”

A legitim cél érdekében bevett jogkorlátozás bevett gyakorlat demokratikus országokban is. De az a legtöbbször nem terjed ki mindenkire, például magánvállalkozásokra, inkább a közszolgálatra, utóbbira azért, hogy ne omoljon össze az állam működése. „Magyarországon viszont nem tudunk válaszolni arra, hogy pontosan mi a közérdekű cél, mert bármelyik munkáltató elrendelheti, függetlenül a cég tevékenységétől és a munkavállalók számától. Az USA-ban a száz főnél nagyobb cégek kötelezhetik oltásra a dolgozóikat. Ez már mond valamit a célról, mert ahol sokan dolgoznak együtt, ott nagyobb lehet a fertőződés veszélye. Ott van mód mentesülésre is: ha nem oltatod be magad, akkor hetente teszteltetned kell a saját költségeden. Ezekben a részletekben dől el a dolog. Ha világos a cél, körül van van írva az érintettek csoportja, és van kivételes mentesülés, akkor elfogadható lehet a korlátozás. Nálunk ezek a feltételek nem teljesülnek maradéktalanul.”

A jogalkotó nem segít

A magyar kormány eltolta magától a döntés felelősségét, hiszen nem ő rendeli el a kötelező oltást (igaz, ott igen, ahol ő a munkáltató), hanem a munkaadó teheti meg.

Az állami funkciók (amilyen eddig a kötelező oltások elrendelése is volt) kiszervezése, privatizálása nem új jelenség (igaz, az állam ilyenkor szabályozóként még a színen marad). Alapvető közszolgáltatásokat gyakran adnak át a piacnak, és főleg Amerikában a klasszikus közhatalom erőszakfunkcióját is kiszervezték a magánbörtönök építésével vagy azzal, hogy magánmilíciák vesznek részt állami katonai akciókban. „Ettől még az államtól számonkérhetők a sztenderdek, hiszen ő tette lehetővé, hogy magánszolgáltatók részt vegyenek az állami funkció ellátásában – mondja Tóth Gábor Attila. – A gond az, hogy a sztenderdek Magyarországon nem érvényesülnek, lényegében megszűnt a bírói és alkotmánybírói kontroll, nem tudunk számon kérni. Ilyen generális megoldás, a munkavállalók jogainak figyelmen kívül hagyásával, amilyet a magyar kormány most az oltási kötelezés kiszervezésével tett, nem tűnik védhetőnek.”

A jogalkotó, a kormány nem adott semmilyen segítséget a munkaadóknak a döntés felelős meghozatalához. Például hogy áll-e úgy a járványhelyzet, ami ezt indokolttá teheti, vagy lehettek volna a rendeletben küszöbértékek, vagy akár egy ellenőrző lista, amelynek teljesülése megalapozhatná a munkaadó döntését. Így végeredményben nem lehetnek biztosak abban, hogy jogszerűen kötelezik-e majd oltásra a dolgozóikat.

„Finom mérlegelés kellene, de a munkaadók ebben nem kaptak segítséget a kormánytól – mondja Asbóth Márton. – A rendeletben csak annyi szerepel, hogy a munkahelyek biztonsága és az egészségmegóvás érdekében el lehet rendelni az oltást. De eddig is törvényi munkavédelmi kötelezettség volt, hogy a munkahely biztonságát garantálni kell.”

Megkérdeztük a MÁV, az Audi és az OTP sajtóosztályát, hogy tervezik-e, és mikor a korlátozás bevezetését. Cikkünk megjelenéséig csak az OTP válaszolt: még tanulmányozzák a rendeletet, utána hoznak döntést.

Kié a felelősség?

A legtöbben, akik eddig nem vették fel az oltást, vélhetően tudatosan tettek így. Ha most kötelezik erre őket, várhatóan pereket fognak indítani – főleg a vírustagadók.

Ha az oltási kötelezettséget jogszabályban rendelték volna el, lehetett volna az Alkotmánybírósághoz fordulni. De mivel a jogalkotó lényegében semmit nem mondott, a munkavállaló csak munkaügyi bírósághoz fordulhat, mondja a TASZ jogásza. „Ez valamikor eljuthat az AB-hez, de akkor sem a jogszabályt, hanem a munkáltató egyedi döntését lehet majd kifogásolni.”

Ha ritkán is, de az oltásnak lehetnek egészségkárosító mellékhatásai is. Kié lesz a kártérítési felelősség? – kérdeztük Asbóth Mártontól. „Eddig nem volt példa arra, hogy a kötelező oltást nem az állam rendeli el. Ugyanakkor a munkáltatónak továbbra sincs hatása arra, mivel oltják be a dolgozóit, ami egy sajátos felelősségi kérdést vet fel. Az egészségügyi törvényben az szerepel, hogy állami kártalanítás jár annak, aki a kötelező oltás miatt egészségkárosodást szenved. De nincs szó a törvényben az oltás elrendelőjéről. Ebből az következik szerintem, hogy mindenképpen az állam felel.”

De egy nem kártérítési, hanem személyiségi jogi per esetén kérdéses, hogy a munkaadó hivatkozhat-e a kormányzat felelőségére: hiszen a jogalkotó csak a lehetőséget adta meg a kötelezésre, és semmilyen támpontot nem adott hozzá. „A munkáltató nem hivatkozhat arra, hogy kormányzati nyomás volt rajta, hiszen a kormány nem alkotott új szabályt. A munkahely biztonságának garantálása eddig is a munkáltató kötelezettsége volt” – mondja a TASZ jogásza.

A jogkorlátozás legitimálása

Bár az Emberi Jogok Európai Bírósága kimondta, hogy az oltásra kötelezés megfelelő garanciák esetén nem tekinthető Az európai emberi jogi egyezmény 8. cikkelye megsértésének, Tóth Gábor Attila alkotmányjogász hozzáteszi: „Ezen a területen inkább a demokratikus államok bíróságai aktívak. Németországban a bíróságok folyamatosan felülvizsgálják a szövetségi és tartományi Covid-korlátozásokat, akár már magát a szabályt, akár a konkrét döntéseket. Súlyos járvány esetén is mérlegelni kell a közegészség védelmét és az egyéni jogok minimumának biztosítását. Az európai bíróság ebben visszafogottabb, mert ez a pandémia új jelenség a bíróság történetében, óriási a veszteség az emberéletekben, és nincsenek egységes sztenderdek.”

Az EJEB és a hazai AB döntései által legitimnek minősített kötelező gyerekoltások és a felnőttek oltásra kötelezése közötti párhuzam ugyanakkor csak részben áll fenn, mondja Asbóth Márton. „Az életkorhoz kötött védőoltások esetében egy gyerekvédelmi elv a jogkorlátozás alapja. A szülőnek és a gyereknek ugyanis ellentétes érdekei is lehetnek. A gyerek védelme erősebb érv amellett, hogy az államnak legyen lehetősége a szülő ellenében is kötelezővé tenni az oltást.”

A felnőttek kötelező oltására való felhatalmazás erős érve a gyerekvédelmi elv helyett a vírushelyzet letörése lehet. „Innen pedig már ez arányossági kérdés, hogy teljes kötelezettséget rendelnek el, vagy kik a kötelezettek.”

Mostani tudásunk alapján a Covid-vírus influenzavírus-szerűen mutálódik. Vagyis lehetséges, hogy évente új oltás kell majd. Emiatt sokan, nem csak vírustagadók, attól tartanak, hogy permanens járványhelyzet lesz, ami gyengíti az ezzel való érvelés jogosságát. Lehet, hogy fél év múlva nem kell korlátozni, aztán megint. Az influenza sem jelent akkora fenyegetést, hogy kötelezni kellene oltásra az embereket. Sok változót kell figyelembe venni: a vírus mutációitól kezdve a járványhelyzetig (hiszen nyáron mindenhol teljes szabadság volt).

„Az aktuális szabályozásnak ezekre mindig reagálnia kell. Sőt ahogy a mostani rendelkezés is csak hetek múlva fejti ki a hatását, előre is kell tervezni. Ehhez kellenének adatok a járványhelyzetről. Ilyeneket viszont nem ad a kormány, így a munkáltatóknak is megnehezíti a dolgát, hogy alapvető információkat nem tudunk a járványhelyzetről.”

Asbóth Márton izgalmas kérdésnek tartja, hogy végeredményben képlékennyé teheti-e egy alapjog korlátozását a rendszeresen felerősödő járványveszély. „Nem szabad, hogy érdektelenségbe fulladjon ennek a megvitatása. Újra és újra mérlegelni kell, legyen vita, ne vegyék természetesnek az emberek, hogy korlátozzák a jogukat. De ez a jog ettől még korlátozható.”

Tóth Gábor Attila a közbizalom erősítését emeli ki. „Ilyen esetekben azt is figyelembe szokták venni, hogy megfelelő tájékoztatás és a polgárok együttműködése nélkül a jogkorlátozás elrendelése csökkenti a közbizalmat. Ha csak kihirdetik, hogy mától kötelező az oltás, az gyengíti a közbizalmat. Fontos, hogy a döntés előtt és után mennyit és miként kommunikálnak a polgárokkal.”

Mi a hosszú távú Covid, és hogyan lehet kezelni?
please wait

No media source currently available

0:00 0:02:32 0:00

  • 16x9 Image

    Kerényi György

    Közel harmincéves újságírói pályája során hét médiumot alapított vagy vett részt az indításában: köztük kalóz-, roma és két börtönrádiót, valamint mainstream újságokat. Volt a Kossuth rádió főszerkesztője és három évig dolgozott a szlovák közszolgálati média magyar adójánál, a Pátria Rádiónál. Tíz évig tanított az ELTE médiatanszékén.

XS
SM
MD
LG