Egy észak-iraki osztályteremben Csivej Hu úgy irányítja diákjait, mint karmester a zenekart. Egy kérdéssel jelez, és a diákok tökéletes, folyékony kínai nyelven válaszolnak. Az 52 éves férfi a kínai konzulátus megbízásából tanítja a tizennégy iraki kurd diákot az északi Erbíl városában.
Az osztály a helyi Szalahaddin Egyetemmel közösen folytatott kísérlet része. Ha a diákok sikeresen végeznek, a kínai nyelvi tanszék hivatalosan megnyitja kapuit, be lehet iratkozni, így az iraki kurd régióban jelen lévő, növekvő számú kínai vállalat válogathat majd az alkalmazottak között.
Regin Jaszin ül elöl. „Azért akartam kínaiul tanulni, mert tudom, hogy Kína a jövőben fölényben lesz – mondja a húszéves diák. – Kína terjeszkedni fog itt, ezért választottam ezt a szakot.”
Kína számára növekvő energiaéhsége miatt fontos Irak, így egyre több érdek fűzi a régióhoz. Peking erőműveket, gyárakat, víztisztító létesítményeket, valamint iskolákat épít országszerte, amelyekre égetően nagy szükség van.
Megvetették a lábukat
Az elmúlt években aláírt szerződések tucatjai tették lehetővé, hogy Kína még jobban megvesse itt a lábát, még akkor is, amikor a nagy nyugati cégek, köztük az amerikaiak a kivonulásukat tervezik. Bár az iraki tisztviselők azt mondják, hogy nagyobb amerikai jelenlétre vágynak, vonzónak találják Kína ügyes diplomáciáját és ajánlatát, amely nem támasztja a fejlesztés feltételéül a demokrácia és a reformok elmélyítését.
„A nyelviskola a kínai puha befolyás megjelenítése, hogy a régiót megismertessük Kínával. Minél jobban megismerik, annál jobban vonzódnak majd a kínai árukhoz” – mondta Szardar Aziz kutató, aki nemrég írt egy kurd nyelvű könyvet a kínai–iraki kapcsolatokról.
A kínai vállalatok uralják Irak legfontosabb gazdasági ágazatát, az olajipart, Peking az iraki kőolajexport negyven százalékának felvevője. De a szénhidrogéneken kívül a kínai befektetések más iparágakra, a pénzügyekre, a közlekedésre, az építőiparra és a kommunikációra is kiterjedtek.
Az elmozdulás azt követően indult meg, hogy Hszi Csin-ping kínai elnök 2013-ban bejelentette az új selyemútnak nevezett ambiciózus Egy övezet, egy út kezdeményezést, amely a Kelet-Ázsiától a Közel-Keleten át Európáig tartó fejlesztési és beruházási projektek széles skálájából áll. Az Egyesült Államok ezt nyugtalanítónak, a kínai terjeszkedés trójai falovának tekinti.
A kezdeményezés előírja Kínának, hogy a politikai koordináció, az infrastruktúra összekapcsolása, a kereskedelmi és pénzügyi integráció, valamint az emberek közötti viszonyok révén fejlessze kapcsolatait az út mentén fekvő államokkal.
„Minden kérésünket teljesítették”
2017-ben a kínai konzulátus megkereste a Szalahaddin Egyetem Nyelvi Főiskoláját egy kínai nyelvi tanszék létrehozásának ötletével. Egy iskola megnyitása a fővárosban, Bagdadban biztonsági kockázatokkal járt, de az északi, kurdok által irányított régió viszonylag biztonságos.
A főiskola dékánja, Atif Abdullah Farhadi szerint az egyetem eleinte nem volt biztos abban, hogy tetszeni fog a diákoknak vagy hogy találnak képzett oktatókat.
Ezért Farhadi azt kérte a konzulátustól, hogy biztosítsa és fizesse a tanárokat, a tankönyveket, egy audiolabort és más tantermi technológiákat, valamint a pekingi csereprogramokat is.
„Minden kérést teljesítettek – mondta Farhadi. A tanszék 2019-ben nyílt meg, jövőre indul az első évfolyam. – Aztán majd bővülni fogunk.”
Az elején még törték a mandarint, de mostanra belejöttek
A diákok elmondták, hogy a mandarin, Kína hivatalos nyelvének megtanulása volt a legnehezebb. Több ezer különleges karaktert kellett memorizálni.
Aztán ott volt még a kiejtés.
„Remegett a nyelvük” – mondta Hu. Három éven át heti öt alkalommal tartott ötórányi tanítás után már nagyon jól beszélnek.
Farhadi azt kívánta, bárcsak az angol nyelvi tanszékkel is így lenne; az amerikai és a brit konzulátusok ritkán ajánlanak fel segítséget, mondta.
„Egyáltalán nem támogatnak minket” – jegyezte meg.
Ahogy Kína növeli gazdasági jelenlétét, a nyugati olajcégek csökkentik a sajátjukat. Sokan bírálták Irak kockázatos befektetési környezetét és kedvezőtlen szerződési feltételeit.
Kína a távozó nyugatiak helyébe lép
Ihszan Abdulzsabbar Iszmail olajipari miniszter az Associated Pressnek nyilatkozva elmondta, hogy az amerikai Exxon Mobil olajipari óriás tavaly az irakiak kérése ellenére kivonult a Nyugat-Kuma 1. mezőről. Egy nagy amerikai vállalat jelenléte Irakban sokáig megnyugtatóan hatott más vállalatokra.
A British Petroleum, a legnagyobb iraki olajmező, a Rumaila üzemeltetője azt tervezi, hogy egy másik, a kínai CNPC-vel közös tulajdonban lévő vállalkozás útján megszabadul ottani üzletágától. Más olajtársaságok, köztük az orosz Lukoil a szerződési feltételek módosítását követelik a maradás feltételeként.
A kínai vállalatok uralják az olajipari szerződéseket a mezők üzemeltetésétől a downstreamszolgáltatások nyújtásáig, és egyre többet nyernek el. Irak nemrégiben véglegesítette a kínai Sinopeckel a Manszúrija gázmező fejlesztésére vonatkozó feltételeket. A mező napi háromszázmillió köbmétert termelhetne, ha a következő iraki kormány jóváhagyja az ügyletet.
Az iraki befektetés olyan kockázat, amelyet Kína hajlandó vállalni. Az alacsonyabb haszonkulcsok miatt a kínai cégek mindig vonzóbb, alacsonyabb árú szerződéseket kínálnak, mondták iraki ipari tisztviselők.
Csütörtökön kínai sarok van a nyelvi osztályon
Kínai vállalkozások – az olajcégektől a tapétaüzletekig – jönnek és találkoznak a diákokkal azzal az indokkal, hogy segítenek gyakorolni a nyelvet. A legtöbb diák végül ígéretet kap egy állásra.
„Kínaiul beszélünk, beszélgetünk az üzletről és a jövőről – mondta az egyik diák, Hivar Szaadi. – Azért jönnek hozzánk, hogy találkozzanak velünk, és kapcsolatot teremtsenek.”
Két diák már részmunkaidőben dolgozik egy kínai távközlési vállalatnál fordítóként.
„Az egyetem minden más tanszékén ennek az ellenkezője van. A munkaerő-kínálat nagy, de a kereslet alacsony – mondta Farhadi. – Itt a diákok elutasítják az állásajánlatokat, hogy a tanulásra koncentrálhassanak.”
A tanórák a kínai kultúra és történelem aspektusait is érintik. Hu mindig gyorsan emlékeztetni szokta a diákokat Peking és Erbíl közös „aranyos” múltjára: Irak az ősi selyemút része volt, amely a kínai Han-dinasztiát kötötte össze a Nyugattal.
Egy korábbi, Pekingbe delegált iraki nagykövet, Mohammed Szabir elmondta, hogy az ott töltött idő alatt a kínai tisztviselők gyakran felidézték a közös történelmet. Sok kínai arra is emlékezett, hogy az ötvenes években Irak több tonna datolyát szállított Kínába, hogy segítsen az éhínség idején.
Amikor Szabir 2004-ben megérkezett állomáshelyére, az iraki–kínai kereskedelem félmilliárd dollár körül mozgott. Amikor 2010-ben távozott, már tízmilliárd dollár volt. Tavaly a forgalom elérte a harmincmilliárd dollárt.
„Szükségük van az olajunkra, nekünk pedig piacot kell találnunk, ahol eladhatjuk az olajunkat. Ez egy kétirányú út” – mondta.
A pekingi származású Jao Jan, aki kínai gyártmányú termékeket árul Erbíl Langa piacán, egyetért vele.
A kézitáskák és cipők kupacaival körülvett nő azt mondta, hogy Irak jobb gazdasági kilátásokat kínál a számára. A bevételét hazaküldi, hogy gondoskodjon tizenéves fogyatékos fiáról.
„Még ha itt gazdasági válság is van – mondja, utalva a tavalyi likviditási válságra, amelyet a csökkenő olajárak idéztek elő – a pénz akkor is jó Kínának.”
A nyelviskolában Diá Szerzad most tett szóbeli vizsgát.
A 21 éves fiatalember elmondta, hogy folyamatosan azon gondolkodik, mi legyen a következő lépés. „A legfontosabb, hogy hogyan szolgálhatom a népemet. Ha tudok kínaiul, az segíteni fog. A jövőre nézve, és mindenben.”
