A világ egyik leghidegebb még ember lakta területén, amely olyan távoli, hogy közelebb van Alaszkához, mint a hagymakupolás orosz fővároshoz, szárba szökkent az őshonos helyi kultúrából kinőtt és külföldön is egyre inkább jegyzett filmipar.
Négyórányi csonttörő rázkódás után, a tajga sűrű erdői és a legelő lovak tarkította mezők mellett elhaladva a tizenöt fős filmes csapat végre leparkol, és kipakolja a felszerelést a havas földre. Körülnéznek, megcsodálják a tájat, ahová autóval, légpárnás hajóval és terepjáróval jutottak el.
A környéken egy sor, a permafrosztba ágyazott egyszintes házikó áll – ez Amga falu, amely Jakutföld, más néven a Szaha Köztársaság felpezsdült és már nemzetközileg is jegyzett filmiparának egyik fontos helyszíne.
A film, amelyet most forgatnak, a Törvényen kívüli – egy fiatal és beilleszkedni próbáló közép-ázsiai migráns küzdelmének története. A rendező a 36 éves amgai lakos, a Szahawoodként emlegetett és nemzetközi babérokra törő helyi filmgyártás feltörekvő sztárja, Dmitrij Davidov.
„A lelkesedés hajt bennünket” – mondja a volt iskolaigazgató az egyik helyszínen, saját otthonában, ahol feleségével és három gyerekével lakik. Davidov annyira lelkes, hogy januárban felmondott, hogy kizárólag a filmkészítésre koncentráljon. „Művészetet csinálunk, nem bizniszt” – teszi hozzá.
Minimál-költségvetés, mindenki mindenbe beszáll
Jakutföldön, a világ egyik leghidegebb lakott környékén különösen értékes dolog a lelkesedés. Moszkvától messze és Alaszkához közel a lelkesedésen múlik, hogy egyáltalán belefognak-e egy filmbe. A stáb minden tagja mindenből kiveszi a részét: a színészek cipelik a felszerelést, a producerek mosogatnak, a csapat ütött-kopott szovjet kocsikban szállítja a helyi jótékonysági boltokból beszerzett használt ruhát.
Szerény az átlagos költségvetés is: Davidov 2020-as Madárijesztő című filmje – az orosz Kinotaurusz fesztivál nyertese – mindössze másfél millió rubelbe (húszezer amerikai dollárba) került. A Törvényen kívüli büdzséje viszont már – hála egy moszkvai producernek – hatszor nagyobb.
Davidov színészei mind amatőrök, gyakran olyan helyi lakosok, akiket gyermekkora óta ismer. Ritkán fordul elő, hogy háromszázezer rubelnél (4160 dollárnál) többet kapjon a főszereplő. A Törvényen kívüli egyik főszerepét Sztyepan Brunasev – egy másik ünnepelt helyi rendező – apja játssza.
„Ezek az emberek nem a pénzért jönnek, hanem mert valami különleges létrehozásában akarnak részt venni” – mondta Anasztazia Pitel moszkvai segédrendező, aki tíz éve költözött Jakutföldre, miután szerelmes lett egy helyi színészbe.
A jakut film betört a nemzetközi köztudatba
Az összes, Moszkván és Szentpéterváron kívüli orosz film fele készül a Franciaországnál ötször nagyobb, de csak egymillió lakossal rendelkező Jakutföldön. Manapság már Finnországtól Dél-Koreáig sok helyen tartanak a filmfesztiválok retrospektív jakut filmes bemutatókat.
A Szaha Köztársaság nemcsak gyémántban és olajban, de lélegzetelállító hegyekben is gazdag. Ezek szülték az olonkót, a hagyományos történeteket, amelyeket a jakutok nemzedékről nemzedékre adnak át, és amelyek sok filmjüket megihlették.
„A szovjethatalom hetven éve alatt elpusztították a kultúránkat – mondja Alekszej Romanov úttörő jakut rendező, aki 1992-ben alapította meg a Szahafilm produkciós stúdiót a fővárosban, Jakutszkban. – Betiltották a hagyományos vallásunkat, a sámánizmust és a szokásainkat. De most felélesztjük őket.”
Sok helyi rendező úgy tekint a filmre, mint lehetőségre az Oroszországon kívül szinte ismeretlen etnikai identitás bemutatására, lehetőségre, hogy kitörjön a gyakran ködös „Szibéria-imázsból”, amely sokak számára csak extrém hideget és végtelen pusztaságot jelent.
A Szahawood-filmekben szinte kizárólag jakutul – egy, az oroszra egyáltalán nem hasonlító türk nyelven – beszélnek.
„Ez a hely sem társadalmilag, sem földrajzilag nem olvadt össze Oroszországgal – távoli peremvidék, amely megőrizte különleges hagyományait” – mondja Anton Dolin, a leghíresebb orosz filmkritikus és a jakut film nagy híve.
Ezt meg hogyan csinálják? Még nyereségesek is
A legtöbb orosz film „Hollywoodot majmolja néhány helyi sajátossággal megfűszerezve” – teszi hozzá. Jakutiában viszont a saját gyártású vígjátékok, drámák és thrillerek nem félnek kísérletezni a zsánerekkel.
Miközben az orosz filmek gyakran még a gyártási költségeket sem hozzák be, addig a jakut filmek költségvetése olyan alacsony, hogy gyakran hasznot termelnek.
Jakutszk Centralnij Filmszínháza nemrég tinédzserekkel és fiatalokkal megtömött telt ház előtt játszotta az Agent Mambo (Mambo ügynök) című komédiát egy TruePak nevű botcsinálta rapperről, aki egy kis faluból költözik fel a nagy városba (Jakutszkba), hogy ott beindítsa a karrierjét. A film kasszasiker volt a köztársaságban – az alkotóknak 15 millió rubelt (207 ezer dollárt) termelt –, a közönség már-már hisztérikus nevetéssel jutalmazta őket.
Moszkvában és Szentpéterváron általában nyugati filmeken van telt ház. Dolin és más kritikusok ügyetlen próbálkozásnak nevezték, hogy a hatóságok úgy próbálták az orosz filmek felé terelni a nézőket, hogy kvótát akartak megállapítani a hollywoodi produkciókra, és betiltottak néhány külföldi filmet.
A Kulturális Minisztérium az utóbbi pár évben tucatnyi nagy költségvetésű történelmi filmeposzt támogatott, de ezek közül kevés nyerte el a finnyás nézők tetszését.
Beindult a helyi filmesek támogatása
Most viszont az állami támogatás már kiszámítható módon csordogál Jakutföldre. Decemberben a helyi kormányzat kiosztotta a helyi filmipar megerősítését célzó első támogatásokat – húszmillió rubel (278 ezer dollár) értékben. A pénzen hét rendező, köztük Davidov osztozkodtak. Jövőre a támogatási összeg már 35 milliós lesz.
A hazai tehetségek feltörését azonban fékezi a szakképzés hiánya. A közel tucatnyi, külföldön is bemutatott jakut film rendezői közül egy sem tanulhatta otthon a mesterséget. Jakutföldön nincs filmes főiskola, így a régió fiatal és ambiciózus rendezői, operatőrei és producerei az elismert moszkvai Geraszimov Filmintézetben (VGIK), az ország legjobb filmes főiskolájában folytatott tanulmányokról álmodoznak.
„Sokan úgy látják, hogy egy VGIK-diploma a jegy a nemzetközi filmiparba – mondja Szara Tarekegn 19 éves jakutszki filmrendező. – Ott tanultak az orosz filmes elitet alkotó producerek, rendezők és színészek.”
A többség soha nem fog bejutni a VGIK-ra – nekik a helyi tehetségekkel való munka lehetősége kínál gyakorlati tudást a filmművészetben. Tarekegnet azután vették fel kosztümös asszisztensnek a Törvényen kívüli forgatására, hogy az Instagramon írt egy ismerős rendezőnek, aki összekötötte őt Davidovval.
Mások úgy jutnak be, hogy felajánlják, hogy önkéntesként dolgoznak, cserébe olyan értékes képzésért, amelyet máshol nehezen kapnának meg. Mivel a castingok ritkák, a közösségi média is segíthet egy főszerep megszerzésében.
A dél-koreai filmesek a példaképek
A Burnasevhez és Davidovhoz hasonló rendezőknek ihletet adott a négy Oscarral jutalmazott Parazita című dél-koreai film sikere. Ez volt az első külföldi film, amely a legjobb film (és nem a legjobb idegen nyelvű film) kategóriában is megkapta az aranyszobrot. A hír ráébresztette a jakut rendezőket arra, hogy a film milyen erővel képes olyan kultúrákat és nyelveket előtérbe helyezni, amelyeket a Nyugat gyakran figyelmen kívül hagy.
„A mozin keresztül Jakutföldnek lehetősége van arra, hogy megmutassa a világnak, hogy létezik egy ilyen nép, egy ilyen nyelv és egy ilyen hely. A film segítségével megismertethetjük a világgal a kultúránkat” – mondta Burnasev legutóbbi, Bihigi Kihimmit (A mi telünk) című filmje forgatása során.
„Az emberek már világszerte néznek koreai filmeket – miért ne nézhetnének jakut filmeket is?”
Davidov visszaemlékszik arra, hogy 2019-ben egy új-zélandi filmfesztiválon tett látogatása során lenyűgözte, ahogyan az őslakos maorik a hetvenes évektől kezdve a mozit használták veszélyeztetett nyelvük újjáélesztésére.
Az őslakosok „az eredeti mesemondók” – mondta Taiki Waititi maori filmrendező, amikor 2020 februárjában átvette Oscar-díját.
Davidov úgy véli, hogy ez a mondás ugyanúgy érvényes Jakutföldre, amely reményei szerint a következő a sorban, hogy sokkolja a világot. „Végre felfigyelnek ránk” – mondta.
