Donald Trump amerikai elnök megválasztása előtt többek között a közel 19 éve tartó afganisztáni lezárását és az amerikai csapatok kivonását ígérte. Ez a mai napig nem történt meg, de idén már amerikai közvetítéssel sikerült tárgyalóasztalhoz ültetni az USA által támogatott kabuli kormányt és az ellenük 2001 óta csaknem folyamatosan harcoló tálibokat. Az amerikai kormány és a két afgán fél február 29-én a katari fővárosban, Dohában írt alá egyezményt a béketárgyalások megkezdéséről, ami azonban nem jelentett még csak tűzszünetet sem. A tárgyalások elsősorban egy, korábban megígért fogolycsere késlekedése miatt csak szombaton kezdődtek el. Végül az afgán kormány vállalta mintegy 5000 tálib fogoly szabadon engedését, cserébe saját 1000 katonájának elengedéséért. Az utolsó foglyok a hétvégén szabadulhattak, a tálib oldalról néhányan a katari tárgyalásokon is részt vesznek.
Kezdődhet a NATO kivonulása
A hétvégén Dohába érkezett Mike Pompeo amerikai külügyminiszter is, aki a repülőút alatt újságíróknak azt mondta, a tárgyalások célja többek között egy új, a békét szavatolni képes kormány felállítása lesz. Az Egyesült Államok és NATO szövetségeseik jelenleg mintegy 8600 katonát állomásoztatnak Afganisztánban. A csapatok kivonása már a februári megegyezés után megkezdődött, de a tűzszünet hiányában az eredetinél több amerikai katona maradt az országban. Ha a mostani tárgyalások sikerrel járnak, az év végéig 4-5 ezerre csökkentenék a kontingens létszámát.
Pompeo és tárgyalópartnerei szerint a békekötés az afgán menekültek számára is lehetővé tenné a hazatérést. Az ENSZ menekültügyi szervezete, az UNHCR adatai szerint mintegy 2,5 millió afgán él elismert menekültként a hazáján kívül, a nagy többségük a szomszédos Iránban és Pakisztánban. Az ő szempontjukból azonban kritikus kérdés, hogy a megegyezés után felálló kormány mennyire lesz majd képes biztosítani az emberi jogokat. A tárgyalások kritikusai, például az Amnesty International arra figyelmeztetnek, hogy a megegyezés révén a tálibok újra befolyást szerezhetnek az afgán vezetésben, ami bár a stabilitást erősítheti, évtizedekkel vetheti vissza az országban a szabadságjogokat.
40 éve tart a háború
A radikális szunnita iszlamista tálib mozgalom története a ’80-as évekre, Afganisztán szovjet megszállásáig, és az amerikaiak által fegyverrel támogatott mudzsahedin felkelők gerillaháborújáig nyúlik vissza. A háború elől több millió afgán menekült Pakisztán északi részére, de közülük később sokan visszatértek Afganisztánba, hogy a megszállók ellen harcoljanak. Köztük voltak az első tálibok is, akiknek mozgalma az itteni vallási iskolákból nőtt ki, ideológiájuk alapja a szaúd-arábiai eredetű radikális irányzat, a vahhabizmus volt, de fontos szerepet játszik benne a pastu nacionalizmus is (a pastuk Afganisztán legnagyobb létszámú népcsoportja, a tálibok támogatói elsősorban ehhez a néphez tartoznak).
A szovjet hadsereg kivonulása után a győztes mudzsahedinek nem tudtak stabil kormányt kialakítani, ezzel párhuzamosan a tálibok egyre jobban megerősödtek. 1996-ra elfoglalták a fővárost, Kabult is, és Mohamed Omár molla vezetésével bejelentették az iszlám emírség (teokratikus állam) megalakulását. A nemzetközileg elszigetelt tálib rezsim 1999-től kezdve együttműködött az Al-Kaida terrorszervezettel, ezért a 2001 szeptember 11-i terrortámadások után szembekerültek az Egyesült Államokkal. Az amerikai beavatkozás megbuktatta a tálib kormányt, de a tálibok követői és vezető illegalitásba vonultak és gerillaháborúba kezdtek az amerikaiak, a NATO békefenntartók és az új afgán kormány ellen, ami lényegében máig tart. Pakisztán északi része most is a tálibok hátországa, a radikálisok vezetői innen irányították az afganisztáni hadműveleteket.
Dzsihád Egyetem
Köztük volt hosszú ideig Abdul Hakim Ishaqzai, akit a napokban neveztek ki a tálib küldöttség vezetőjének. Ishaqzai maga is az észak-pakisztáni korániskolák egykori diákja, aki mostanáig egy saját medreszét is vezetett amellett, de emellett ő volt a tálibok egyik fő vallási vezetője: az által vezetett, egyházi elöljárókból álló tanács adta ki tálibok támadásait igazoló fatvákat.
Ishaqzait az afganisztáni eseményeket ismerő források a tálibokon belül is a radikálisok közé sorolják, és úgy tudják, közel áll a szintén a tálibok legfelső vezetőjéhez, Haibatullah Akhunzadához, aki szintén Pakisztánban tartózkodó hittudós. Akhunzada korábban csak fél kézzel irányította a béketárgyalásokat, a feladatot nagyrészt helyettesére, Abdul Ghani Baradarra bízta, aki Katarban szervezte meg a tálibok egyfajta politikai képviseletét.
Szeptemberben a tálib fél váratlanul lecserélte a tárgyalásra küldött küldöttség vezetését, többek között a korábbi főtárgyalót, Abbas Stanekzait is. Stanekzai szakértők szerint erősen kötődik a pakisztáni kormányhoz, amit régóta vádolnak a tálibok támogatásával. Pakisztán a ’90-es években egyike volt annak a három országnak, amelyek elismerték a tálib kormányt, majd a 2001-es háború után menedéket nyújtottak a tálibok vezetőinek. A Szabad Európának nyilatkozó elemzők szerint Pakisztán a tálibokat használja fel arra, hogy egy baráti kormányt juttasson hatalomra Kabulban, és megakadályozza, hogy a rivális nagyhatalom, India befolyást szerezzen Afganisztánban.
Stanekzai leváltása egyrészt az jelenti, hogy a tárgyalásokon csökken a pakisztáni kormány befolyása. Másrészt azt is mutatja, hogy a tálib vezetés valóban készen áll valamiféle megegyezésre. Az új főtárgyalót, Ishaqzait a tálibok egyöntetűen tisztelik, élvezi a legfőbb vezetés bizalmát, és a tálib papi tanács vezetőjeként vallási igazolást is szolgáltathat a megegyezésre.
„A tálibok általában a vallást használják fel arra, hogy megideologizálják tetteiket” – mondta a Szabad Európának Michael Semple, a belfasti Queen's University szakértője. „Ennek ellenére számos vezetőjük és parancsnokuk valójában sosem fejezte be a teológiai tanulmányait, vagyis nem elég képzettek. Ishaqzai részvétele súlyt ad a küldöttség céljainak.”
Ishaqzai a pakisztáni Darul Umoom Haqqania medreszében tanult, majd oktatott teológiát, amelyet sokan csak „dzsihád egyetemnek” neveznek. Az iszlám ultrakonzervatív ágát hirdető intézményben számos ismert terrorista fordult meg, köztük a tálib mozgalom alapítója, Mohamed Omar mollah is.
Üzenet a keményvonalasoknak
Mindez azt is jelentheti, hogy bár készek tárgyalóasztalhoz ülni, a tálibok nem változtatnak az ideológiájukon, és a céljuk továbbra is 2001 előtti teokrácia és a saria-törvénykezés visszaállítása, a nők és a szunni iszlámtól különböző vallású emberek elnyomása. Semple szerint Ishaqzai kinevezésével a tálibok szélsőséges szárnyának üzentek: nem kell aggódniuk, a megegyezés nem jelenti majd a céljaik feladását. Az is igaz persze, hogy a keményvonalasok torkán akár egy kevésbé kedvező megegyezést is le lehet nyomni, ha a sokak által tisztelt teológus és a papi tanács áldását adja rá.
A katari megbeszéléseken a tűzszünet és a felkelők fegyverletétele mellett a felek egy sok területre kiterjedő megegyezést készítenek elő. Többek között szó lesz majd a hatalommegosztásról (azaz a tálibok képviselőinek bevonásáról Afganisztán kormányzására), illetve egy új alkotmány bevezetéséről is. A tálibok nézeteit ismerve ez nem lehet megnyugtató az afganisztáni nőknek és vallási kisebbségeknek.
Veszélyben a nők jogai
Az Amnesty International szeptemberben arra hívta fel a figyelmet, hogy a tálibok mindeddig nem adtak garanciát arra, hogy a jövőben tiszteletben tartják majd az emberi jogokat, köztük a vallásszabadságot és a nők jogait. Az egyik tálib vezető azt mondta, elismerik „a nők az Iszlám vallás által biztosított jogait” – csakhogy ugyanerre hivatkoztak a tálibok 2001 előtt is, amikor uralmuk alatt a nők nem mehettek ki az utcára férfi felügyelet nélkül, kötelező volt a testet és az arcot eltakaró burka viselése, és el voltak tiltva a tanulástól és az állások nagy részéből.
Az Amnesty szerint, bár az amerikai megszállás destabilizálta Afganisztánt, az emberi és politikai jogok tekintetében komoly előrelépések történtek, amiket veszélybe sodorhat a tálibokkal való megegyezés. Az Amnesty bírálta azt is, hogy a megegyezés következtében szabadlábra kerülhet számos olyan tálib vezető, akik korábban emberiség ellenes bűncselekményeket követtek el. Egy csütörtökön megjelent nyílt levélben több állami vezető és diplomata, köztük Ban Ki-moon volt ENSZ-főtitkár is arra szólította fel a résztvevőket, hogy biztosítsák, hogy a tárgyalásokon az afgán nők érdekei is érvényesüljenek a tárgyalásokon.
Az afgán kormány által delegált 21 küldött között csak 4-en vannak nők – a tálibok küldöttségben természetesen egy nő sincs. „Komoly eredményeket láthattunk azóta, hogy a nők a férfiakkal egyenjogú állampolgári jogokhoz jutottak az afgán társadalomban” – áll a nyílt levélben. „A tálibok megtiltották a lányoknak, hogy iskolába járjanak – ma több mint 3,5 millió afgán lány tanul. A tálib uralom alatt a nőket gyakorlatilag elrejtették, mára viszont rendőrök, tanárok, köztisztviselők, polgármesterek és vállalkozók is lehetnek. 2019-ben az afgán parlament képviselőinek 28 százaléka nő volt, ez az arány a Világbank adatai szerint magasabb, mint a világ országainak 67 százalékában. Ezeket az eredményeket nem adhatjuk fel, a békét nem lehet az afgán nők rovására megteremteni.”
Források: RFE/RL's Radio Free Afghanistan, Reuters és dpa
