Sokan az utcán táncoltak Gabonban, miután a hadsereg bejelentette a hatalom átvételét az országot már ötvenöt éve uraló elnöki családtól. Nem ritkák a hasonló jelenetek Közép- és Nyugat-Afrikában, ahol csak 2020 óta nyolc puccs történt.
„Ez a népi elégedetlenség kifejeződése. Az ország minden szinten súlyos válságot tapasztalt meg a rossz kormányzás, az emelkedő élelmiszerárak és megélhetési költségek következtében” – jelentette ki egy helyi lakos Libreville-ben.
Az 1950-es évek óta mintegy száz puccsra került sor Afrikában.
Gabonban nem sokkal azután vette át az irányítást a katonaság, hogy a regnáló elnököt nyilvánították nyertesnek a választáson, ahonnan most először kitiltották a nemzetközi megfigyelőket.
Ez közel sem szokatlan a térségben, ahol gyakorta történik választási csalás, és az akár évtizedeken át hatalmon lévő vezetők kényük-kedvük szerint alakítják át a szabályokat – húzta alá Tiseke Kasambala, a washingtoni székhelyű Freedom House afrikai igazgatója.
„Ez széles körű felháborodást és frusztrációt okoz az állampolgárok körében” – tette hozzá.
A kontinens ötvennégy országa közül legalább huszonhét található meg a világ harminc legfejletlenebb államának listáján, ráadásul a legtöbb a természeti erőforrásokban gazdag középső és nyugati régióban található.
Ehhez kapcsolódóan: Terjeszkedés vagy visszaszorulás? Hogy hat ki Putyin ukrajnai háborúja afrikai kapcsolataira?
Remi Adekoya, a Yorki Egyetem oktatója közölte, hogy a lakosság elégedetlenségét jelentősen fokozza, hogy a rezsimek nem képesek javítani az életkörülményeken.
„Nem az van, hogy az afrikaiak olyan remeknek tartják a katonai uralmat. A demokratikusnak nevezett rendszerben való csalódottság az, ami miatt ha nem is támogatják nyíltan a katonai diktatúrát, de nem is ellenzik” – hangsúlyozta.
Az Afrobarometer friss felmérése szerint csökkent a demokráciát és a választásokat támogatók aránya Afrikában, az egy évtizeddel ezelőtti 73 százalékhoz képest idén mindössze 68 százalék nyilatkozott így.
A kutatók megállapították, hogy erős a korreláció az elnöki hivatal korrupciója és a demokráciával való elégedetlenség között. A legtöbben ugyanakkor úgy gondolják, hogy a választás „tökéletlen, de hasznos eszközt jelent a vezetők kijelölésére”.
Ehhez kapcsolódóan: „Új hidegháború”: Afrikáért verseng Oroszország és a Nyugat
Az augusztus 26-i választás idején lekapcsolták az internetet Gabonban, a szolgáltatást néhány órával a katonai hatalomátvétel után helyreállították, és az elmozdított elnök azonnal közzé is tett egy videót, amelyben arra kérte szövetségeseit, hogy „keltsenek zajt” az újbóli beiktatása érdekében.
Az afrikai puccsok visszafordítását célként kitűző szankciók sokszor kudarcot vallottak, és pusztán a nép amúgy is súlyos nehézségeit fokozták.
Niger alapból a világ harmadik legfejletlenebb országa volt a július puccs előtt, a büntetőintézkedések pedig még jóval súlyosabb válságba taszították a lakosságot – figyelmeztetett a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közösségének (ECOWAS) egyik vezetője.
A gaboni lázadó katonák azt hangoztatják, hogy a nép érdekét képviselik, amit szerintük alátámaszt az is, hogy az emberek ünnepelték őket az utcán.
Adekoya szerint a puccsra készülők számára hatalmas bátorítást adnak a hasonló jelenetek, hogy egyes országokban eleinte ünneplik a hatalmat átvevőket. A katonai junta azonban soha nem bizonyul megfelelő alternatívának a jó kormányzás szempontjából – szögezte le.
Maliban a hadsereg 2020-as hatalomátvétele után kevesebb mint egy évvel közel kétszeresére nőtt az Iszlám Állam terrorszervezet ellenőrzése alatt álló területek nagysága. Burkina Fasóban, ahol ebben az évben két puccs is történt, pedig jelentősen lelassult a korábbi gazdasági növekedés.
Csádban a katonai rezsimet a másként gondolkodók elleni fellépés további szigorításával, illetve több gyilkossággal is vádolják.
A jogállamiság teljes összeomlása, az emberi jogok súlyos megsértése és a szabadságjogok korlátozása ellenére egyes rezsimeknek mégis viszonylag magas a támogatottsága, amennyiben ezt bizonyos külső erők beavatkozásával állítják szembe, például a volt gyarmattartó Franciaországgal szembeni indulatok komoly legitimációs bázist jelentenek egyes országokban.
