A hadsereg és a vele szemben álló félkatonai szervezet közötti harcok számos okból problémásak Szudánon kívül is, a környező országokat a kibontakozóban lévő humanitárius válság mellett például a Nílus vízmegosztása és a közös olajvezetékek működésének biztosítása aggasztja.
A külföldi segélyektől erősen függő Szudán számára nem ismeretlenek a fegyveres konfliktusok. Ezúttal azonban a fővárosban zajlanak az összecsapások már két hete, nem az Afrika szarva, a Száhel-övezet és a Vörös-tenger határolta, amúgy is instabil régióban fekvő ország valamelyik távoli szegletében.
Szudán hét szomszédja közül ötben, Csádban, Etiópiában, a Közép-afrikai Köztársaságban, Líbiában és Dél-Szudánban is dúltak harcok az utóbbi években.
Április 15-én összecsapások kezdődtek Kartúmban a szudáni hadsereg és a Gyorsreagálású Támogató Erők (RSF) félkatonai szervezet között, miután megrekedt a tárgyalás arról, hogy miként integrálják a milíciát a reguláris fegyveres erők soraiba. Ez kisiklatta azt a nemzetközi közösség által is támogatott tervezetet, amelynek értelmében a hadsereg átadná a hatalmat egy civil kormányzatnak azt követően, hogy 2019-ben puccsal leváltották az országot 1989 óta vaskézzel irányító, iszlamista, autokrata Omar el-Basír elnököt.
A konfliktusban a hadsereget vezető Abdel-Fattáh Burháni tábornok áll szemben egykori helyettesével és ellenlábasával, az RSF-et irányító Mohamed Hamdan Daglo tábornokkal.
Mi forog kockán?
Egyiptom: A legnépesebb és legnagyobb haderővel rendelkező arab államot számos kötelék fűzi Szudánhoz politikai, kereskedelmi és kulturális téren, de a Nílus vízmegosztásában is. Kairó azóta tart a felfordulás kialakulásától déli szomszédjánál, amióta eltávolították a hatalomból a volt elnököt. Abdel-Fattáh esz-Szíszi egyiptomi államfő, aki ugyancsak puccsal került pozícióba, közel áll Burhánihoz.
Messze a szudániak alkotják a legnagyobb külföldi közösséget Egyiptomban, nagyjából négymillió főről van szó, köztük hatvanezer menekültről és menedékkérőről.
Mindkét ország erősen függ a nílusi vízkészlettől, ezért aggasztja őket a Kék-Níluson épülő hatalmas etiópiai vízerőmű, amelynek szabályozásáért harcolnak. Az esetleges belső feszültségek megtörhetik a közös frontot, így nehezebb lenne megállapodni Addisz-Abebával.
Líbia: A 2011-ben kezdődött polgárháborúban szemben álló felek soraiban harcoltak szudáni zsoldosok, az utóbbi években azonban sokuk hazatért, ami hozzájárult a feszültségek kiéleződéséhez a nyugati Dárfúrban, ahol korábban már éveken át súlyos harcok tomboltak.
Szudánból emellett sokan indulnak útnak Európába Líbián keresztül, az ország fontos migrációs tranzitútvonalnak is számít.
Csád: Az eddig is mintegy négyszázezer szudáni menekültnek otthont adó szegény államba újabb húszezren érkeztek a legutóbbi harcok kirobbanása óta a keleti szomszéd felől.
Csád attól tart, hogy a konfliktus átterjedhet az ország azon részeire is, ahol a – többségében Dárfúrból érkező – menekültek élnek. A dzsandzsavíd arab milíciák, amelyekből az RSF alakult, a korábbi szudáni belháborúk alatt többször is betörtek Csádba, ahol menekülteket és helyieket támadtak meg, gyilkoltak és fosztogattak.
A csádi kormány közölte, hogy lefegyvereztek egy, az országba hétfőn betörő, 320 fős csoportot. Amiatt is sokan aggódnak, hogy a szomszédos Közép-afrikai Köztársaságban is jelen lévő, az RSF-fel szoros kapcsolatot ápoló Wagner orosz katonai magáncég támogatást nyújthat a csádi lázadóknak a kormányerőkkel szemben. A Kreml-közeli zsoldoscsoport tagadja, hogy aktív lenne Szudánban.
Ehhez kapcsolódóan: Lebuktatták az orosz zsoldoscsoportot
Öböl menti arab államok: Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek régóta megpróbál részt venni a szudáni helyzet alakításában. A két olajnagyhatalom Omar el-Basír megbuktatásában a térség stabilizációjának lehetőségét látta. Számos befektetés érkezett az országba a szaúdi és az emírségekbeli cégek részéről, egyebek mellett mezőgazdasági és kikötőépítési projektek is indultak.
Dél-Szudán: A Szudántól – évtizedeken át tartó polgárháborút követően 2011-ben – elszakadt ország napi 170 ezer hordós kőolajexportja olyan vezetéken keresztül zajlik, amely északi szomszédján át vezet.
Elemzők szerint a kartúmi konfliktusban szemben állók egyike sem érdekelt ennek megakasztásában, Dél-Szudán ugyanakkor aláhúzta, hogy a harcok nyomán máris zavarok keletkeztek a logisztikában és a szállításban az olajmezők és Port Sudan között.
Szudánban emellett mintegy nyolcszázezer dél-szudáni menekült él, tömeges visszatérésük még súlyosabb helyzetet teremtene, miután az országban már most is több mint kétmillió belső menekültet tartanak számon.
Etiópia: Időnként vannak villongások a két ország vitatott határszakaszán. Szakértők szerint mindkét fél kihasználhatja a szudáni feszültséget saját céljai érdekében. Amikor az észak-etiópiai Tigré régióban háború tört ki 2020-ban, a vitatott területeken is súlyos helyzet alakult ki, aminek következtében ötvenezer etióp menekült át Kelet-Szudánba.
Ehhez kapcsolódóan: Ostrom alatt van Tigré fővárosa
Etiópia a nagyjából négymilliárd dolláros, kék-nílusi vízerőműve szempontjából is figyelemmel kíséri az eseményeket, a létesítmény ugyanis Szudán szerint veszélyt jelenthet a saját vízellátására.
Eritrea: Szudánban több mint 134 ezer eritreai menedékkérő tartózkodik, az ország az egyik legfőbb célpont az elnyomó aszmarai rezsim kényszersorozása elől menekülni akarók számára. Rájuk is jelentős kihatással lehet a konfliktus eszkalációja.
Hogy látják a helyzetet a világhatalmak?
Oroszország: Moszkva, amely hosszú ideje szeretne meleg tengeri kikötőt haditengerészete számára, megállapodásra jutott az ügyben Omar el-Basírral, az új katonai vezetés tájékoztatása szerint azonban ez az egyezség felülvizsgálat alatt áll. Vlagyimir Putyin elnök 2020-ban jóváhagyta egy haditengerészeti bázis létrehozását Szudánban.
Nyugati diplomaták tavaly közölték, hogy az orosz Wagner fegyveresei illegális aranykitermelésben és dezinformációs kampányokban vesznek részt az afrikai államban. A zsoldoscsoport nemrég tagadta, hogy bármilyen tevékenységet folytatna Szudánban, mondván, hogy több mint két éve nincsenek ott jelen.
Idén februárban Szergej Lavrov orosz külügyminiszter szudáni vezetőkkel is találkozott afrikai körútján, amelynek célja az ukrajnai invázió miatti nemzetközi elszigeteltség enyhítése lehetett.
Egyesült Államok: A nyugati országok alapvetően örömmel látták a Nemzetközi Büntetőbíróság által népirtással és háborús bűncselekményekkel vádolt Omar el-Basír bukását. A bírálók szerint viszont Washington túl későn állt be a választások útján történő átmenet mögé, így hamar szertefoszlottak a demokratikus remények a 2021-es puccs nyomán.
