A Franciaországban élő majdnem nyolcmillió bevándorlóból körülbelül háromszáz ezren illegálisak. Közülük több tízezerre tehető azoknak a filippínóknak a száma, akiknek többsége a párizsi háztartásokban dolgozik. Megkeresett pénzük jelentős hányadát hazaküldik a Fülöp-szigetekre, ahol ezért hősként ünneplik őket; annak ellenére hogy az országban generációk nőnek fel szülők nélkül, hátrahagyva.
Maria egy Párizsban élő magyar család filippínó bébiszittere. Ő már itt szülte meg a gyerekeit, akik helyi, francia iskolákba jártak. (A cikkben szereplő bevándorlók nevét kérésükre megváltoztattuk.)
A legtöbb külföldön munkát vállaló filippínó (Overseas Filippino Workers: OFW) gyermeke nem ilyen szerencsés. A Mariát alkalmazó Ferenc szerint nemcsak az a gond, hogy sok filippínó hátrahagyja a gyerekeit, hanem az, hogy a Fülöp-szigeteken arra készítik fel őket, hogy ők is OFW-k legyenek.
„Azt gondolom, hogy a Fülöp-szigeteken egy tudatos politika, hogy például a 12 éves lányokat már külföldön eladható munkaerőként nevelik” – mondja Ferenc.
A Fülöp-szigeteki Statisztikai Hatóság (PSA) jelentése szerint 2017-ben 2,3 millió OFW élt és dolgozott külföldön. A Világbank szerint a Fülöp-szigetek (India és Kína után) a világon a harmadik olyan ország, amely a legtöbb hasznot húzza a külföldről érkező hazautalásokból. A Világbank adatai kimutatják, hogy az OFW-k által hazaküldött pénzátutalások még a járvány sújtotta 2020-ban is az ország teljes GDP-jének 8,8 százalékát tették ki. Mivel jelentős mértékben hozzájárulnak az ország gazdasági növekedéséhez, az OFW-ket otthon „hősként ünneplik”.
Generációk követik egymást külföldre
Grace is azért vált párizsi dadussá, mert itt éltek a rokonai férjének. Házassága kezdetén a Párizsban élő anyósától kapták bevételük jelentős hányadát. Amikor anyósa meghalt, Grace döntés elé került. Mivel sógornője és annak családja már Párizsban élt, Grace elfogadta a segítségüket, és gyerekeit férjére hagyva útnak indult. Arra a kérdésre, hogy engedné-e, hogy négy gyermeke közül valamelyik ideköltözzön, Grace azt feleli:
„Ha szerzett már egy diplomát a Fülöp-szigeteken, és az Isten egy másik országba hívja, miért ne? De ha azért jönne, hogy mint én, dadaként dolgozzon, akkor nem. Azért jöttem ide, hogy nekik jobb jövőjük legyen, feláldoztam azt, hogy velük lehessek, csak azért, hogy minden szükségletüket kielégítsem.”
A hátrahagyott filippínó gyerekek élete: szülők nélkül, de jobb életszínvonalon
Grace szerint az itt keresett pénz a dupláját éri a Fülöp-szigeteken, ezért gyermekei – akik a rendszeres videobeszélgetéseik során mindig azt kérdezgetik, mikor láthatják őt újra – így jobb színvonalon élhetnek.
Andoy és felesége eddig háromszor próbált vízumot igényelni gyerekeiknek a Fülöp-szigeteken, de rendszeresen visszautasították kérelmüket. Abban reménykednek, hogy ha sikerül rendezni a papírjaikat, a gyerekeket is könnyebb lesz Párizsba hozni. Andoy jelenleg takarításból és gyermekfelügyeletből él. Heti 35 órában dolgozik bejelentve. Összesen 1500 eurót keres egy hónapban, amiből nyolcszáz euró elmegy a 14 négyzetméteres lakásuk bérlésére, a többi pedig az itteni megélhetésükre.
A felesége főállású dadaként havi 1800 eurót kap; ezt az összeget hazaküldik. Lányuk hetedik születésnapját innen rendezték meg. Andoy megmutatja az eseményről készült videót, amelyen egy drónfelvételből látszik, hogy egy hatalmas rendezvényközpontot béreltek ki. A kislány hercegnőruhában ül egy trónon, a legalább százfős vendégsereg kerek asztalok mellett nézi a kivetítőt, amelyen Andoy és felesége bejelentkeznek. A kislány megköszöni szüleinek az ünnepséget, de azt mondja, mindezt feladná, hogy velük lehessen. Andoy és felesége sírnak a képernyőn. Velük együtt szipognak a vendégek.
Andoyék számára valamennyi vigaszt nyújt, hogy tudják, az itteni munkájuk nélkül nem rendezhettek volna ilyen „elegáns születésnapi bulit” kislányuknak, s fiuk sem járhatna kosárlabdázni. Ha a bejelentett munkavégzéssel sikerül rendezni a státuszukat (lásd riportunk első részét a lehetőségről), és megkapják a tartózkodási engedélyt, a gyerekeket is elhozhatják Párizsba, mert erre is lehetőséget biztosítanak a francia törvények.
„Mi is segítettünk már olyan filippínó családnak, ahol a nő dada volt. Mihelyst megkapta az engedélyt, az egész családjának joga volt ahhoz, hogy itt tartózkodjon. Akár a gyerekeiket is elhozhatják otthonról a család-újraegyesítés ürügyén. Ez fantasztikus” – ecseteli Justyna Simmons, az expatkolóniát segítő cég, a Your Friend in Paris alapítója.
Mi történt a filippínókkal a Covid–19 okozta járvány alatt?
A járvány során a Franciaországban élő illegális bevándorlók, így sok filippínó helyzete még bizonytalanabbá vált. Tavaly több ezren tüntettek azért, hogy az egészségügyi és gazdasági válságra való tekintettel a kormány soron kívül adja meg nekik a tartózkodási engedélyt.
A követeléseket azonban a kormány nem teljesítette. Bírálói szerint ugyanis Emmanuel Macron szigorú bevándorlási politikát folytat, így akarja megnyerni a konzervatív szavazókat a 2022-es választások előtt.
Grace például a tavaly tavaszi karantén idején az utcára sem mert kimenni, mert attól félt, hogy ha a rendőrök igazoltatják, kiderül, hogy nincsenek hivatalos papírjai. A munkaadó család szerencsére akkor is fizetett neki, amikor nem tudott munkába járni.
„Az itt élő filippínók közül most sokan koldulnak a közösségi oldalakon. Mások kézzel készített dolgokat vagy filippínó ételeket árulnak. Vannak, akik azt mondják, arra kell nekik a pénz, hogy hazautazhassanak, de nem tudom, hogyan, mert a járvány miatt talán be sem engednék őket” – mondja Andoy, aki a vesztegzár miatt egy hónapig nem dolgozhatott.
Ferenc szerint az itt élő filippínók helyzetét hosszú távon is meg fogja nehezíteni a járvány.
Exodus: a járvány miatt sok külföldi hazaköltözhetett
„A fülöp-szigetekiek kenyéradói az itt élő angolszászok. Tehát most ott lebeg a fejük felett annak a réme, hogy kenyéradóik bármikor hazaköltözhetnek. A svájciak és a németek meg tudják fizetni a franciákat, a kelet-európaiak maguk is kelet-európaiakat foglalkoztatnak, míg a spanyolok dél-amerikaiakat. Ki fog itt maradni nekik?” – kérdezi Ferenc.
Andoy barátai közül főleg azok veszítették el az állasukat, akik izraelieknek dolgoztak, mert a francia kormány járványkezelése miatt sokan költöztek vissza Izraelbe.
A Your Friend in Paris hazaköltöztető szolgáltatását az elmúlt évben sok olyan ügyfél vette igénybe, aki szinte elmenekült Párizsból.
„Hatalmas elvándorlásnak voltunk szemtanúi. Az ügyfelek akkor hívtak fel minket, amikor már összecsomagolták a kézipoggyászukat. Átadták a kulcsot, és amikor megérkeztünk a lakásba, még ott száradtak a kimosott ruhák. Olyan volt, mintha háború előtt álltunk volna” – meséli Simmons.
A járvány pozitív hatása a migránsokra
A járvány pozitív hatására a Lausanne Egyetem szociológus docense mutat rá, aki szerint ez alatt az idő alatt sokan időt nyertek papírjaik rendezésére.
„A Covid–19 ellentmondásos hatással bír a bevándorlás célországaira: egyrészt a határok lezárása megnehezítette a belépést, másrészt a kitoloncolás menete is lelassult. Vagyis azok az okmányokkal nem rendelkező bevándorlók, akik már itt tartózkodtak, lassan »hosszú távúvá« válhatnak. Igaz, hogy néhány olyan ágazatot, ahol előszeretettel foglalkoztatják őket, például az éttermeket, sújtotta a járvány, de sok más helyen, amelyeket nem zártak be, hősként ünnepelték a dolgozókat. Így időben, jogilag, sőt erkölcsi és politikai értelemben is sokan közelebb kerülhettek a legalizáláshoz, mint korábban” – mondja Sébastien Chauvin.
Andoynak és feleségének a járvány alatt lett meg a szükséges két év bejelentett munkaviszonya, ezért benyújthatják kérelmüket a tartózkodási engedélyre. Jelenleg azonban korlátozott az ügyfélfogadás a helyi prefektúránál.
„Most mindent csak online lehet intézni, de mi időpontot sem tudunk foglalni. Ezért felfogadtunk egy jogászt, aki több hozzánk hasonló embernek segített már” – így Andoy.
A jövőben sikerül-e ezeket a bevándorlókat távol tartani a feketepiactól?
Az, hogy a tartózkodási engedélyüket megszerzett bevándorlókat sikerül-e távol tartani a feketepiactól, főleg a munkáltatóktól függ. A szociológus szerint egyes ágazatokban ezt kifejezetten nehéz kivitelezni.
„A beteggondozás vagy a háztartási munka szektora annyira erősen függ a be nem jelentett munkától, hogy ezekben a szektorokban sem az állampolgárok, sem a bevándorlók nincsenek bejelentve, így itt az újonnan legalizált migránsoknak is nehézségei akadnak majd bejelentett munkát találni. Ezeknek a migránsoknak azonban státuszuk megújításához elengedhetetlenül szükséges, hogy igazolják a hivatalos, bejelentett és adófizető munkavállalást. Így az állampolgárokhoz képest nekik inkább az érdekükben áll a formális, mint az informális foglalkoztatás megszerzése” – mondja Chauvin.
A Franciaországban élő és státuszukat rendezni kívánó bevándorlók helyzetét azért is tartja aggasztónak Chauvin, mert szerinte jelenleg sem a média, sem a kormány nem fest jó képet a bevándorlókról.
„A kormány és a média (…) inkább rögeszmésen a hazai rasszizált kisebbségekre, az iszlám bármilyen megnyilvánulásaira vagy a nemrég érkezett menedékkérőkre összpontosít, mint a törvényes beilleszkedésre törekvő, papírok nélküli migráns munkavállalókra” – mondja a Lausanne Egyetem docense.
A Your Friend in Paris alapítója, Justyna Simmons úgy véli, hogy a munkavállalók bejelentésének nem lenne szabad kérdésesnek lennie.
„Ha valakit felveszünk egy munkára, és bejelentjük, megadjuk neki azt a méltóságot és biztonságot, amely eleve jár neki. Erre nem kell pályáznia, mert ez a jog már az övé. Ha ezt munkáltatóként nem tesszük meg, annak akár súlyos következményei is lehetnek” – mondja a Your Friend in Paris alapítója.
Álmok és valóság
Míg Andoyék azon fáradoznak, hogy minél előbb el tudják hozni gyermekeiket Párizsba, addig Grace haza szeretne menni. „Az álmom, ami sosem fog valóra várni, hogy (…) a Fülöp-szigeteken nyitok egy kis üzletet, és abból taníttatom ki a négy gyerekem” – mondja. Elárulja, hogy sokszor azt mondja annak a négy francia gyereknek, akikre itt vigyáz dadaként: „Látjátok milyen szerencsések vagytok, hogy itt vagyok nektek! Veletek vagyok a saját gyerekeim helyett. Ők mit meg nem adnának ezért!”
Akik nem léphettek be az EU-ba
