1991. augusztus 21-én, kevéssel éjfél után egy páncélozott szállítójárművekből álló katonai oszlop dübörgött be egy belvárosi moszkvai alagútba, ahol a Mihail Gorbacsov szovjet vezető elleni puccskísérlet miatt feldühödött tüntetők fogadták. Az alakulat az orosz Második Gárda Motorizált Lövészhadosztály – a legendás Taman Gárda – katonáiból állt.
A tüntetők buszokkal és közterület-fenntartó járművekkel torlaszolták el az utat, a kialakult káoszban hárman meghaltak. A menetoszlop végül visszavonult.
Az összecsapás fordulópontot jelentett az akkori puccsban, amely így másnapra meghiúsult. Az egyik egység, az 1. motorizált lövészzászlóalj parancsnoka az akkor 24 éves Szergej Szurovikin százados volt, akit parancsai miatt rövid időre le is tartóztattak, de végül felmentették a vádak alól.
Szurovikin hosszú karriert futott be az orosz hadseregben, ahol több alkalommal előléptették. Előbb a csecsenföldi, majd a közelmúltbeli szíriai hadműveletek során mutatott kíméletlen brutalitása tette hírhedtté. Október 8-án Vlagyimir Putyin elnök a most 56 éves, többszörösen kitüntetett Szurovikint nevezte ki Oroszország Ukrajna elleni, elakadt háborújának főparancsnokává.
Két nappal később Oroszország a februári invázió kezdete óta a legnagyobb rakéta- és légicsapást indította el, amellyel a háború – Szurovikin vezetésével – egy potenciálisan még halálosabb szakaszba léphet.
„Ukrajna szempontjából nagyon aggódnék Szurovikinnek az ellenséggel szembeni – beleértve a katonákat és civileket – abszolút könyörtelen hozzáállása miatt, és azért is, mert százszázalékosan arra összpontosít, hogy előléptessék, függetlenül attól, hogy ennek mi az ára és milyen kockázatokkal jár” – fejtette ki Charles Lister, az amerikai székhelyű Közel-keleti Intézet Szíria-programjának igazgatója, aki figyelemmel kísérte Szurovikin korábbi, szíriai parancsnoki tevékenységét, amikor az odavezényelt orosz erőket irányította.
„Végső soron emiatt a civilek szenvedhetnek a legtöbbet, különösen mivel valószínűleg Ukrajna folytatja majd hatékony és hősies harcát területe védelmében” – válaszolt Lister e-mailben.
„Kétséges, hogy meg tudja-e változtatni a háború alapvető dinamikáját, mivel Ukrajna egyre jobban kiképzett csapatokat és fejlett fegyvereket vet be” – írta Mark Galeotti, az orosz biztonsági erők régi szakértője a The Spectator hasábjain.
„Ennek ellenére feltehetően azt várják el tőle, hogy megkísérelje, emiatt valószínűleg sokkal többször szólalnak majd meg a légvédelmi szirénák az ukrajnai városokban.”
Üstökösszerű felemelkedés
Szurovikin karrierjét a Szovjetunió több vezető katonai oktatási intézményében töltött idő egyengette; 1987-ben szerezte első diplomáját az omszki tiszti akadémián. A védelmi minisztérium Krasznaja Zvezda című újságjában 2005-ben megjelent portréja szerint egy ideig Afganisztánban szolgált a szovjet különleges erőknél.
Az 1991. augusztusi moszkvai káosz idején Szurovikin katonai karrierje lendületet vett: akkor már százados és zászlóaljparancsnok volt a Taman Gárdánál, ami tekintélyes parancsnoki feladat egy fiatal tiszt számára.
Egyes korabeli híradások azt állítják, hogy Szurovikin maga lőtt rá az egyik tüntetőre, ezt azonban nem sikerült bizonyítani. Emiatt néhány hónapig a hírhedt moszkvai Matroszkaja Tyisina börtönben tartották fogva, mielőtt decemberben szabadon engedték volna, állítólag Borisz Jelcin orosz elnök kifejezett utasítására.
Őrnaggyá léptették elő, és bekerült a moszkvai Frunze Katonai Akadémiára, az ország egyik legrangosabb védelmi minisztériumi akadémiájára. Ott azonban egy fegyverkereskedelemmel és illegális fegyvereladással kapcsolatos bűnügyi nyomozásba keveredett.
Szurovikint végül három vádpontban elítélte egy moszkvai katonai bíróság, de csak egy év próbaidőt kapott. Ez morgolódást váltott ki egyes katonai vezetők körében, különösen azért, mert időközben Szurovikin megállás nélkül lépegetett előre a katonai ranglétrán.
Az ügy, az enyhe ítélet és a belső elégedetlenség híre 2012-ben az orosz újságokba is kiszivárgott, ahogy az is, hogy ki akarta törölni szolgálati aktájából.
A Komszomolszkaja Pravda című újságnak adott, 2012-es nyilatkozatában Szurovikin azt állította, hogy az ügyet még 1995-ben lezárták, őt tisztázták, és bocsánatot is kértek tőle.
„Mindenkinek megvan a saját sorsa”
A Frunze Akadémia elvégzése után Szurovikin Tádzsikisztánba került, ahol, a 201. motorizált lövészhadosztályban – a legnagyobb közép-ázsiai orosz egységben – töltött szolgálata idején gyorsan előléptették. Katonai előmenetele a moszkvai vezérkari akadémián végzett tanulmányokkal folytatódott, majd a Volga–Urál katonai körzet 34. motorizált lövészhadosztályának parancsnoki megbízatása következett.
2004-ben Szurovikin ellen vizsgálat indult egy olyan incidens miatt, amelyben egyik beosztott főtisztje öngyilkos lett. Ezt az ügyet is nagyon gyorsan lezárták, ami szintén zúgolódást váltott ki egyesekből a védelmi minisztériumban.
„Egy jó parancsnok tisztjei nem lövik főbe magukat az irodában szolgálati fegyverrel” – mondta egy, a vezérkarban szolgált tiszt Szurovikinről a Szabad Európának a tábornokról szóló 2017-es portréjában.
Videó: Legkevesebb 13 ember meghalt és több mint nyolcvan megsebesült – köztük gyerekek is – az október 9-én Ukrajna délkeleti részén fekvő Zaporizzsja városában végrehajtott rakétacsapások következtében – közölte a régió kormányzója, Olekszandr Sztaruh
Szurovikin vezetési gyakorlata is vizsgálat tárgyává vált, miután 2004 júniusában átvette a csecsenföldi 42. gárda motorizált lövészhadosztály parancsnokságát. Akkoriban a második csecsen háborút már nem teljes körű hadjáratként, hanem terrorellenes műveletként emlegette a Kreml.
2005 februárjában a 42. hadosztály egyik ezredének kilenc felderítő katonája halt meg, amikor a fővárosban, Groznijban rájuk omlott egy fal. Szurovikin televíziós szereplésekben megtorlást esküdött, de a Novaja Gazeta című újság később megkérdőjelezte a beszámolót, és azt állította, hogy a fal akkor omlott le, amikor egy részeg katona véletlenül kilőtt egy gránátvetőt, vagy rosszul hatástalanított egy taposóaknát.
A Krasznaja Zvezdának 2005 áprilisában adott interjúban Szurovikin megismételte azt az állítását, hogy csecsen banditák voltak felelősek a fal leomlásáért.
„Vég nélkül lehet mondani, hogy mit csináltunk jól, és mit nem. Könnyebb utólag okosnak lenni. De a harc az harc, és nem mindig lehet reálisan felmérni a helyzetet” – idézték a lapban.
„Mindenkinek megvan a saját sorsa. Bárkivel bármi megtörténhet, és nem csak Csecsenföldön” – fejtette ki.
Szurovikin a 2008. augusztusi, Georgia elleni háború után került a Katonai Vezérkar Fő Műveleti Igazgatóságához. A háborúban Oroszország győzött, de a konfliktus mély problémákat tárt fel a fegyveres erőknél, ami a hadsereg reformjára és modernizálására irányuló átfogó erőfeszítéseket indított el. A TASZSZ hírügynökség 2017-es portréja szerint Szurovikin „az orosz hadsereg nagyszabású reformjának keretében vette át ezt a posztot, amely a Georgiát békére kényszerítő hadművelet után indult meg”.
Armageddon tábornok
2017-ben, a Katonai Vezérkar Fő Műveleti Igazgatóságán töltött szolgálatát követően Szurovikint – akkor még vezérezredesi rangban – előléptették az orosz légierő, a légierőt és a rakétaegységeket is magában foglaló szerteágazó szervezet parancsnokává. Az a tény, hogy egy hadseregtisztet neveztek ki eme erők parancsnokává, megrökönyödést váltott ki a légierő néhány vezető tisztje körében. „Ő az első nem repülő parancsnok az orosz katonai repülés történetében” – jegyezte meg róla később a Novaja Gazeta.
Abban az évben vezényelték Szíriába, ahol az orosz erők 2015-ben avatkoztak be a kormánycsapatok oldalán a kormányellenes lázadók és a szélsőséges erők elleni harcban.
Az erőfeszítés sikeres volt, nemcsak stabilizálta a szíriai autokrata Bassár el-Aszad erőit, az orosz katonai bázist is bővítette Tartusz kikötőjében. Két ottani bevetése során azonban Szurovikin kíméletlen taktikája miatt szerzett kétes hírnevet: többek között ő felügyelte a nagyrészt a lázadók által uralt Gúta és Aleppó bombázását. Parancsnoksága idején a szíriai erők többször alkalmaztak vegyi fegyvert, például klórgázbombákat polgári célpontok ellen.
„Szurovikin szolgálatának ideje – amikor Oroszország szíriai hadjáratának parancsnoka volt – fordulópont volt, ekkor tudta Oroszország végül határozottan Aszad javára fordítani a konfliktus menetét – mondta Lister a Szabad Európának. – Szurovikin parancsnoksága klinikai, brutális és mindenekelőtt kegyetlenül számító volt.”
Kockázatos taktikát is hajlandó volt bevállalni – fejtette ki Lister –, amikor együttműködésbe kezdett az iráni és az Iránnal szövetséges szíriai erőkkel, különösen a Kudsz Erőkkel, az iráni Iszlám Forradalmi Gárda Hadtestének elit egységével és a libanoni Hezbollahhal, egy iráni kötődésű milíciával, amelyet az Egyesült Államok és az Európai Unió terroristacsoportként tart nyilván.
„Bár ezt jobbára titkolták, és kevéssé volt ismert, de a Kudsz Erőkkel való közvetlen koordináció kétségtelenül hozzájárult ahhoz a stratégiai kapcsolathoz, amelyet a világ most Irán és Oroszország között lát.”
A Human Rights Watch jogvédő szervezet egy 2020-as, a szíriai civilek elleni katonai támadásokkal kapcsolatos jelentésében Szurovikint ama orosz parancsnokok egyikeként nevezte meg, aki „tudott vagy tudnia kellett volna a visszaélésekről, és nem tett hatékony lépéseket a leállításukra vagy a közvetlen felelősök megbüntetésére”.
Oroszország szíriai beavatkozását a magánzsoldoscsoportok egyre növekvő bevonása is jellemezte. Ez különösen igaz volt a Wagner-csoportra, amelynek tulajdonosa a Kremllel szoros kapcsolatban álló Jevgenyij Prigozsin szentpétervári üzletember. 2018 februárjában a Wagner-zsoldosok egy csoportja és szíriai szövetségeseik megtámadtak egy bázist, ahol kurd erők és amerikai tanácsadók voltak elszállásolva; az amerikai erők kemény légicsapásokkal válaszoltak, amelyekben „néhány száz orosz” meghalt.
A támadás után orosz katonai bloggerek az orosz parancsnokokat hibáztatták, amiért vagy engedélyt adtak a zsoldoscsoport előrenyomulására, vagy nem nyújtottak nagyobb védelmet az amerikai erőkkel szemben.
A Komszomolszkaja Pravda szerint Szurovikin – szíriai parancsnoksága nyomán – a tisztek körében az Armageddon tábornok nevet kapta.
A Kreml viszont szíriai parancsnoki szolgálatáért az Oroszország Hőse kitüntetést – az ország legmagasabb katonai kitüntetését – adományozta neki, 2021 augusztusában pedig teljes jogú tábornokká léptették elő.
Ukrajna
Négy hónappal Ukrajna február 24-i lerohanása után Szurovikin az orosz erők déli csoportjának parancsnoka volt, amely később többek között a Luhanszk-környéki és az orosz erők által június 25-én elfoglalt Szeverodonyeck városának mindent felőrlő támadásáért volt felelős.
Szurovikin szeptemberben formálisan még mindig a déli csoport parancsnoka volt Ukrajnában. Az ukrán erők ekkor indítottak sokkoló ellentámadást az északkeleti Harkiv régióban, kiszorítva a térségből az orosz csapatokat, majd később átvették az ellenőrzést a donyecki régió kulcsfontosságú vasúti csomópontja, Liman felett, ami súlyos kudarc volt az oroszok számára.
Ez a vereség felháborodást váltott ki az orosz katonai bloggerek, jobboldali kommentátorok és nacionalisták körében, akik Telegram-csatornáikon gúnyolódtak az orosz parancsnokokon, bár név szerint nem említették Szurovikint. A düh az újságokon és az állami televízión keresztül a szélesebb nyilvánosságot is elérte.
Videó: Miközben Oroszország október 10-én Ukrajna-szerte városokat bombázott, az ország keleti részén a frontvonalak mentén tovább dúltak a harcok. Tüzérségi harcok törtek ki a Donbász egyik stratégiai fontosságú városa, Bahmut közelében. Az orosz erők az elmúlt hetekben Bahmut elfoglalására összpontosítottak
Október 8-án Putyin hirtelen bejelentette, hogy Szurovikin veszi át az ukrajnai hadjárat egységes parancsnokságát. Kinevezésére ugyanazon a napon került sor, amikor az oroszok által annektált Krímet Oroszországgal összekötő kercsi hídon robbanás történt, amely súlyosan megrongálta a szerkezetet. A robbanásról széles körben úgy vélik, hogy az ukrán erők műve volt, és az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat, az FSZB le is tartóztatott nyolc embert, akikről azt állítja, hogy Ukrajna ügynökei. Az ukrán biztonsági szervezetek ezt tagadták.
Szurovikin előléptetését elismeréssel fogadták azok a bloggerek és kommentátorok, akik keményebb hozzáállást követeltek az ukrajnai harcokban. Köztük volt Prigozsin is, aki „az orosz hadsereg legkompetensebb parancsnokának” nevezte a tábornokot.
„Miután megkapta a parancsot – áll Prigozsin cégének közleményben –, Szurovikin habozás nélkül bepattant a tankjába, és országa megmentésére sietett.”
Két nappal később Oroszország rakétákat zúdított Ukrajnára.
