Amióta májusban értesültek a haláláról, Artyom Ponomarjov özvegye és anyósa információk után kutat arról, hol őrizik a maradványait. Gyakran összefognak más családokkal is a szülőfalujukból, akik szintén Ukrajnában elesett szeretteik holttestét próbálják megtalálni.
Május 23-a este volt, amikor Nagyezsda először hallotta a pletykákat észak-oroszországi falujában, hogy 23 éves veje, Artyom Ponomarjov Ukrajnában harcolva elesett. Másnap reggelre megerősítették a halálát.
A helyi katonai nyilvántartási és sorozási hivatalban kapott információk szerint a férfit május 14-én ölték meg a kelet-ukrajnai Bahmut városában, amely a leghevesebb harcok színhelye volt Moszkva 2022 februárjában indult teljes körű inváziója óta.
Bár Artyom sorsának híre visszaszivárgott az oroszországi Arhangelszki területen található, nagyjából 3500 lakosú falujukba, Sipicinóba, szerettei még mindig nem kapták vissza a frontról a holttestét, és nem temethették el.
Amióta május végén értesültek a haláláról, Nagyezsda és Polina – Artyom özvegye, akivel 2022 júliusában házasodtak össze – családi és baráti kapcsolatokra támaszkodva, valamint az ország különböző pontjain található hullaházakban tett látogatások révén próbálják kideríteni, mi történt a fiatal katonával.
„A falunkból sokan kaptak behívót, hogy menjenek Ukrajnába. Nem mi voltunk az egyetlenek, akik elbúcsúztattak valakit azon a napon, amikor Artyomot elvitték” – mondta Nagyezsda a North.Realitiesnek, a Szabad Európa orosz szolgálata regionális hírportáljának.
Nagyezsda azt mondja, az Artyom halálának híre óta eltelt hónapokban megtudta, hogy a holttestet elszállították Bahmutból, és valószínűleg annak a három nagy hullaháznak az egyikében van, amelyet az elhunyt katonák számára hoztak létre Nyugat-Oroszországban és Kelet-Ukrajna orosz ellenőrzés alatt álló részein.
Egy ügyvéd segítségével azt is megtudta, hogy Artyom hivatalosan eltűntként van nyilvántartva, nem elesettként, ami az ügyvéd szerint azt jelentheti, hogy a holttestet elveszítették. Amíg nem tudják azonosítani Artyomot, addig Nagyezsda és Polina nem temethetik el, és nem tarthatnak igényt az orosz állam által a családoknak nyújtott anyagi kártérítésre sem.
„Nem a pénz miatt teszem, amit teszek. Ez nem a juttatásról szól – mondta Nagyezsda. – Nekem most az a legfontosabb, hogy megtaláljam Artyomot, és tudjam, hogy nem rohad valahol.”
Artyom keresése
Artyom holttestének keresése csak egy példa a sok közül, amikor orosz katonák vagy a mára feloszlatott Wagner zsoldoscsoporttal harcolók Ukrajnában meghaltak, azonban a holttestüket nem adták vissza a családjuknak.
Egyes esetekben a Kelet-Ukrajnában – például Szoledarban és Bahmutban, ahol Artyomot is megölték – vívott felőrlő harcok miatt sok holttestet nehéz azonosítani, ami ahhoz vezetett, hogy jelentősen csúszik elszállításuk a temetésre, és a családok anyagi kártérítése.
A háborús veszteségek pontos száma nem ismert, de amerikai tisztviselők augusztusban azt mondták, hogy Oroszország katonai veszteségei megközelítik a háromszázezret, amiből százhúszezer a halálos áldozatok száma, és száznyolcvanezer a sebesülteké. Ugyanezen amerikai tisztviselők becslése szerint a kevesebb mint két éve tartó harcok során közel hetvenezer ukrán katona halt és 100-120 ezer sebesült meg.
A növekvő veszteségszámok arra késztették a Kreml háborús gépezetét, hogy folytassa az új hadra fogható katonák keresését. 2022 szeptemberében bejelentették, hogy „részleges” mozgósítás keretében behívnak háromszázezer tartalékost, ami pánikot keltett. Tízezrek menekültek el Oroszországból, ahelyett hogy jelentkeztek volna a toborzóállomáson.
Azóta az orosz kormány előnyökkel és készpénzes bónuszokkal próbálja a férfiakat bevonulásra csábítani, valamint azzal, hogy széles körben próbál behívót adni a katonai tapasztalattal rendelkező oroszok számára. Vlagyimir Putyin orosz elnök augusztus 4-én egy olyan törvényt írt alá, amely 27-ről harminc évre emelte a férfiak számára kötelező egyéves katonai szolgálat felső korhatárát, ami vélhetően megalapozza a jövőbeni általános mozgósítást.
Artyom, mint sok falubeli fiatalember, a középiskolából kikerülve teljesítette a kötelező katonai szolgálatot az orosz hadseregben, de idő előtt leszerelt, és hazatért. Artyom apja elhagyta a családját, amikor a fiú tizenéves volt, és egyre távolabb került az édesanyjától. Amikor elkezdett Polinával járni, azt mondja, hogy későbbi anyósa, Nagyezsda olyan lett számára, mintha a második anyja lenne.
A 23 éves fiatalember hamarosan behívót kapott, hogy jelentkezzen a helyi toborzóközpontban, nem sokkal a 2022. szeptemberi mozgósítási parancs kihirdetése után. Azonnal Kelet-Ukrajnába küldték.
Keveset tudunk pontos feladatairól, de Polina és Nagyezsda szerint Artyom inkább arról beszélt, hogy főként árkokat kell ásnia, nem a frontvonalban lenni Bahmutban.
Artyomot az úgynevezett leningrádi ezred részeként Luhanszkba küldték. Szinte végig kapcsolatban volt a feleségével, és miután Putyin elnök megígérte, hogy félévente szabadságot biztosít a katonáknak, a család reménykedett a visszatérésben.
„Senki sem mondta, hogy egy évig fognak szolgálni. Az elnök beszéde után reménykedtünk, hogy Artyom legalább a szabadsága idejére visszatér.” Polina és Artyom egy gyermeket tervezett.
De tavasz végén szabadság helyett Bahmutba küldték – a Wagner zsoldosainak visszavonulását fedezni.
„Artyom hátul volt, árkot ásott, nem látta a csatát. Senki sem tudta, hogy azonnal forró helyzetbe kerül. Ez mindenki számára váratlan volt. Ott, Bahmutban, autóval szállították az élelmet és a vizet, kirakták az ellátmányt, és gyorsan távoztak. Nyílt terepen kellett menni. Négyen voltak – Kosztya, Artyom, Dmitrij és Szergej. Egy helikopter észlelte őket. Valahol volt egy tank – kettőt közülük azonnal megöltek, a mi Artyomunkat és Kosztyát darabokra tépte a lövedék. Szergejt Dmitrij fedezte. Kiderült, hogy Szergej túlélte, ellátták, és azonnal visszaküldték a frontra. Dmitrij a kórházba menet elvérzett, május 25-én temették el.”
Amióta megtudták a halálhírt, anya és lánya – anyós és feleség – információkra vadászik, és gyakran összefog más családokkal a szülőfalujukból, akik szintén próbálják megtalálni szeretteik holttestét.
A Telegram-csevegőcsoportok, a családi kapcsolatok és a kórházakban és hullaházakban orvosként és ápolóként dolgozó barátok révén Polinának és Nagyezsdának sikerült némi fényt derítenie arra, hol lehet Artyom holtteste.
A kutatások során megtudták, hogy az oroszok támogatta szakadárok által ellenőrzött kelet-ukrajnai Luhanszk városának hullaházába szállították. Onnan tudták meg, hogy Artyomot a délnyugat-oroszországi Rosztov-na-Donuban lévő katonai hullaházba kellett volna vinni.
Nagyezsda azt mondja, hogy beszélt a rosztovi hullaház egyik alkalmazottjával, aki nem találta meg Artyomot, de egy másik, sipicinói katona holttestét igen, akit Artyommal azonos időpontban és helyszínen öltek meg, és akit azóta visszavittek a családjához, és eltemettek.
Nagyezsda szerint amikor elmondta a tényeket a katonai nyilvántartási és sorozási hivatalnak, csak „vonogatták a vállukat”. Zaklatottságában a helyi ügyészségre is elment, bejelentést tett, de a válasz nem segített.
„Azt kérdezték, hogy honnan tudom, és ennyi volt – mondta Nagyezsda. – Azt mondják, hogy dolgoznak az ügyön, de amennyire tudom, nem tesznek semmit.”
„Mondták, hogy várjon, úgyhogy várjon”
Nagyezsda úgy véli, hogy ha Rosztovban találtak valakit Artyom egységből, aki vele egy időben esett el a harctéren, akkor az ő holttestének is ott kell lennie.
Azt mondja, felfigyelt arra a tavalyi bírálatra, amelyet Jevgenyij Prigozsin – a mostanra elhunyt, korábbi Wagner-főnök, aki júniusban rövid ideig tartó lázadást indított – fogalmazott meg az orosz hadsereggel szemben, amikor azt mondta, hogy több ezer holttest fekszik a rosztovi hullaházban, és azért nem küldik vissza a hozzátartozóknak, mert a hatóságok el akarják titkolni a harctéri veszteségek mértékét.
Egy ügyvéd segítségével a család azt is megtudta, hogy joguk van DNS-vizsgálatra, amelynek elvégzését szorgalmazták a rosztovi hullaházban. Nagyezsda azonban azt mondja, hogy a tesztet helytelenül csinálták meg, megjegyezve, hogy: hogy a hullaházból egy papírborítékban küldték el a tesztet, sima kézbesítéssel, amelyet nem lehet nyomon követni. A család nem tudta meg a vizsgálat eredményét és azt sem, hogy az eredményeket egyáltalán helyesen osztották-e meg.
Az ügyvéd a család nevében jogi kérelmet nyújtott be az Arhangelszki terület katonai bizottságához. Polinának és Nagyezsdának azt mondták, hogy a levél kézhezvétele után időben értesítik őket, de bár július 20-án beérkezett, azóta sem jött válasz.
Nagyezsda megpróbált utánajárnia, de a katonai nyilvántartási és sorozási hivatal nem volt segítőkész.
„Durván közölték: Mondták, hogy várjon, úgyhogy várjon.”
