Akadálymentes mód

A legfrissebb hírek

Az első lecke: elég türelemmel a tarisznyából tégla lesz


Varrni tanulnak az Aréna lakói

Egy hete indult blogomban azokról az élményekről, eseményekről, tapasztalatokról, elképzelésekről számolok be, melyek a csíksomlyói romatelep leégését követően otthon nélkül maradt emberekkel töltött időmből „származnak”. A közel 120 földönfutóvá vált ember ma, április elején még mindig a csíkszeredai Erőss Zsolt Arénában él a csíkszeredai önkormányzat és a Gyulafehérvári Caritas felügyelete alatt. Ők biztosítják a lakhatásukat, az élelmezésüket és különböző felzárkózási programokat számukra.

Meglepődtem, amikor január hetedikét követően először jártam az arénában és megírtam első Facebook-bejegyzésemet a hajlék nélkül maradt családok egyikéről. Nagyon sokan jelezték, hogy szeretnék ezeket az embereket, ezeket a családokat segíteni. Óriási empátia, segítőkészség, szolidaritás érződött a hozzászólásokból, üzenetekből. Rögtön az első bemutatott családnak került támogató, egy székelyudvarhelyi vállalkozó, aki felajánlotta, hogy azonnal segít, de hosszútávon is szeretne egy varrógépet vásárolni a fiatalasszonynak.

Ekkor döntöttem el, hogy egyrészt megpróbálom bemutatni az összes családot, hátha találnék támogatót számukra (akár folyamatosan, hosszú távon is), másrészt, hogy megpróbálok én magam is segíteni nekik. Azt láttam, hogy ha nem tömegként tekintünk a roma közösségre, hanem „szétszálazzuk”, emberi sorsokat és embereket mutatunk be, akkor könnyebben kialakítható a szolidaritás, elfogadóbbak azok is, akik mély ellenszenvvel viszonyultak hozzájuk. Így az első bejegyzésből sorozat lett a közösségi oldalamon "Az ember csak közelről látszik" alcímmel, talán nem haszontalanul.

Az önkéntes oktatók a szabás rejtelmeibe is bevezetik a családokat
Az önkéntes oktatók a szabás rejtelmeibe is bevezetik a családokat

Hiszen az első varrógép felajánlását követően többen jelezték, hogy elküldenék régi, még működő, de már nem használt varrógépeiket, ha lenne lehetőség egy varroda kialakítására. Voltak, akik jelezték, szívesen tanítanák varrni is az arénában élőket. Így alakult ki - és folyamatosan alakul - az arénában levő kis varroda, ahol heti rendszerességgel több önkéntes tanítja szabni-varrni a roma nőket, lányokat, férfiakat, fiúkat. Mert kiderült, nagy érdeklődéssel és kíváncsisággal várják a varrodai tevékenységet a fiúk, a férfiak is.

Fiúk a varrógép mögött
Fiúk a varrógép mögött

Az eredeti titkos elképzelésem az volt, hogy főként a lányanyáknak lehetne valamiféle biztonságot teremteni azzal, hogy megtanulnak egy szakmát, ami később akár bevételi forrás is lehet számukra. Hiszen a tizenéves anyukák - akik természetesen félbehagyják, gyakran örökre abbahagyják az iskolát - ezerszer kiszolgáltatottabbak, mint a férfiak. Esélyük a tanulásra, a képzésre, arra, hogy munkát találjanak, gyakorlatilag nulla.

Szinte mind a szociális segélyből és a gyermeknevelési támogatásból élnek. Ez az összeg például egy kétgyermekes család esetében 1.020 lej, ami 74.867 forintnak felel meg, egy nagyobb családban, ahol öt gyermek van 2.098 lej, ami 153.992 lej. A gyermeknevelési támogatás egyébként január elsejétől nőtt Romániában, ez gyermekenként 214 lej, vagyis 15.707 forint. A kismamáknak, lányanyáknak 18 éves korukig alanyi jogon jár az ingyenes egészségügyi biztosítás. Felnőtt korba lépve a szociális segélyben részesülők továbbra is biztosítva vannak. Amennyiben a férj munkába áll és nincsenek hivatalosan összeházasodva, a nő egészségügyi biztosítás nélkül marad.

A cél, hogy hasznos holmik készüljenek
A cél, hogy hasznos holmik készüljenek

Ezért láttam nagyon hasznosnak és fontosnak a varrodát. De a támogatók is szívesen segítettek - és segítenek - abban, hogy szakmát tanuljanak, tanulhassanak az arénában élők. Mára már többen vannak, akik maszkot, pénztárcát, kisebb szatyrokat varrtak, vagy megigazítottak egy szoknyát, beszegtek egy ruhát, felhajtottak egy nadrágot.

Ezt a varrodát nem úgy kell elképzelni, mint egy középiskolai műhelyt, ami pontos szabályok szerint működik, van egy folyamat, amiben mindenki részt vesz. Nem. Itt azt találtuk ki az önkéntesekkel, hogy elsősorban megpróbáljuk megismertetni és megszerettetni velük a varrógépet, a tevékenységet. Megpróbáljuk megéreztetni velük, hogy milyen annak az „íze”, amikor saját kezeddel készítesz el valamit, aminek később hasznát veszed. Nem erőszakkal, nem kényszerítve őket. Szépen, nyugodtan, lassan türelmesen. Folyamatosan tájékoztatva az olvasókat arról, ami történik, hiszen láttam, hogy az adományozók, támogatók is örülnek, ha vannak eredmények, készülnek szép munkák.

A talizmánokkal ellátott szütyő
A talizmánokkal ellátott szütyő

Így született meg az elképzelés a Legendárium csapata részéről, hogy készítsünk - pontosabban készítsenek - minőségi és eladható ajándéktárgyakat, melyek összefüggésben vannak a székelyföldi legendárium történetével. Felajánlották, értékesítik ezeket a tárgyakat, a befolyt összegből építőanyagot vásárolnak, amiből majd épülhet közösségi ház, otthon, bármi. Az ötlet egyik lelkes önkéntes fejében „testet öltött”, és megszületett az első „szütyő”, amely Doja, a cigány tündér tarisznyája, benne a három kvarc - a rózsakvarc, az ametiszt és az aventurin -, amely a szeretet, a hitet és az egészséget szimbolizálja. Egyelőre csak prototípus, van még munka vele. De az első nélkül nincs második, nincs ezredik sem, nemde?

Nemrég fogalmazódott meg bennem, hogy az elmúlt lassan három hónapos arénában töltött önkéntes munkám alatt leginkább türelmet tanultam. Sok minden mást is, amiről később még írok. De türelmet mindenképp. Szeretném azonnal kitalálni és minden követ megmozgatni annak érdekében, hogy gyártani kezdjék a tarisznyákat, és azokból téglák legyenek. De kapkodni nem lehet és nem is kell. Minden alakul a saját ütemében, a saját ritmusában. Hiszem, hogy egy nap át fogjuk lépni azt a küszöböt, melyet a tarisznyák árából vásároltunk.

XS
SM
MD
LG