Minden szem Orbán Viktorra szegeződött a kétnaposra tervezett uniós csúcstalálkozó csütörtöki kezdete előtt. A magyar miniszterelnök a papírforma szerint az ukrán csatlakozási tárgyaláskezdés, a pénzügyi támogatás és – ami ezzel jár – a költségvetési felülvizsgálat útjában álló legnagyobb akadály. Magas rangú EU-források az összes nehézség ellenére bíznak a megállapodásban.
Nem a magyar miniszterelnök az egyetlen, aki az EU asztalán lévő stratégiai döntésekkel kapcsolatban fenntartásokat hangoztat, de minden kétséget kizáróan ő az egyetlen vezető, aki elvi kifogások említésével egyelőre kategorikusan elutasítja hozzájárulását az ukrán pénzügyi csomag EU-költségvetésbe épített támogatási részéhez és ahhoz, hogy az unió döntést hozzon a csatlakozási tárgyalások megnyitásáról Ukrajnával.
Az Európai Tanács ülése jó félórás késéssel kezdődött csütörtökön, mivel a Charles Michel európai tanácsi elnök, Emmanuel Macron francia államfő, Olaf Scholz német kancellár és Ursula von der Leyen bizottsági elnök alkotta négyes különmegbeszélést tartott a magyar miniszterelnökkel. Orbán a találkozóra érkezve a sajtónak nyilatkozva hajlíthatatlannak mutatkozott korábbi elutasító álláspontját illetően. A kormányfő először is rámutatott, hogy Ukrajna még az Európai Bizottság novemberi jelentése szerint is csak hármat teljesített a hét feltételből, és mivel a bővítés egy érdemalapú folyamat, az Európai Tanács csak akkor foglalkozhat a kérdéssel, ha a feltételek már teljesültek. „Ebből az álláspontból nem fogunk elmozdulni, akármilyen ajánlatot is kapunk” – szögezte le.
Ez az érv is szerepelt, de csak többedikként abban a két levélben, amelyet Orbán a csúcsot megelőzően írt az Európai Tanács elnökének, hogy megakadályozza az ukrán tárgyaláskezdés és az Ukrajnának költségvetési pénzeket ígérő költségvetési felülvizsgálat napirendre tűzését. Fő érve azonban az volt, hogy az EU-nak stratégiai vitát kellene tartania az ukrán politikáról, és egy új konszenzust kialakítania (lényegében átértékelni az eddigi stratégiát), különben nem lát lehetőséget a konszenzusra. Ehhez képest csütörtök délelőtt már „csak” azt kifogásolta, hogy Kijevnek méltatlanul ajánlanák fel a csatlakozási tárgyalások megkezdését, miután nem teljesítette az ehhez szükséges feltételeket. Mint diplomaták rámutatnak, Orbán érvelésébe nehéz lenne belekötni, de a bizottság novemberben eleve egy kétlépcsős tárgyaláskezdést javasolt úgy, hogy decemberben csak megnyitnák a tárgyalásokat (politikai üzenet), de a tényleges kezdéssel legalább márciusig várnának, amíg Kijev az összes feltételnek eleget nem tesz.
Orbán belépője egyesek szerint arra utaló jel, hogy a miniszterelnök bizonyos garanciák esetén mégis beadhatja a derekát, nem áll majd Ukrajna útjába. Egyébként is – mutatnak rá uniós források – Orbánnak még ezernyi lehetősége lesz az ukrán csatlakozási folyamat fékezésére, mivel minden egyes stádiumhoz, így a fejezetnyitásokhoz a tagállamok egyhangú döntésére lesz szükség. Egy tagállami diplomata szerint „az elmúlt tíz napban nem hallottunk egyetlen konzisztens üzenetet sem a magyar nagykövettől, hogy miért ellenzik az ukrán döntést”.
A magyar érvelés más diplomaták szerint azért is sántít, mert az Orbán által látványosan favorizált Georgia és Bosznia-Hercegovina sem teljesíti a feltételeket (sőt miközben Ukrajna körülbelül nyolcvan, addig Bosznia-Hercegovina húsz százalékon áll), a magyar kormánynak még sincs problémája azzal, hogy az előbbi tagjelölti státuszt kapjon, az utóbbi meg megkezdje a felvételi tárgyalásokat. Bosznia mögé egyébként több ország is felsorakozott Ausztria vezetésével. Közéjük tartozik Szlovénia, Szlovákia, Olaszország, Horvátország és Magyarország is. Ezek az országok a földrajzi kiegyensúlyozottság jegyében azzal érvelnek, hogy Bosznia-Hercegovinának is meg kell adni ugyanazt a lehetőséget, mint Ukrajnának.
Orbán Viktor a csúcs előtt tett nyilatkozatának másik fajsúlyos állítása, hogy az Ukrajna rövid távú finanszírozásához szükséges források már rendelkezésre állnak a büdzsében, ezért nincs szükség kapkodásra. A bizottságnál azonban cáfolják Orbán rövid távú finanszírozásra vonatkozó állítását. A 2023-as évre szóló, 18 milliárd eurós ukrán makrofinanszírozási eszközből még van egy másfél milliárdos kifizetetlen tétel, de jövőre nincs semmilyen pénz beállítva – mutatnak rá forrásaink.
Ha pedig a hosszabb távú finanszírozásról van szó – így Orbán –, akkor azt az uniós büdzsé keretein kívül kell megoldani. Ezzel megismételte azt a már egy ideje képviselt magyar álláspontot, hogy Magyarország kívül kíván maradni az ukrán pénzügyi támogatási csomagon, nem kíván hozzájárulni, és az EU26-ok oldják meg, ha akarják, a problémát. Olyan B terv valóban létezik, hogy ha minden kötél szakad, a magyarok nélkül gondoskodjanak a pénzügyi támogatásról az EU26-ok, de számos más alternatíva is létezik.
Ennek dacára az uniós partnerek nem mondtak még le annak lehetőségéről, hogy a többéves uniós keretköltségvetés felülvizsgálatának keretében biztosítsák Ukrajnának a 17 milliárd euró összegű vissza nem térítendő támogatást. Kijevnek emellett 33 milliárd euró kölcsönt is felkínál az EU, de hitelfelvétellel, és nem feltétlenül szükséges hozzá a magyar támogatás. A teljes összeg, amiről az EU tárgyal, továbbra is ötvenmilliárd euró 2024 és 2027 között.
Egy nevének mellőzését kérő magas rangú EU-forrás szerint ha Orbánt valóban annyira foglalkoztatja az Ukrajnának szánt pénzek korrupciómentes és szabályszerű elköltése, jobban tenné, ha támogatná a vissza nem térítendő, 17 milliárdos rész MFF-en belüli jóváhagyását. Ebben az esetben ugyanis sokkal könnyebb a rendelkezésre álló eszközökkel nyomon követni a pénz útját.
Máskülönben az EU26-ok az elmúlt napokban egészen közel jutottak a félidei költségvetési felülvizsgálat elfogadásához. Ennek az az ára, hogy a bizottsági javaslatban eredetileg javasolt 66 milliárd euró friss pénz mostanra 22 és fél milliárd euróra olvadt le úgy, hogy abban a 17 milliárd eurós ukrán támogatás is benne van. A spanyol soros elnökség a szó szoros értelmében hentesmunkát végzett annak érdekében, hogy az odahaza súlyos költségvetési problémákkal szembenéző német kormányt behozza az alkuba. Berlin értesülésünk szerint húszmilliárd eurónál húzta meg a határt, így már csak néhány milliárdot kellene eltüntetni ahhoz, hogy Scholz kancellár kimondja a boldogító igent. Más kérdés, hogy ez mire lesz elég.
Uniós forrásoktól hallottak alapján egy olyan forgatókönyv körvonalazódik, hogy az EU26-ok előbb megpróbálnak közös nevezőre jutni a legtöbb kérdésben, elszigetelve Orbánt, majd kísérletet téve arra, hogy bizonyos célzott engedményekkel és garanciákkal (például a márciusi tárgyaláskezdés feltételeit illetően) kihozzák a magyar vezetőt a sarokból, ahová az elmúlt napokban beszorította magát.
