A magyar állam intézményeinek többsége politikusi és üzleti részérdekek foglyává vált – jelentette ki a Transparency International Magyarország (TI) vezetője a korrupcióellenes világnapon rendezett beszélgetésen. A rendezvényen azt vizsgálták, hogy hozhatnak-e valódi változást az EU kérésére bevezetett intézkedések.
2003. december 9-én lépett hatályba az ENSZ korrupció elleni egyezménye, amiről az idén 16 éves TI minden évben megemlékezik. Az idei rendezvényen meghívott vendégként részt vett Király Júlia, a Magyar Nemzeti Bank volt alelnöke, Cseh Katalin, az Európai Parlament képviselője, Balázs Péter volt uniós biztos, egykori külügyminiszter és Ligeti Miklós, a Transparency International Magyarország jogi vezetője. A beszélgetés résztvevői arra a kérdésre is próbáltak válaszolni, hogy meddig bírná Magyarország az európai uniós támogatások nélkül, és mi történne, ha végleg elapadnának ezek a források.
Háttérbe szorult vagy megszűnt a közérdek képviselete – jelentette ki a Transparency Magyarország (TI) ügyvezető igazgatója. Martin József Péter beszélt többek között arról, hogy továbbra sem világos, hogy az Európai Tanács végül mekkora forrásfelfüggesztésről dönt majd december 15–16-i ülésén. Mint ismert, az Európai Bizottság – a jogállamisági mechanizmus keretében – a kohéziós források harminc százalékának, vagyis 7,5 milliárd eurónak, azaz hozzávetőlegesen háromezer milliárd forintnak a befagyasztására tett javaslatot a tanácsnak.
Kiismerték a magyar kormány pávatáncát
A Transparency ügyvezetője emlékeztetett: létrejött ugyan a megállapodás a magyar kormány és a bizottság között a Helyreállítási Alapról, így jelenlegi állás szerint Magyarország nem bukja el véglegesen az 5,8 milliárd eurós keret mintegy hetven százalékát, a bizottság azonban a lehívását 27 szigorú, úgynevezett szuperfeltétel teljesítéséhez kötné.
„A magyar kormány az elmúlt bő egy évtizedben szembement az Európai Unió alapértékeivel. Súlyosan megsértette a jogállami normákat, és intézményesítette az állami korrupciót az országban. A Transparency International Magyarország részéről hosszú ideje mondjuk, hogy a magyar állam intézményeinek többsége politikusi és üzleti részérdekek foglyává vált, és háttérbe szorult vagy megszűnt a közérdek képviselete. A state capture jelenség hosszú ideje a legfontosabb korrupciós kockázat egyrészt azért, mert nemegyszer büntetlenséget biztosít a rendszer működtetői számára, másrészt pedig azért, mert lehetővé tette a közpénzszivattyúk létrehozását és működtetését, amelyeknek legfőbb haszonélvezőivé a haveri körök váltak” – összegezte a szervezet által tapasztaltakat Martin József Péter.
Az ügyvezető úgy látja, hogy az EU tíz év alatt nem tudta megakadályozni a negatív trendeket, szerinte az évente a GDP átlagosan négy százalékára rúgó uniós források egy részének lenyúlása is hozzájárult ahhoz, hogy „kiépült a NER-világ, az autokratizálódó államhatalom és a haveri magángazdaság szimbiózisa”.
Beszédében Martin hangsúlyozta, hogy a jogállamisági mechanizmus áprilisi aktiválása és az ukrajnai háború új helyzetet teremtett. Ennek eredményeként „az EU immár nem fogad el biankó csekket, kiismerték a magyar kormány pávatáncát, így kicsi – igaz, nem nulla – az esélye annak, hogy a kormánynak pusztán látszatintézkedésekkel sikerül kiszabadítania az összes, potenciálisan rendelkezésre álló uniós forrást”.
Egyre több ország „orbanizálódik”
A kerekasztal-beszélgetésen Balázs Péter felidézte, hogy a jogállamisági egyeztetések során először tagadott a kormány, aztán a „másoknál is vannak ilyen problémák” érvelést vetette be, majd a „mi köze ehhez Brüsszelnek” szólam jött, de végül a közelmúltban mégis elkezdtek tárgyalni a bizottsággal. A volt külügyminiszter ugyanakkor emlékeztetett: Orbán csak azt a minimumot ígéri, amiről azt gondolja, hogy az unió igényeit kielégítheti. Ehhez képest egyre nagyobb az elvárás az unió részéről: júniusban csak négy, az uniós megegyezéshez szükséges intézkedésről beszélt a kormány, később 17 elvárást soroltak, jelenleg már 27 ilyen feltételről lehet tudni. Balázs Péter szerint a magyar miniszterelnök kettős játszmát játszik: egyrészt elküldi a kormánya tagját javaslatokkal felszerelve Brüsszelbe tárgyalni, ugyanakkor továbbra is hoznak váratlanul, egyeztetés nélkül törvényeket, és továbbra is barátkoznak Oroszországgal.
Cseh Katalin beszélt arról, hogy egyre több ország „orbanizálódik”, és hogy „az Európai Parlament az egyetlen európai intézmény, amely felismerte, hogy az uniónak fel kell vennie a kesztyűt, nem pedig tétlenül nézni, hogy lebontják belülről az uniós kereteket”. Szerinte az Európai Parlament szigorú hozzáállása Magyarországgal szemben az egyetlen racionális álláspont a jelenlegi helyzetben. Emlékeztetett, hogy amikor ő EP-képviselő lett, megdöbbent azon, mennyire készületlenül érte az EU-t, hogy egy tagállam esetleg elkezdi lebontani a demokráciát, és belülről fúrja a szervezetet.
Cseh szerint nem elég erősek a bizottság feltételei Magyarországgal szemben. Kritizálta a bizottságot amiatt is, hogy bár már 2020 elején lett törvény a jogállamisági eljárásról, szerinte másfél évig kibújókat, kiskapukat kerestek az alkalmazására. Az EP-képviselő emlékeztetett: negyvenszázalékos élelmiszerár-emelkedés, húszszázalékos infláció mellett nem szabad elfelejteni, hogy Magyarország az egyetlen tagállam, amelynek nincs megállapodása a kohéziós pénzekről.
Amíg van ígéret, nem gyengül a bizalom
Király Júlia kijelentette: évek óta radikálisan csökken a működő tőke beáramlása Magyarországra, de amíg van ígéret az uniós pénzekre, addig ezeket beszámítják a finanszírozási forrásokba, és nem gyengül jelentősen a bizalom. Ha ez az ígéret valamiért megszűnne, például ha a bizottság kijelentené, hogy Magyarország a következő hat évben nem kap egy fillér kohéziós vagy helyreállítási pénzt sem, az komoly gondot jelentene. A Magyar Nemzeti Bank volt alelnöke hangsúlyozta: a korrupció csökkentéséhez transzparencia szükséges, ennek akadálya például, hogy a tőkealapok tulajdonosi háttere nem átlátható.
Ligeti Miklós, a Transparency jogi igazgatója az EU által kikényszerített korrupció elleni intézkedések kapcsán kijelentette: az a jó korrupcióellenes intézkedés, amely csökkenti az elkövetés kockázatát. Márpedig szerinte a mostani büntetőeljárási változtatások „nem fogják megremegtetni a NER kegyenceinek a kezét”, és nem fognak egyből megváltozni a közhatalmi pozícióban dolgozók például a vagyonnyilatkozati rendszer módosításai miatt (például hogy csak egy saját lakást lehet elrejteni, nem feltüntetni). Ligeti úgy gondolja, az érdemi változás attól függ, hogy mennyire akarják majd alkalmazni is az új szabályokat. „Ha nincs szándék, mindez csak látványos klisé marad” – fogalmazott.
A beszélgetés több résztvevője is hangsúlyozta: az Európai Ügyészséghez (European Public Prosecutor’s Office – EPPO) való csatlakozás megoldást jelentene sok problémára, de ez egyelőre nem kötelező. Cseh Katalin emellé az EU Csalás Elleni Hatósága, az OLAF hatásköreinek bővítését is szükségesnek tartaná. Ligeti Miklós az EPPO-csatlakozás kapcsán kijelentette: ez sem azonnal, egy csapásra változtatna meg mindent, de lehet, hogy megelőző hatása lenne, „megtörné a NER csúcsvezetésének a monopóliumát a »kilövési engedélyek« manipulálására”.
Nem akarnak biodíszlet lenni
A Transparency International – adatnyilvánossági perek indítása, újságíróprogramok stb. mellett – évek óta rendszeresen monitorozza a magyarországi korrupció helyzetét, és erről jelentést ad ki. A szervezet részt vesz az EU kérésére bevezetett intézkedések részeként megalakult (és az Integritás Hatóság mellett működő) Korrupcióellenes Munkacsoportban is.
A TI a munkacsoporthoz való csatlakozás kapcsán hangoztatja: nem lesznek biodíszlet, csak érdemi munkában hajlandók részt venni. Ennek fényében már közzé is tette a szervezet első szakmai véleményét. Ebben javasolják többek között, hogy a munkacsoport férjen hozzá a feladatai ellátásához szükséges iratokhoz és adatokhoz, hogy kérhessen információt az érintett állami és nem állami szereplőktől, valamint azt, hogy a munkacsoport tagjai megismerhessék az Integritás Hatóság (IH) által tett intézkedéseket, és meghatározott ügyekben kezdeményezhesse az IH eljárását. Szükségesnek tartanák azt is, hogy a munkacsoport elnöke akkor is legyen köteles összehívni a munkacsoport ülését, ha azt a tagok legalább egyötöde a javasolt napirend megjelölésével és az ülés szükségességének rövid indokolásával kezdeményezi.
