Hét hónappal a háború kezdete után az izraeli csapatok ismét a Gázai övezet északi részén harcolnak, olyan területeken, amelyeket hónapokkal ezelőtt meg kellett volna tisztítaniuk. Egyre több a kérdés a kormány kinyilvánított célja, a Hamász felszámolása körül.
Miközben tankok kezdtek benyomulni délen Rafah városába, ahol a hadsereg szerint a Hamász utolsó négy érintetlen zászlóalja ásta be magát, heves harcok dúlnak északon Gáza város Zeitún negyedében és Dzsabalia környékén, ahol a hadsereg még tavaly átvette az irányítást, mielőtt továbbnyomult volna dél felé.
Az északon kiújult harcok – miközben egyre nő a nemzetközi nyomás a tűzszünet érdekében – tovább erősítik az izraeliek aggodalmát, hogy a Gázai övezetre vonatkozó egyértelmű stratégiai terv híján ténylegesen a Hamász tartja ellenőrzése alatt a 2007 óta uralt enklávét.
Miközben Izrael kedden története egyik legszomorúbb függetlenségi napját ünnepli, a háború egyértelmű befejezése továbbra is távolinak tűnik.
Ehhez kapcsolódóan: Izrael és a Hamász háborúja beárnyékolta az Élet Menetét
A gázai romok alatti kiterjedt alagúthálózatban megbúvó Hamász a jelek szerint továbbra is széles körű lakossági támogatást élvez a hadjáratban, amely több mint 35 ezer palesztinnal végzett, és otthona elhagyására kényszerítette Gáza lakóinak zömét.
„Ha a folyamatos felmorzsolás vagy a sebészeti beavatkozások stratégiájára hagyatkozunk a Hamász ellen, nem érjük el a célunkat, a kormányzati vagy katonai összeomlást” – mondja Michael Milshtein egykori katonai hírszerző tiszt, az iszlamista mozgalom egyik legjelentősebb izraeli szakértője.
Kurt Campbell amerikai külügyminiszter-helyettes hétfőn kijelentette: Washington kételkedik abban, hogy Izrael „elsöprő győzelmet arathat a harctéren”.
Szélsőjobboldali szövetségesek
Két biztonsági tisztviselő szerint az elmúlt hetekben a kabinet tisztviselői arra kérték Netanjáhút: fogalmazza meg világosan, milyen politikát kíván folytatni „másnap” Gázában.
Netanjáhú azonban eddig ragaszkodott a teljes győzelem kivívásához, válaszul kemény szélsőjobb szövetségesei, így Itamar Ben-Gvir biztonsági miniszter és Bezalel Szmotrics pénzügyminiszter nyomására, akiknek a támogatására szüksége van kormánykoalíciója egyben tartásához.
A több évtizedes konfliktus megoldására irányuló erőfeszítések újjáélesztését sürgető nemzetközi felhívások ellenére a kormány nem hajlandó tárgyalni a politikai rendezésről, még csak fontolóra sem kíván venni semmilyen lépést a független palesztin állam irányába.
Így aztán arra kényszerül, hogy tisztán katonai megoldást keressen, ami nehezíti a katonák feladatát a helyszínen.
A héten az izraeli 13-as csatorna híradója arról számolt be, hogy Herci Halevi vezérkari főnök azt mondta Netanjáhúnak: ha nem tesz komoly erőfeszítéseket egy alternatív palesztin kormány felállítására Gázában, a hadseregnek „sziszifuszi erőfeszítést” kell kifejtenie a Hamász legyőzésére, utalva a görög mitológiai alakra, akit arra ítéltek, hogy vég nélkül görgessen felfelé egy sziklatömböt.
Izraeli tisztviselők korábban arról beszéltek, hogy alternatív megoldásként bevonnának a rendezésbe olyan helyi civil vagy törzsi vezetőket, akik nincsenek kapcsolatban a Hamásszal vagy a Ciszjordániában korlátozott szuverenitást gyakorló Palesztin Hatósággal.
Ezek az erőfeszítések azonban Milshtein szerint eredménytelennek bizonyultak. „Továbbra is a Hamász a domináns hatalom Gázában, beleértve az övezet északi részeit” – mondta.
„Mi jön Rafah után?”
Ezzel szemben Jahja Szinvár, a Hamász gázai vezetője stratégiai céljai egyértelműnek tűnnek – a háború túlélése úgy, hogy elég erő maradjon az újjáépítéshez. Ez tükröződik abban, hogy bármely tűzszüneti megállapodás esetében ragaszkodik az izraeli erők teljes kivonásához.
„Ezek a Hamász túlélési taktikái. Izrael hamarosan kénytelen lesz válaszolni arra a kérdésre, hogy mi jön Rafah után” – mondta egy palesztin tisztviselő, aki nem szövetségese a Hamásznak, de közelről követi az Egyiptom és Katar által közvetített, elakadt tárgyalásokat.
Továbbra sem világos, hogy a Hamásznak és a többi gázai fegyveres csoportnak hány harcosát ölték meg az izraeliek. A gázai egészségügyi minisztérium áldozatszámai nem tesznek különbséget civilek és fegyveresek között.
Netanjáhú a héten mintegy 14 ezerről beszélt, ami nagyjából a fele annak a számnak, ahány Hamász-harcos volt a háború kezdetén az izraeli hadsereg becslése szerint.
A Hamász szerint az izraeli becslések eltúlozzák a halottak számát. A harcosok minden esetben módosítottak a taktikájukon, amikor szétverték szervezett egységeiket.
Annak ellenére, hogy az Egyesült Államok erős nyomást gyakorolt annak érdekében, hogy ne indítsanak támadást Rafah ellen, ahol több százezer palesztin menekült rekedt, az izraeli parancsnokok megkezdték a behatolást a városba. Továbbra sem világos, hogy mi várna rájuk a szűk utcákon, ha teljes körű támadást indítanának.
„Harcosaink maguk választják meg, mikor vívják meg a csatáikat, nem engedik, hogy a megszállók kényszerítsék rájuk, hogy mikor és hol szállnak harcba, mert nem egyformák a katonai képességeink” – mondta az egyik fegyveres frakció harcosa.
„Nem kell szemtől szembe harcolnunk, de a megszállók és a betolakodók szinte mindennap veszítenek majd katonákat és járműveket itt-ott Gázában. Soha nem lesz nyugtuk.”
Nem világos, hogy Izrael meddig hajlandó elmenni. A felmérések szerint továbbra is széles a háború támogatottsága azok között, akik még mindig viselik a Hamász október 7-i támadásának sebeit, amikor is mintegy 1200 embert megöltek és több mint 250-et túszként hurcoltak el Gázába.
Ám a túszok rokonainak hetenként ismétlődő tiltakozásai az ellen, hogy még mindig nem hozták haza szeretteiket, mutatják, hogy ez a támogatás a kormány iránt érzett haraggal párosul. A legtöbb izraeli ugyanis a kabinetet hibáztatja a támadást lehetővé tevő biztonsági hiányosságokért.
A Netanjáhút és több miniszterét érő beszólások az izraeli háborús halottak emléknapjának hétfői ünnepségén azt mutatják, milyen rossz az ország általános hangulata – mondta Yossi Mekelberg, a londoni Chatham House közel-keleti és észak-afrikai programjának munkatársa.
„A kormány egyes képviselői közül, akik elmennek a temetőkbe, néhányan nagyon dühös családokkal találkoznak, mások pedig őket hibáztatják az elmúlt hét hónapban történtekért” – tette hozzá.
