A Kreml Ukrajna elleni háborúja arra késztetett néhány papot az országban, hogy szakításra szólítson fel az orosz ortodox egyházzal, amelyhez egyházközségeik évszázadok óta tartoznak.
Ukrajna és Oroszország családi és baráti szálakkal és kultúrájával is kapcsolódott egymáshoz az évszázadok során (hogy mennyire, azt mindkét oldalon vitatják: Putyin elnök szerint „egy az orosz és az ukrán nép”, a radikális ukrán nacionalisták és támogatóik szerint semmi közük nincs egymáshoz). Emellett voltak közös vallási kötelékek is.
A legutóbbi nagyobb szakadás 2019-ben következett be, amikor a konstantinápolyi I. Bertalan pátriárka, a világ ortodox hívőinek spirituális vezetője rábólintott az Ukrajnai Ortodox Egyház autokefáliájára, azaz kilépésére a Moszkva Patriarchátus irányítása alól. Ezzel az addig az orosz egyház tartozó több millió ukrán hívőt veszített el. (Ukrajnában már korábban létezett a moszkvaitól független ortodox egyház, és a két vonulat hívői jobbára e törésvonal mentén szavaztak például a 2004-es elnökválasztáson.)
Vlagyimir Putyin elnök harmadik hetébe lépő háborúja – amelyben a civil áldozatok számát százakban mérik, és több mint 1,7 millió embert kényszerített arra, hogy elmeneküljön az országból – aláásta az autókefália után valamennyire fennmaradt ukrán–orosz vallási köteléket is.
„Az orosz elnök a mai Káin” – mondja Iov Olsanszki, a nyugat-ukrajnai Lviv városában található Ortodox Feltámadás Új Athosz kolostorának papja a bibliai testvérgyilkosra utalva.
„Egyházunk számára az egyetlen út a függetlenség” – mondja.
Úton az egységes ukrán egyház felé
Az orosz ortodox egyház mintegy háromszáz éven át volt uralkodó Ukrajnában, beleértve a szovjet időket, amikor hivatalosan tiltották a vallást, és a hívek titokban gyakorolták.
A Szovjetunió bukása után az ukrajnai ortodox hit három ágra szakadt: egy olyanra, amelynek papjai hűséget fogadtak a moszkvai patriarchátusnak; egy olyanra, amelyik az újonnan létrehozott kijevi patriarchátusra esküdött fel, és a kisebb ukrán ortodox autokefál egyházra.
Ez azonban megváltozott, miután Oroszország 2014-ben elfoglalta és annektálta Ukrajnától a Krímet, majd támogatta a kelet-ukrajnai szeparatistákat.
Négy évvel a Krím elcsatolása után az isztambuli székhelyű Konstantinápolyi Ökumenikus Patriarchátus elismerte Kijev vallási függetlenségét, lehetővé téve az egységes ukrán egyház létrehozását.
A Moszkva alá tartozó egyház sok tagját elvesztette az új ukrán egyház miatt, de még így is az ország második legnagyobb felekezete maradt. Egy 2021-es felmérés szerint az ukrajnai ortodox hívők 58 százaléka vallotta magát az új, nemzeti egyház tagjának, szemben a moszkvai patriarchátusnak hűséget valló 25 százalékkal.
Most azonban az olyan papok, mint a 33 éves Olsanszki, totális elszakadást követelnek.
„Minden imánk most a béke helyreállításáért és hadseregünk győzelméért szól Ukrajnában” – mondja.
A Moszkva alá tartozó papok elfordultak saját metropolitájuktól
Az Olsanszki által felügyelt kolostor az ország keleti részén folyó harcok elől menekülő tömegek segélyezésének központjává vált.
Amikor a pap az AFP-vel beszélt, épp a reggelijét fogyasztotta egy körülbelül 33 felnőttből és gyermekből álló csoport, amely a kolostorban töltötte az éjszakát. Néhányan az oltár előtti földön aludtak. A reggeli zabkásából és vajas kenyérből állt.
„Megpróbálunk mindenkinek segíteni – mondta a papi ruhát és fekete kapucnis pulóvert viselő Olsanszki. – Nem kérdezzük, hogy kik.”
Olsanszki kolostora az ukrán fegyveres erőknek is segít, higiéniai termékeket és hálózsákokat küld.
A pap nincs egyedül azzal a véleményével, hogy el kell szakadni a Moszkvai Patriarchátustól, amelynek feje, Kirill pátriárka gonosz erőknek nevezte Oroszország ukrajnai ellenfeleit, ahelyett hogy elítélte volna az inváziót.
Többé nem említik Kirill nevét a lvivi egyházmegyében a liturgiákon. Több pap Ukrajna-szerte közzétett egy videót, amelyben az orosz egyházzal való teljes szakításra szólít fel.
A régió papjainak egy másik csoportja országos gyűlést akar összehívni, hogy hivatalosan is kinyilvánítsák az egyház Moszkvától való függetlenségét.
„Testvér testvért öl”
Ezt a szöveget a Szent György-templom, a lvivi orosz ortodox egyház székhelye előtt helyezték el, egy másik, az ukrán harcosok szükségleteit felsoroló szöveg mellett.
A még a Moszkvai Patriarchátus alá tartozó egyház egyik ilyen papja is a kolostorban keres menedéket, miután feleségével és két kisgyermekével együtt elmenekült Kijev melletti plébániájáról.
„Száz százalékig meg vagyok győződve arról, hogy el kell válnunk az orosz patriarchátustól” – mondja felesége, Vira Hvuszt.
„Ha ők testvéreknek tekintenek minket, akkor nem lehet, hogy a testvér megölje a saját testvérét. Egy jó szomszéd soha nem fog háborúzni a szomszédja ellen.”
Nyugat-Ukrajna – ahol a lakosok túlnyomó többsége görögkatolikus – évtizedek óta az ukrán nacionalizmus bástyája. Már a Krím annektálása előtt is erősek voltak a történelmi oroszellenes érzelmek.
Így, miután a Kreml háborút indított az ország ellen, néhány helyi választott tisztségviselő támadta és fenyegette Olsanszkit.
Számukra a moszkvai egyházzal való kapcsolata azt jelentette, hogy a moszkvai befolyás eszköze volt.
Az ország nyugati részén néhány orosz ortodox templomot még át is kutattak, mivel azt gyanították, hogy fegyvert rejtegetnek.
Fiatalok egy csoportja a moszkvai pátriárkát sértegető plakátot akasztott ki a Szent György-templomnál.
A feszültségek ellenére Olsanszki azt mondja, hogy nem érzi magát fenyegetve.
„Ezek csak érzelmek. Nem haragszom ezekre az emberekre. Megértem őket és megbocsátok nekik” – mondja.
