A törvények szerint már hat éve létre kellett volna hoznia a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának (BVOP) egy olyan intézetet, amely a rabok kockázatelemzését és reintegrációját segíti elő. A Központi Kivizsgáló és Módszertani Intézet mégsem létezik. A birtokunkba jutott dokumentumok szerint a Legfőbb Ügyészség megállapította: a folyamatos jogszabálysértés megszüntetése nem a BVOP és nem is a Legfőbb Ügyészség feladata.
Kelenföldön elveszve
Gábor már több mint egy éve szabad ember, tavaly augusztusban sétált ki a rácsok mögül. Nem volt sétagalopp a nap, amikor szembesült azzal, hogy tizenhárom év után milyen lett a világ. Szabadulása után már két órával elvesztette a fonalat. Élete első pánikrohamát nem a börtönben, hanem akkor élte át, amikor szembetalálta magát a Kelenföldi pályaudvar digitális kihívásaival.
„Így írd, ahogy most mondom: azt sem tudtam, hogy kell megvenni a jegyet, mert a börtönben teljesen el voltam hülyítve, és arra sem készítettek fel, hogy milyen lesz az a digitális világ, ami tizenhárom év után kint vár. Félelmet éreztem Kelenföldön, azt, hogy elvesztem a világban. Pánikrohamom volt, és csak arra vágytam, hogy végre hazaérjek, magamra zárjam az ajtót, és szűnjön meg végre a külvilág, mert túl sok volt az inger”
– meséli Gábor, aki nem ölt, hanem csalt. Igaz, olyan sokszor, hogy amikor bebukott, a bíróság jogerősen több mint három olimpiányi börtönre ítélte. Állítása szerint olyan balhékat is elvitt, amelyeket nem ő követett el, de sosem volt vamzer, sosem köpött. Ezt a bíróság is díjazta összesen tizenhárom év börtönnel.
Annak ellenére, hogy a férfi nem életellenes bűncselekményeket, hanem gazdasági csalásokat követett el, közepes kockázatú rezsimben kellett lehúznia tizenkét hosszú évet, és csupán az utolsó évében került át enyhe fokozatba.
A besorolások szerint a magyar büntetés-végrehajtásban három kategória van: az enyhe, a közepes és a szigorú rezsim. A rabok kedvezményrendszere attól függ, hogy kit hova osztanak be. A rezsimekben dől el, hogy például hol dolgozhatnak, mennyi beszélőt kaphatnak pluszban, ami hozzásegítheti az elítéltet a családi kapcsolatok megóvásához. A szabályok szerint az egyes rezsimek között az átjárhatóság lehetséges, de Gábor szerint ez sok mindentől függ.
„Nem mindegy, mennyire vagy együttműködő a szervekkel, nem mindegy, mennyire vagy vamzer, besúgó vagy akármi”
– mondta Gábor, aki szerint a börtönben az a dolgok rendje, hogy az a rab, aki több információval segíti a bv. dolgozóit, több kedvezményt kaphat.
A most építési vállalkozóként dolgozó férfi a börtönben sem dobott fel senkit, és magaviselete a rácsok mögött hosszú évekig makulátlan volt. Ennek ellenére nagyon sokáig kellett küzdenie azért, hogy jogosult legyen hűtőt bérelni, és azért is, hogy több pénzt kereshessen, amit végül arra költött, hogy a méregdrága, hetven forint/perc díjas börtöntelefonon beszéljen a családjával.
A nagy börtönreform
A BVOP még hat évvel ezelőtt nagy csinnadrattával harangozta be, hogy az egy évvel korábban a parlament által elfogadott új bv.-kódex hogyan reformálja majd meg a hazai börtönöket. Navracsics Tibor akkori igazságügyi miniszter azt mondta: a modernizált jogszabálycsomag olyan kockázatelemzési és -kezelési rendszert vezet majd be, amely a fogvatartottak besorolásával és a börtönben töltött idejük alatt a személyiségük változásának folyamatos nyomon követésével, illetve a korábbi döntések rendszeres felülvizsgálatával mind-mind elősegíti a rabok társadalmi visszailleszkedését, ezzel is csökkentve a visszaesők számát.
Az újraírt törvényben az is szerepel, hogy 2015. január 1-jétől a rabok profilozását a Központi Kivizsgáló és Módszertani Intézet (KKMI) végzi.
A törvény szava
A Központi Kivizsgáló és Módszertani Intézet törvényben megfogalmazott feladata nemcsak a frissen elítéltek kockázatelemzése, hanem a reintegrációt végző bv.-dolgozók folyamatos képzése is.
„Nem teljesen úgy és nem teljesen azok csinálják, ahogy a törvény szerint le van írva. Ebben az a szörnyű, hogy az állam egyik intézménye, a büntetés-végrehajtás úgy működik, hogy nem tartja be a saját törvényeit, és ennek gyakorlatilag semmilyen következménye nincs”
– magyarázta a Szabad Európának Krámer Lili kriminológus, a Magyar Helsinki Bizottság kutatója.
Vagyis törvény van rá, csak nem tartja be a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága, mivel a Központi Kivizsgáló és Módszertani Intézet nem létezik – tizenhétezer rab kárára.
A Központi Kivizsgáló és Módszertani Intézetnek a Bvtv. alapján főigazgatója van, Somogyvári Mihály alezredes azonban a büntetés-végrehajtás honlapján mégis csupán főosztályvezetőként szerepel, és a megadott telefonszám is ki van kapcsolva.
„Ez nem véletlenül van így: az intézet főosztályként működik, mert a törvényben foglaltak szerinti feladatot ellátó intézetként soha nem jött létre”
– mondta a Magyar Helsinki Bizottság kutatója, aki szerint köztudott, hogy a magyar börtönökben a reintegráció nem úgy működik, ahogy papíron kellene működnie, de arról sok szakmabelinek sincs tudomása, hogy a KKMI önálló intézetként soha nem létezett.
„Egy ügyvéd fordult hozzánk a nyáron, akinek volt egy hetvenéves ügyfele, akit első bűntényesként csalás miatt ítéltek el két és fél évre. Az ügyvéd megpróbált segíteni a férfinak, hogy mi fog történni vele, ha bekerül a büntetés-végrehajtásba, és elkezdte bújni a Bv.-törvényt, majd a végén hozzánk fordult, és azt kérdezte: létezik-e a KKMI?” – mesélte tapasztalatait a kriminológus.
Nemrég az egyik elítélt bepanaszolta a nemlétező intézetet a Legfőbb Ügyészségen, amely megállapította, hogy a KKMI valóban csak főosztályként működik.
A Legfőbb Ügyészség azt is elismerte, hogy a férfi panaszai ugyan helytállók, és a BVOP folyamatosan megszegi a jogszabályt, de érdemi ráhatása erre sem BVOP-nak, sem pedig a Legfőbb Ügyészségnek nincs, mivel szerintük ez csupán pénzkérdés.
Krámer Lili szerint a diszkrepancia ott köszön vissza, hogy a hat évvel ezelőtti bv.-kódex ugyan szakmai szemmel is modern és átfogó, csak a megvalósítása nem felel meg a jogszabályoknak.
„Sajnos, mint sok minden más a bv.-ben, a KKMI sem a törvényben foglaltaknak megfelelően működik. A törvényen az látszik, hogy szakmai szempontok, szakemberek javaslatai alapján készült, így a KKMI is mint a modern büntetés-végrehajtásban a fogvatartás egyéniesítéséhez elengedhetetlenül szükséges tudományos alap került bele. Az, hogy a törvénysértésnek semmilyen következménye nincs, nem elméleti, csak néhány jogvédőt, hanem fogvatartottak tízezreit érintő probléma. Jól mutatja, hogy a reintegrációs szempontok nem élveznek prioritást a büntetés-végrehajtásban
– mesélte a Szabad Európának a Magyar Helsinki Bizottság kutatója.
Vissza a szabadba
A tavaly szabadult Gábornak sokévnyi tapasztalata van arról, mennyire nem működik a reintegráció. Azt mondta: mivel gyakorlatilag a KKMI nem létezik, ezért ha egy enyhe rezsimes rab másik fegyintézetbe kerül át, automatikusan eggyel szigorúbb körletben kell töltenie a büntetését.
„Ezt simán csak a munkába állítási bizottság vezetője is eldöntheti. De akár a bv.-osztályvezető, parancsnokhelyettes vagy a biztonsági tiszt, bárki eldöntheti, semmi köze nincs senkinek a módszertani intézethez”
– mesélte lapunknak Gábor, aki szerint egy magyar börtönben lehúzni tíz-tizenöt évet olyan, mintha visszamenne az időben százötvenet.
„Azért kellene az embereket visszaszoktatni az élethez a szabadulásuk előtt, hogy legalább megtanuljanak olyan alapvető dolgokat kezelni, mint a mosógép. Amikor 13 év után végre szabadultam, otthon azt sem tudtam, hogy kell bekapcsolni a kávéfőzőt, félórát álltam tátott szájjal a mosógép előtt, mert fogalmam sem volt, hogy kell elindítani. Tudod, mi volt a mosógépem bent a börtönben? Volt egy lavórom, belenyomkodtam a mosószert, aztán a ruhákat, vizet adtam hozzá, és átsikáltam. Na, tizenhárom évig ez volt a mosógépem a kétezres években Magyarországon a börtönben. Vissza az időbe százötven évvel”
– mondta a férfi, aki szabadulása első heteiben úgy érezte, sokkal jobb volt bent, mint kint. Szerinte a nagy ítéletesek többsége éppen azért kerül vissza a börtönbe, mert nem működik a BVOP reintegrációs programja, ráadásul a nehézkes kapcsolattartás a családtagokkal gyakran odáig vezet, hogy mire a rabból szabad ember lesz, már nem várja kint senki. Ha ehhez társul a motiváció hiánya és a nincstelenség, akkor egyenes az út vissza, a rácsok mögé.
„Tizenhárom éven keresztül irányított környezetben voltam, ahol azt csináltam, és akkor, amikor mondták. Akkor ettem, amikor mondták, akkor dolgoztam, amikor mondták és akkor aludtam, amikor mondták. Tizenhárom évre elvették tőlem a döntéshozatal jogát. A reintegráció azért lenne fontos, hogy mindenkit felkészítsen arra, hogy ne essen kétségbe, amikor végre szabadul”
– magyarázta a férfi lapunknak, hogy mit érzett, amikor szabadult, és mindenben neki kellett döntenie.
Gábort a szabadulása napján azért nem várta senki a fegyintézet előtt, mert a felesége időközben elhagyta a hosszú börtönévek alatt. Az ismerősei pedig nem hitték el, hogy a férfi tényleg kiszabadul tizenhárom év rabság után.
Minden szép és jó
A BVOP a Szabad Európának küldött válaszában közölte, hogy a KKMI székhelye jelenleg a Budapesti Fegyház és Börtön (közismertebb nevén a Kozma utcai „Gyűjtő”) területén található, ahol kialakítottak egy olyan részleget is, ahol speciális szükségletű, általában magas kockázatú elítélt csoportok elhelyezése és foglalkoztatása vált lehetővé. Válaszukban elismerik, hogy a törvényben különálló intézet helyett főosztály működik.
„A Központi Kivizsgáló és Módszertani Intézet a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága szervezeti struktúráján belül állt fel, mint főosztályi besorolású szervezeti elem (ezért főosztályvezető áll az élén), melynek feladata a kockázatelemzési és kezelési rendszer (a továbbiakban: KEK Rendszer) módszertanának kidolgozása, és a kockázatelemzési eljárások fejlesztése, valamint a kockázatkezelésre irányuló programok működtetése és oktatása a bv. intézeti munkatársak részére”
– válaszolta a BVOP sajtóosztálya. Tájékoztatásuk szerint a KKMI szakmai stábja jelenleg 41 főből áll, mely állomány egyrészt az elemzői, kutatói munkáért, valamint a módszertani anyagok fejlesztéséért, illetve a személyi állomány felkészítéséért felel; másrészt a Budapesti Fegyház és Börtön területén működő részlegük büntetés-végrehajtási feladatait végzi, de – állításuk szerint – a kockázatelemzési eljárásban, valamint a kockázatkezelő programok tartásában a bv. intézetek helyi szakterületei (egészségügyi, nyilvántartó, pszichológiai és reintegrációs) működnek közre, ami legalább további 150 fő hozzáadott munkáját jelenti országos szinten.
Bár a Szabad Európa több nemrég szabadult férfit is megkérdezett az reintegrációs programról, akik közül mindannyian azt állították, hogy semmilyen reintegrációs programban nem vettek részt, vagy ha volt is olyan, ők nem vették észre vagy nem érzékeltek belőle semmit, ennek ellenére a BVOP azt állítja:
„A KKMI kidolgozott egy az elítéltek várható viselkedésének statisztikai előrejelzését szolgáló egységes kérdőívet (Prediktív Mérőeszköz, PME), mely négy szakterület (nyilvántartás, reintegráció, egészségügy, pszichológia) által felvett adatokra épít.
A Prediktív Mérőeszköz lényege egy belső hálózatról elérhető informatikai rendszer, mely tartalmazza a diagnosztikai eljárások során felvételre kerülő kérdőívek kitöltési és értékelési felületét. A felhasználás során kapott szakmai észrevételek, gyakorlati tapasztalatok feldolgozása folyamatos, a KKMI eszerint aktualizálja a PME tartalmát, mely jelenleg több mint 10 ezer jelenlévő elítélt adatait tartalmazza. Ez Magyarországon egyedülálló lehetőséget teremt mind a szakmai munka megalapozásához, mind kutatások lebonyolításához. A fogvatartottak reintegrációs irányultságú vizsgálata nemcsak a szabadulást megelőző időszakban, de szabadságvesztésük teljes időtartamában zajlik.”
A BVOP szerint az elmúlt időszakban az elítéltek programokba történő bevonása folyamatosan biztosított, az ezzel kapcsolatos intézeti tapasztalatok, visszajelzések pozitívak. A csoportfoglalkozások megtartásához szükséges szakirányítói támogatást a KKMI biztosítja. A KKMI szakmai stábjában fogvatartási szakembereken túl klinikai szakpszichológus, pszichológus, szociológus és pszichopedagógus is tartozik.
Mondja el véleményét a Szabad Európáról ebben a rövid kérdőívben: https://bit.ly/szabadeuropa-kerdoiv
Köszönjük!
