Akadálymentes mód

A legfrissebb hírek

Csak a makett készült el határidőre: a Népstadion körülményes avatása


Az 1952. április 4-ei felvonuláson a Népstadion makettjét viszik körbe. Akkor már sejthették, az épület átadása jócskán késni fog a határidőhöz képest

Az egykori Népstadiont 1953. augusztus 20-án avatták fel, de ennek az akkori pártvezetés kevésbé örült. Ez ugyanis már egy többszörösen módosított határidő volt, a csúszás miatt ismét a korábbi Szent István-ünnepre esett a jeles esemény, holott inkább az április 4-ét népszerűsítették volna vele.

A budapesti aréna építését a Szabad Európa Rádió (SZER) müncheni szerkesztőségében is figyelték, mivel már akkor is egy presztízs-beruházásról volt szó. A fenn maradt szerkesztőségi háttéranyagok között több újságkivágás, megjegyzés, külföldre utazókkal vagy emigrálókkal készült interjúrészlet szerepel a témában, ezekből válogatunk.

Látványos volt az Népstadion avató ünnepsége
Látványos volt az Népstadion avató ünnepsége

Ugyan már 1986-ban felmerült egy nagy fővárosi stadion építésének ötlete, de ezt a világháborúk és a gazdasági válság is késleltette. Végül 1945-ben szavazta meg az Országgyűlés az építkezés költségeit, és a beruházást sürgette egy 1947-es baleset is: leszakadt az Üllői úti Fradi-pálya tribünje, de a csodával határos módon senki sem halt meg. 1948. júliusában elkezdődött az építkezés Dávid Károly (a későbbi építész), Juhász Jenő és Kiss Ferenc vázlattervei alapján. A 70 ezer ember befogadására alkalmas építmény statikusa Gilyén Jenő lett.

SZER információs karton a Népstadionról

A kivitelezés határidejét először 1951. december 31-ében jelölték meg politikai nyomásra, majd végül 1953. április 4-ére módosították. Közben többször módosították a terveket, így például a 70 ezres férőhelyet egy ideig 100 ezresre akarták bővíteni, illetve az ötvenes évek elején a díszítést is újragondolták, a szocialista realizmus stílusjegyeinek erőltetésével.

A SZER anyagai szerint már 1953. márciusában keringtek pletykák arról, hogy elmarad a stadion avatása. Az akkori informátor nem tudta megmondani, mi lehet az új céldátum, és szavaiból elég reménytelen helyzet rajzolódott ki. A Kerepesi úti helyszín alatti homokos talajt alkalmatlannak mondták a szakértők a 30 méter magas betontribün megalapozására. Állítólag több helyen megcsúszott a talaj, a betonszerkezeten repedések voltak láthatóak. Így pénzt nem kímélve kénytelenek voltak újabb csatornákat építeni és több száz köbméter beton beépítésével megerősíteni a talajt.

Egy 1953. májusi interjúban arról beszélt egy „bizalmas forrás” a SZER-nek, hogy a tervezett magyar-osztrák futballmeccset biztosan nem a Népstadionban fogják megrendezni, mivel szerinte az épületnek még a harmada sincs kész. Ez így utólag túlzónak tűnhet, de abban valószínűleg nem tévedett a jelentés, hogy a sztálinvárosi és inotai beruházásokhoz hasonlóan a magyar építőipar tervezési nehézségei és a kivitelezés kapkodása okozza a késlekedést.

Egy június feljegyzés szerint a faanyag hiánya is gond: nincs elég a bükkfa az ülések burkolásához. Ugyan próbálkoznak fenyődeszkákkal helyettesíteni a bükköt, és a szálkásodás ellen parafinnal pácolni az alapanyagot, de a vetemedést és a nap szárító hatásának kivédésére ötlete sincs az építőknek. Ez az informátor is megosztotta a betonpillérek megsüllyedésének gondjáról szóló híreket, szerinte néhol a 30 méter mély alapozás ellenére sem biztosak a statikusok a tribünök stabilitásában. Ez a forrás úgy fogalmaz: „ ...hogyha a megnyitást a tervezett időpontra ki is erőszakolják, az építkezést távolról sem tudják befejezni”.

SZER informátor a Népstadion építéséről, 1953. június

Egy hónappal később egy német nyelvű feljegyzés tudósít arról, hogy Németh Imre olimpiai bajnok kalapácsvetőt nevezték ki a majdani Népstadion első igazgatójának. A SZER informátora szerint ő nem mérnök, inkább politikai megbízott, hiszen fanatikus kommunista elveit több fórumon is nyilvánvalóvá tette. Az építkezés akadozásáról azzal igyekezett elterelni, hogy bejelentette, az új arénát modern világítási rendszerrel látják el, amely lehetővé teszi éjszakai sportesemények lebonyolítását is.

A Kossuth Rádió műsorának átirata a SZER archívumban

A megnyitóról fennmaradt anyagok vegyes benyomásokat keltenek az emberben. A Kossuth Rádió részletesen beszámolt az Népstadion felavatásra szervezett műsorról, de az augusztus 20-ai újságcikkekben csak szerényebb megjelenést kapott a jeles esemény. A két nappal későbbi Népszavából kivágott cikkben gyakorlatilag két mondatott kapott a gigaberuházás átadása.

Ez az érdektelenség összefügghet azzal, hogy ebben az időszakban az augusztus 20-ai ünnep átértelmezésén dolgozott a párt. A korábban az államalapítás és Szent István napjaként ünnepelt dátum, nem utolsó sorban vallási vonatkozásai miatt, kilógott a kommunista ideológiából. Ekkor és emiatt kezdték augusztus 20-át az alkotmány ünnepeként aposztrofálni, és április 4-ét kiemelni a legfontosabb állami ünnepként. Ezért volt a Népstadion eredeti átadási időpontja is ez. Az építkezés csúszásával furcsa dilemmába került a politikai vezetés: vagy átadják a következő jeles napon, augusztus huszadikán, kelletlenül erősítve annak ünnepi jellegét, vagy tovább halasztják a megnyitást, beismerve a szocialista építőipar gyengeségét. Az előbbit választották.

A Budapesti Honvéd csapata Puskás Ferenccel az 1953. augusztus 20-i megnyitónapi meccs előtt a Népstadionban
A Budapesti Honvéd csapata Puskás Ferenccel az 1953. augusztus 20-i megnyitónapi meccs előtt a Népstadionban
HUNGARY/1956/HUNGARIAN RADIO/OSA ARCHIVE/SCREENSHOT
Alapanyaghiány és "feketézők" az építőiparban, 1954.
Az építőipar akkori működését részletesen is feltárja egy hétoldalas interjúkivonat. Az informátor arról beszélt, hogyan lehet hozzájutni az alapanyagokhoz, illetve hogyan zajlik a feketézés az építkezéseken. Elmondja, hogy „...a nehézipar túlzott fejlesztését nem bírta az ország és a mindig jobban hajtott munka eredménye csak a még több selejt” lett. Az ügyeskedők, a „szabotőrök” leleplezése sem segít, „...minden gyár, üzem, állandó versenyfutásban van a nyersanyag után”. Beszámolt arról, hogyan lett egy magasépítő vállalat „fekete” anyagbeszerzője, azaz rendes állása mellett miként gyűjtött kapcsolatokat a hiánycikkek felhajtására. Szavaiból kiderül, hogy ennek a folyamatnak a lényege a bizalom és a pénz. A bizalom ahhoz kellett, hogy az „elfekvő” készletek értékesítői megbízzanak a felvásárlóban, nem kelljen lebukástól tartaniuk. A pénzre pedig azért volt szükség, mert a feketepiacon mindennek felment az ára. Egy teherautókon használt gumiabroncs hivatalosan 1875 forintba került, de nem lehetett kapni. Akik mégis árulták, feketén, 2500 forintot kértek egy darabért.

Cikkünk megírásában közreműködött Zsámboki Miklós, a Vera és Donald Blinken Nyílt Társadalom Archívum, Közép-európai Egyetem munkatársa.
A felhasznált anyagok forrásai:
A Szabad Európa Rádió Háttérjelentései, Blinken OSA Archívum (RFE/RL, Inc.)
A Szabad Európa Rádió Rádiófigyelője, Blinken OSA Archívum (RFE/RL, Inc.)

XS
SM
MD
LG