A több emelet magas vízfal lakóházakba csapódott, percek alatt teljes családok fulladtak meg. Csak a gátszakadás hangja jelezte a közelgő veszélyt.
Fadelallah úgy hiszi, hogy tágabb családjának tizenhárom tagja halt meg. További húsz rokon sorsáról még semmit sem tud, pedig napok teltek el azóta, hogy két gát is átszakadt a líbiai tengerparti város, Derna felett, és hatalmas árvizet okozott, amely elpusztította a környéket, és több halottat a tengerbe sodort.
Hozzá hasonlóan ezrek próbálják kétségbeesetten kideríteni, ki élte túl a lezúduló eső nyomában járó rombolást.
Amikor az erős vihar vasárnap lecsapott szülővárosára, a líbiai fővárosban, Tripoliban dolgozó informatikus felhívta a családját, és sürgette őket, hogy menjenek magasabban fekvő helyre.
„Erre senki sem számított” – mondja Fadelallah, aki nem árulja el a vezetéknevét, mert fél a kormányzati tisztviselők és a fegyveres csoportok megtorlásától, akik erőfeszítéseik bírálatát hallhatják ki a történetéből.
„Többnek közülük nem volt autója, nem állt módjában kijutni” – mondta szerdán a családjáról.
Ez jelentette a különbséget élet és halál között
A meredek hegyoldalakon lezúduló esővíz ezreket ölt meg. Azok, akik életben maradtak, rémálomszerű jelenetekről mesélnek, amelyekben a holttestek halma gyorsabban nő, mint ahogy a hatóságok meg tudnák számolni.
A Daniel nevű mediterrán vihar gyilkos áradásokat okozott Kelet-Líbia sok városában, de a fehér villáiról és pálmafáiról híres Derna járt a legrosszabbul. A városnak nem voltak evakuációs tervei, a helyiek szerint az egyetlen figyelmeztetés a gátak átszakadását kísérő, robbanásszerű hang volt.
A pillanatnyi helyszín jelentette a különbséget élet és halál között.
Fadelallah azt mondja, hogy családjának mind a tizenhárom elhunyt tagja a folyóvölgyhöz közeli negyedben élt. Holttestüket a Vörös Félhold találta meg és temette el, nevüket felvették a halottak listájára, amelyet az egészségügyi szervezet elküldött neki.
Ehhez kapcsolódóan: Romok között, ivóvízre várva élnek az egy hónapja történt gátkatasztrófa túlélői
Mint egy hollywoodi horrorfilm
Mohammed Derna 34 éves tanár, kétgyermekes apa azt meséli, hogy családjával és a szomszédokkal felrohantak az emeletre. Kint látta, hogy embereket, köztük nőket és kisgyerekeket vitt el az ár. A vasárnap estét a házuk tetején töltötték, mielőtt hétfőn reggel sikerült kijutniuk.
„Kiabáltak: segítség, segítség! – meséli telefonon egy rögtönzött dernai kórházból. – Olyan volt, mint egy hollywoodi horrorfilm.”
Emad al-Falah, egy bengázi segélyszolgálat munkatársa, aki szerdán érkezett a városba, arról beszél, hogy a kutató-mentő csapatok lakóházakat fésültek át holttestek után, és összegyűjtötték azokat, amelyeket a tenger visszasodort a partra. A közösségi média videói és fotói hasonlóan nyomasztó jeleneteket mutatnak.
„Ez komplett katasztrófa. Holttestek vannak mindenhol, a házakban, az utcákon, a tengerben. Bárhová mész, halott férfiakat, nőket és gyerekeket találsz” – mondja al-Falah.
A döbbenetes pusztítás rávilágított Líbia sebezhetőségére. Az olajban gazdag ország csaknem egy évtizede megosztott, az egymással versengő kormányzatok mindegyikét ugyancsak egymással versengő fegyveres milíciák támogatják. Egymás után rázzák meg a konfliktusok az országot azóta, hogy a NATO által támogatott arab tavasz 2011-ben megdöntötte Moammer Kadhafi önkényuralmát.
A kormányok és különböző nemzetközi támogatóik most összefogtak, hogy segítsenek az érintetteken, de a haladás lassú. A kulcsfontosságú hidak, utak és az infrastruktúra egyéb elemei eltűntek. A kilencvenezer lakosú Derna nagyrészt el volt zárva a világtól, mielőtt az elsősegélykonvojok kedd este megérkeztek.
Ehhez kapcsolódóan: Kétezer fölött a marokkói földrengés áldozatainak száma
Minden odalett
Ami a szerdát illeti, legalább harmincezer ember hagyta el Dernát – közölte az ENSZ Nemzetközi Migrációs Szervezete. Sokan a közeli városokba menekültek, amelyeket kevésbé sújtott a vihar.
Egyikük a harmincéves háziasszony, Ahlam Jasszin, aki a kelet-líbiai Tobrukba ment.
„Minden odalett – mondja Jasszin, aki mezítláb gázolt családjával a térdig érő vízben, hogy el tudja hagyni otthona környékét. – Maga a város is eltűnt.”
Mahmúd al-Baszír unokatestvérei kevesebb mint egy kilométerre laktak az egyik gáttól. Azt mondja, úgy sikerült életben maradniuk, hogy gyorsan felmenekültek a háromszintes társasház felső emeletére, és szerencséjük volt, hogy az építmény nem omlott össze.
Az Egyesült Királyságban élő al-Baszír eleinte attól tartott, hogy mind meghaltak. Amíg kedden este el nem érte őket, nagyon nehezére esett a távolból látni a pusztulást.
„Nem bírtam tovább nézni azokat a közösségi médiás videókat” – mondja.
Fadelallah azt meséli, hogy a szülei eljutottak Bengáziba, abban a reményben, hogy újra találkozhatnak a dernai rokonokkal. Azt mondja: bízik abban, hogy hamarosan visszatérhet, és rendes iszlám temetést biztosíthat elhunyt rokonainak.
