Akadálymentes mód

A legfrissebb hírek

A gondolkodásunkat is meg kéne változtatni, hogy gazdagok lehessünk


Boros Tamás

Az Egyensúly Intézet tavaly szeptemberben jelentette meg a Magyarország 2030 című kötetét, amiben a szerzők leírják, miként lehetne sikeressé tenni Magyarországot. Az intézet gazdaságra vonatkozó, részletes javaslatait tavasszal publikálta, ezekről kérdeztük Boros Tamást, az Egyensúly Intézet igazgatóját. Az intézet javaslatait itt lehet elolvasni.

Miért pont 2030-at tűzték ki céldátumnak?

Egyrészt azért, mert véget kell vetni Magyarországon annak, hogy a politika csak az aznapi kommunikációs háború és a következő választások megnyeréséről szól. Nyilván ez is része a politikának. De fontos lenne, hogy a nap 24 órájából legalább egy fél órát azzal is foglalkozzanak a politikusok, a gazdasági vezetők és általában a véleményformálók, hogy hosszú távon mi járul hozzá az ország sikerességéhez. Tíz év elég hosszú ahhoz, hogy a napi politika horizontján túlmutasson, de azért elég közel van ahhoz, hogy mindegyikünk életében már látszódjon a változás.

Mikor kellene elkezdeni a megvalósítást, hogy 2030-ra elérhetők legyenek a kitűzött célok?

Minél hamarabb kezdjük, annál előbb érjük el a célt. Vannak olyan javaslataink, melyek gyorsan hoznak eredményt, ilyen például a levegőszennyezés csökkentésével kapcsolatos teendők. A gazdaságra vagy oktatáspolitikára vonatkozó változások eredménye 5-8 év elteltével mutatkozik. Csak olyan javaslataink vannak, amelyeket egy mindenkori magyar vezető az ország adottságait figyelembe véve meg tud valósítani.

Nekem azért idealisztikusnak tűnnek a javaslatok. Ahhoz, hogy ezek a javaslatok megvalósuljanak, teljesen másfajta politikai gondolkodásmódra lenne szükség ahhoz képest, amit az elmúlt 30 évben megszoktunk Magyarországon.

A politikai gondolkodásmódon valóban változtatni kellene, hogy teret nyerjen a hosszú távú, megoldásorientált megközelítés. De az Egyensúly Intézet javaslatai közel állnak a magyar társadalom értékrendjéhez.

A lakosságnak is másfajta szemléletre lenne szüksége például azzal kapcsolatban, hogy mit jelent a versengő piacgazdaság.

Az elmúlt 30 év társadalmi tapasztalata valóban az, hogy nincs is igazi verseny, mert amit annak neveznek, az nem a teljesítményt és a tehetséget jutalmazza. Ebben van felelősége a politikai és a gazdasági elitnek is. Ezen változtatni kell. De ha sikerül megteremteni egy olyan valódi versenyhelyzetet, aminek a végén nem a haver nyer, akkor a versenyről való gondolkodás is megváltozna.

Az egyik legfontosabb megállapításuk, hogy Magyarország az Európai Unió egyik legszegényebb országa. Erről már régóta nincs szó a közbeszédben.

A jólét összehasonlítására az egy főre jutó fogyasztást tartjuk a legalkalmasabbnak, mert ez fejezi ki leginkább, milyen anyagi körülmények között élnek az emberek. Az Eurostat adatai alapján az Európai Unióban egy átlag magyar lakosnál csak egy horvát és egy bolgár fogyaszt kevesebbet. Az egy főre eső GDP alapján a hetedik legrosszabb helyen áll Magyarország. De a GDP-ben benne van az összes nálunk működő multi teljesítménye is, amely jövedelmek jelentős része végül nem a magyar lakosságnál köt ki.

A fő probléma az, hogy egy szegény országnak nagyon kevés választási lehetősége van. Egy gazdag ország eldöntheti, hogy akar-e egy kisebb egyenlőtlenséget a társadalomban, hogy mennyi pénzt szán környezetkímélő technológiákra, elektromos autókra, milyen energiaforrásokat használ. A gazdagságot mi ezért tartjuk fontos célnak, egyszerűen több választási lehetőséget ad.

A gazdaság élénkítését célzó javaslatok többsége olyan bevált, tankönyvi példa, mint az átláthatóság növelése, piacgazdaság, kiszámíthatóság, jogállam, emberi erőforrásba való befektetés. De kiemelt szerepe van a készpénzmentes gazdaságnak és a digitalizációnak is. Ezek miért fontosak?

Egy ország akkor tud gazdaságilag a saját teljesítményén felülemelkedni, ha valamilyen területen kiugróan jól teljesít, azaz a saját fejlettségéhez képest előbbre tart. Magyarország esetében ilyen lehet, ha felgyorsítjuk a készpénzmentes gazdaságra való átállást. Ez nagyban hozzájárulna a gazdaság fehérítéséhez is. Magyarországon a tranzakciók körülbelül kétharmada még mindig készpénzben történik, ami rengeteg visszaélésre ad lehetőséget, lassítja a gazdaságot, a korrupció melegágya lehet. A célunk, hogy 10 év alatt a jelenlegi felére szorítsuk vissza a készpénzhasználatot. Ennek egyik fő eszköze a banki költségek jelentős csökkentése, a tranzakciós illeték megszüntetése, az online bankolás ingyenessége lenne. Viszont, ha valaki nagyobb összegű készpénzt vesz ki, vagy fizet be a bankba, azt adóztassuk meg. Ugyanakkor nem szabad, hogy a készpénzmentességgel a szegényebb emberek járjanak rosszul, ezért csak a nagyobb összegű készpénzhasználatot kellene adóztatni.

És a digitalizáció?

A digitalizáció a minőségi szolgáltató államról szól. Az igazán gazdag országokban alapvetően kétféle állam van. Az Egyesült Államokban vagy Nagy-Britanniában viszonylag alacsony az újraelosztás szintje, kicsi az állam, és kevés szolgáltatást nyújt. Az európai jóléti államok többségében viszont magasabb az újraelosztás, és a nagyobb állam több és jobb minőségű szolgáltatást nyújt.

Magyarország abban a furcsa helyzetben van, hogy ahhoz képest, hogy milyen rossz szolgáltatásokat nyújt az állam, majdnem akkora az újraelosztás mértéke, mint sok skandináv országban. Nem az újraelosztás mértéke a probléma, hanem az állami szolgáltatások minősége.

Ezen úgy is lehetne javítani, ha azt a rengeteg adatot, amivel rendelkezik az állam, az állampolgárok szolgálatára bocsájtaná. Legyen papírmentes a gazdaság, és az állam mindent digitalizáljon. Utána ezeket az adatokat anonimizálva ossza meg, hiszen azok egy sor területen hasznosulhatnának. Az egészségügyben lehetne javítani a prevenció vagy az ellátások minőségén. A bűnüldözéstől a városfejlesztésig egy sor területen lehetne javítani a szolgáltatások színvonalán.

Az Egyesült Államokban azzal kísérleteznek, hogy egy infrastrukturális beruházást az ott megtermelt adatok későbbi eladásából finanszíroznak. Ha meg akar építeni egy metróvonalat vagy hidat, akkor azt hagyományosan úgy finanszírozza az állam, hogy hitelt vesz fel, vagy kötvényt bocsájt ki. De rájöttek arra, hogy mivel sok ezer ember használja a metrót, az autópályát naponta, így rengeteg adat keletkezik az infrastruktúrák használata során. Ez pedig értékes lehet cégek számára – a Google vagy a Facebook ilyen anonimizált adatok eladásából gazdagodott meg. Ezekből az anonimizált adatokból – például, hogy mikor mennyien mennek át a Margit hídon, milyen autóval, milyen sebességgel – eladósodás nélkül lehetne infrastrukturális beruházásokat megvalósítani.

Az elöregedő és csökkenő népességet nevezik a tartós növekedés egyik gátjának A kormány családpolitikával próbálja orvosolni ezt a problémát, önöknek mi a javaslata?

A társadalmi következmények mellett az elöregedő társadalomnak erős gazdaságpolitikai vonatkozása is van. A kevesebb ember kevesebb innovációt, sokszor alacsonyabb gazdasági növekedést jelent. A csökkenő népesség tehát nem csak érzelmi szempontból nem jó az országnak. Lehet próbálkozni a népességfogyás csökkentésével, ez valamennyire működött is az elmúlt években. De az a rossz hír, hogy a világon nincsen egy olyan fejlett ország sem, amelyik képes saját maga fenntartani azt a termékenységi rátát, ami elég ahhoz, hogy ne csökkenjen a népesség. Mit lehet ilyen helyzetben tenni?

Mindig felmerül a bevándorlás kérdése, de ez – az utóbbi évek tendenciáját látva – a magyar lakosságnak még sokáig nem lesz elfogadható. Két lehetőség marad: tovább kell dolgozni vagy hatékonyabban kell dolgozni. Erre egyik javaslatunk a nyugdíjrendszer kétpilléressé alakítása, ami növelné a foglalkoztatottságot. Az első egy szolidaritási pillér: ha valaki eléri a korhatárt mindenképp megkapja ezt a részt – ez egyfajta alapjövedelemként működne idősek számára. A másik egy, a bérekhez kötődő megtakarítási pillér. Ezekből már nyugdíjkorhatár előtt lehetne pihenőévet, oktatást vagy továbbképzést finanszírozni. Ez lehetővé tenné azt is, hogy valaki részmunkaidőben idős korában is dolgozzon. Ez egy nagyobb jólétet biztosító, igazságosabb és egyben motiváló rendszer.

A hatékonyságot hogyan lehet javítani? A rendszerváltás után az volt a várakozás, hogy a bejövő multiktól majd átszivárog a tudás a magyar cégekhez, ez azonban nem valósult meg.

Ennek a kulcsa az oktatásban van. Erről most azért nem mondok részleteket, mert nemsokára megjelenik az erről szóló javaslatcsomagunk. Az igaz, hogy a multiktól induló tudástranszfer nem történt meg. Összehasonlíthatatlan a multinacionális cégek hatékonysága egy magyar kis- és közepes vállalkozáséval. Emiatt is fontos, hogy legyenek magyar tulajdonú nagy multinacionális cégek. Olyan cégek, amiknek többségi magyar tulajdona van, de nemcsak a magyar körülmények között sikeresek, hanem nemzetközileg is. Az 500 legnagyobb Kelet-Közép Európában működő cég között mindössze 5 magyar többségi tulajdonú van, a lengyelek, csehek sokkal sikeresebbek. Szlovákiával vagyunk egy szinten, de az egy feleakkora ország, mint Magyarország.

Itt egyszerűen nem tudtak kinőni olyan cégek, amelyek magyar tulajdonúak, elég nagyok és nemzetközileg versenyképesek. Erre semmiképpen sem az a megoldás, hogy akkor az állam egyedi kormányzati döntéssel adjon pénzt egy-egy magyar cégnek, mert abból nem lesz versenyképes vállalat. E helyett olyan feltételeket kell teremteni, amiben ki tudnak nőni ezek a cégek, hogy ne legyen üvegplafon a magyar cégek felett.

Ha jól értem, ennek az üvegplafonnak az oka az elkényelmesedés és a rossz jogi-gazdasági környezet?

Az üvegplafon oka a magyar állam. Amelyik nem a teljesítményt jutalmazza, hanem minden mást. Egyszerűen nem tud elég nagyra nőni egy versenyképes cég, mert hirtelen megjelenik egy nem versenyképes, amelyik állami támogatást kap. Ezzel Magyarországon sikeres tud lenni, hisz elél az EU-s pénzekből meg az egyedi kormányzati döntésekből. De a nemzetközi piacra már nem tud kilépni, hiszen ott kiderül, hogy nem versenyképes. Emiatt azt javasoljuk, hogy teljesen meg kell szüntetni az egyedi kormányzati döntésen alapuló támogatásokat.

Teljesen abszurd logika, hogy a magyar kis- és középvállalkozóktól elvett adót az állam odaadja valamelyik cégnek, amelyik neki szimpatikus. Ezzel a magyar kkv-kat versenyhátrányba hozza, míg a sokszor külföldi cégeket támogatja. A GDP majdnem 2 százalékát költi erre az állam, sehol nincs ennyi egyedi kormányzati támogatás az unióban, mint nálunk.

Másik megállapításuk, hogy az olcsó munkaerőre alapuló „összeszerelő üzemek” is gátjai a fejlődésnek. Ezen hogyan lehet átlendülni?

Az állami támogatások eltörlése önmagában sokat segítene. Jó, hogy vannak sok embert foglalkoztató vállalatok, de nem ez a jövő útja. Érdekes Dél-Korea példája, ahogy ki tudott törni a szegénységből. Ott elhatározták, hogy nem akarnak a nem meglévő nagy, nyugati cégek összeszerelő üzeme lenni, hanem megteremtik a saját márkájukat. Az első évtizedben senki nem vette komolyan, hogy egy Hyundai vagy egy Samsung nevű cég fog majd versenyezni a Mercedesszel, vagy a Philipsszel. Akkor teljesen abszurdnak tűnt, hogy egy közepes jövedelmű ország képes lesz világszínvonalú terméket előállítani, de mostanra a világ legnagyobb cégeivé váltak ezek. Az egyedi, hogy melyik ország milyen területen tud kiemelkedőt alkotni, de minden országnak kell, hogy legyenek egyedi, a saját terültén sikeres cégei. Enélkül nincs sikeres, gazdag ország.

Miből lehet finanszírozni a programjukban szereplő átalakításokat? A pénzügyi résznél inkább csak adócsökkentések szerepelnek.

Mi a pénzügyi tranzakciós illeték eltörlését és a munkabérekre rakódó terhek csökkentését javasoljuk. Bevezetnénk viszont a karbonadót az EU-ban, ami azon termékek importját és gyártását adóztatná, melyek előállítása károsanyag-kibocsájtással jár. Ebből nagyságrendekkel több pénz folyna be a költségvetésbe, mint a pénzügyi tranzakciós illetékből. Az egyedi kormánydöntésekkel odaítélt támogatások megszüntetése is sok pénzt hagyna az államnál. Spórolni lehetne azzal is, ha az állam kevesebbet költene saját magára és úgynevezett gazdaságélénkítésre, és ehelyett a később bőven megtérülő területekre, azaz az oktatásra, az egészségügyre és az innovációra szánna pénzt.

A javaslatok között az erős forint megteremtése szerepel, az euró bevezetéséről viszont nincs szó. Miért?

Az euró bevezetéséhez szükséges kritériumok – kiszámítható költségvetési hiány, kiszámítható eladósodottság, stabil árfolyam – teljesítése fontos. Ezek után az euró bevezetése már leginkább politikai kérdés. Jelenleg azonban a forint folyamatos leértékelődése zajlik, ami káros. Egyrészt kiszámíthatatlanságot hoz a gazdaságba, másrészt épp azokat a kis- és középvállalkozásokat gyengíti, akiket erősíteni szeretnénk. Az sem igaz, hogy a gyenge forint az exportra termelő vállalatokat segíti, mert ők is importálják az összetevők jó részét.

Próbálják-e valahogy elérni, hogy ezek a javaslatok megvalósuljanak?

Az a fő célunk, hogy a javaslataink ne az íróasztalfiókba kerüljenek, hanem lehetőleg megvalósuljanak. Az összes parlamenti és parlamenten kívüli nagyobb pártot megkerestük, eljuttattuk hozzájuk az anyagainkat, előadásokat tartunk nekik. Sok nagy cég vezetőjéhez is eljutnak a javaslataink. Folyamatosan keressük a kapcsolatot jelenlegi és jövőbeni döntéshozókkal és cégvezetőkkel.

A jelenlegi döntéshozók részéről van nyitottság?

Pár éven belül kiderül. Mindenesetre a döntéshozók, parlamenti képviselők, véleményformálók nyitottak arra, hogy találkozzanak velünk és meghallgassanak minket. Odáig terjed a mandátumunk, hogy nyilvánossá tegyük az ország sikere érdekében írt javaslatainkat, elmagyarázzuk, miért is fontos a jövőorientált gondolkodás.

XS
SM
MD
LG