Európa még mindig naiv Kínával való kapcsolataiban, szigorú tanulságokat kell levonnia múltbeli nemzetbiztonsági kudarcaiból Oroszországgal, ha a jövőben sikeresen akarja irányítani viszonyát Pekinggel – figyelmeztetett Reinhard Bütikofer, az Európai Parlament (EP) egyik befolyásos képviselője.
„Az európai fővárosokban annyi naivitás volt Kínával kapcsolatban, hogy egy ideig folyamatosan csökkenthetjük, még akkor sem érjük el a mélypontot” – nyilatkozta Bütikofer a Szabad Európának az Interparlamentáris Szövetség (IPAC) Kínáról szóló prágai csúcstalálkozóján.
Bütikofer vezeti az Európai Parlament Kínával foglalkozó küldöttségét. Az EU egyik legkeményebb hangadójává vált, amikor Pekingről van szó. Gyakran felszólal Kína Tajvannal kapcsolatos politikája, az egyes országok gazdasági megszorongatása ellen, mint például Litvánia esetében 2021-ben. Bírálta, hogy Kína támogatja Moszkvát, miközben semlegesnek vallja magát az ukrajnai orosz invázióval kapcsolatban.
A német politikus, aki brüsszeli karrierje előtt, korábban az ország Zöld Pártjának társelnöke volt, azt mondja, hogy határozottan nehezményezi ezt a viselkedést. A Szabad Európának adott kiterjedt interjúban kritizálta Peking kétkulacsos magatartását a Kreml ukrajnai háborújával kapcsolatban, és kijelentette, hogy az EU-nak alkalmaznia kell az orosz energiától való függőségéből levont nehéz tanulságokat a blokk jelenlegi, a kínai piactól és a stratégiai iparágak létfontosságú ellátási láncaitól függés befolyásolására.
„Azt hiszem, joggal állíthatjuk, hogy az Oroszországgal kapcsolatos tapasztalatok olyan leckét adtak nekünk, amelyeket kínai kapcsolatainkra is alkalmaznunk kell – mondta Bütikofer. – Kína támogatja Oroszországot, nem akarja, hogy Oroszország érdemben veszítsen. Én sehogy sem látom, hogy közel semleges állásponton lennének. Megpróbálnak előnyt kovácsolni maguknak az ukrajnai háborúból.”
A Kínával való hosszú távú kapcsolat kezelésének kérdése az ukrajnai háború kezdete óta új dimenziót kapott az EU-n belül, és kényelmetlen beszélgetésekhez vezetett Brüsszelben a világ második legnagyobb gazdaságával fenntartott viszonyról.
Miközben Peking elzárkózott attól, hogy fegyveres katonai támogatást nyújtson Moszkvának az ukrajnai háborúhoz, Kína létfontosságú gazdasági mentőövet nyújtott Oroszországnak: a kínai vámadatok a katonai célokra átalakított kettős felhasználású kereskedelmi áruk növekvő kereskedelmét mutatják, valamint a kínai magánbeszállítók kisebb volumenű fegyverszállítmányait is.
Peking globális diplomáciai erőfeszítéseket is tett, hogy béketeremtő szerepbe helyezze magát.
Februárban nyilvánosságra hozta a Moszkva és Kijev közötti béketárgyalásokra vonatkozó, 12 pontos javaslatát, amelyet Nyugaton bíráltak, mert a Moszkva számára kedvező vonalak mentén próbálta befagyasztani a konfliktust, viszont az ötletet a globális Délen támogatták.
Augusztusban Kína is részt vett a Szaúd-Arábiában rendezett diplomáciai tárgyalásokon, amelyek középpontjában az ukrajnai háború állt.
„A kínaiakat nem lehet kizárni, ott akarnak ülni az asztalnál – mondta Bütikofer. – De a saját érdekeik miatt vannak ott, valamint azért, hogy olyan eredményről tárgyaljanak, amely előnyös Vlagyimir Putyin orosz elnök számára.”
Érezhető változás Brüsszelben
Az európai politikusoknak kellemetlen kérdés, miképp kezeljék Pekinget. Nagy nyomás nehezedik rájuk, hogy megvédjék gazdaságukat a Kínai Kommunista Párt szeszélyeinek való kitettségtől, és hogy komolyan vegyék Hszi Csin-ping kínai vezető Putyinnal fenntartott szövetségének biztonsági kockázatait.
Ugyanakkor az uniós vállalkozásokat az évi 230 milliárd euró értékű kínai export is élteti.
Németország óvakodik attól, hogy felborítsa hatalmas kínai üzleti érdekeltségeit – az ország az elmúlt hat évben a legnagyobb kereskedelmi partnere volt, és Peking egyre nagyobb jelentőséget kap, miután a 2022 februárja óta hozott újabb szankciók nyomása alatt összeomlott az Oroszországgal folytatott üzletelés.
Franciaország – az EU másik fontos pillére – szkeptikusan áll az amerikai megközelítéshez, amelynek középpontjában a Pekingre gyakorolt nyomás növelése és a Kínával szembeni nyugati gazdasági kitettség korlátozása áll.
„Természetesen a Kínától való függőség nem csak egy kérdésre összpontosul, mint Oroszország esetében a fosszilis energiaellátás kérdése – mondta Bütikofer. – Ez itt sokkal szélesebb körű, ami megnehezíti a kezelését.”
Annak ellenére hogy a 27 országot tömörítő blokkban nincs meg a szükséges kohézió, Brüsszel egyre aktívabban alakít ki új politikákat a Kínával szembeni fellépés érdekében.
Az EU új stratégiát fogalmazott meg az Indiai–csendes-óceáni térségre vonatkozóan, amelyben Pekinget egyre inkább hosszú távú riválisként állítja be. Márciusban Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke is a blokk Kínához fűződő kapcsolatainak újraértékelésére szólított fel. Arra figyelmeztetett, hogy „nem hunyhatunk szemet az előtt a tény előtt, hogy Kína nemcsak gazdasági partner, hanem rendszerszintű rivális is”.
Júniusban jelent meg az Európai Bizottság gazdasági biztonságról szóló cselekvési terve, júliusban pedig a német kormány új Kína-stratégiája. Mind a kettő új, keményebb vonalat határozott meg Pekinggel szemben.
Brüsszel további közös pontokat talált Washingtonnal abban is, amit a kínai gazdaságtól való kockázatmentesítésnek nevez, szemben a leválasztással, amely az amerikai megközelítés része. A brüsszeli gyakorlat a Kínától való gazdasági függőségek korlátozására szólít fel bizonyos stratégiai területeken, nem a kínai gazdaságtól való függetlenedésre irányuló szélesebb körű erőfeszítéseket sürget.
Bütikofer szerint ez a lendület nagyrészt Peking harcias fellépésének eredménye Brüsszellel és egyes tagállamokkal szemben az elmúlt években. Különösen arra a 2021-es epizódra utal, amikor Peking feketelistára tette európai törvényhozók, szakértők és diplomaták egy csoportját (köztük Bütikofert), mivel a hszincsiangi jogsértések miatt az unió szankciókat helyezett kilátásba négy kínai tisztviselő ellen.
Az incidens következményei az EU–Kína beruházási szerződés befagyasztásához vezettek. Kína megpróbálta újraéleszteni, diplomatái állítólag ajánlatot tettek arra, hogy Peking feloldja a szankciókat, cserébe azért, hogy Brüsszel ratifikálja a kereskedelmi megállapodást. Bütikofer vágyálomnak nevezte ezeket a próbálkozásokat, hozzátéve, hogy a szerződés most olyan „halott, mint a kő”.
„Brüsszelben nincs olyan illúzió, hogy Kína csak egy partner – mondta. – Viszonylag rövid idő alatt Kína képes volt nagyfokú gyanakvást és ellenérzést kelteni.”
Bütikofer élen járt ebben a váltásban, de azt mondja, hogy „senki sem tolja arrébb a mutatót egyedül”. Rámutatott, hogy a Kínával kapcsolatos új irányvonal az Európai Parlamentben – és Brüsszelben másutt is – a politikai pártok körében is támogatást kapott.
Bütikofer nem tervezi, hogy 2024-ben újraindul a választáson. Janka Oertel, a berlini Európai Külkapcsolati Tanács nevű agytröszt Ázsia-igazgatója és ismert Kína-szakértő júniusban bejelentette, hogy a német Zöldek listáján indul a 2024-es európai parlamenti választásokon. Bütikofer felajánlotta támogatását.
„Sikerült közös álláspontot kialakítanunk a Kína-politikával kapcsolatban – mondta Bütikofer. – Meg vagyok győződve arról, hogy ez nem felszínes, és természetesen arra számítok, hogy fennmarad.”
Hogy tényleg így van-e, az kiderül, ahogy közelebb kerülünk 2024-hez. Jövőre az Egyesült Államokban és a Tajvanon tartandó elnökválasztás befolyásolhatja a politikát az Atlanti-óceán mindkét partján, az uniós szintű szavazások, valamint az európai parlamenti választások pedig azt határozhatják meg, hogy Brüsszel jelenlegi irányvonala állandó vagy ideiglenes lesz-e.
A veterán német politikus számára egyértelmű az irány.
„Nem térünk vissza az illúziók korába” – közölte.
