Oroszország belgorodi határvidékének lakói a kezdetektől fogva Moszkva ukrajnai inváziójának frontvonalában voltak. Az idegek már az ukrán kormánnyal szövetséges fegyveresek múlt heti, határon átnyúló rajtaütése előtt is megroppantak, aztán ezen a héten jöttek a további támadások.
Nem sokkal azután, hogy Oroszország 2022 februárjában teljes körű inváziót indított Ukrajna ellen, lehetetlen volt nem észrevenni a háború jeleit a délnyugati határvárosban.
A belgorodiak mindenhová Z vagy V betűt ragasztottak, a háborús erőfeszítés támogatásának jelképét – mondta Szvetlana, egy helyi, aki kérte, hogy ne a saját nevén említsük.
Most már nem annyira lelkesek.
„Többnyire már csak a katonai felszereléseken van. Az autókon letépett matricák vagy ragasztószalag nyomai látszanak; egy tiszta sziluett maradt utánuk – mondta. – Az én köreimben a kezdetektől fogva mindenki ellenezte a háborút, úgy vélik, hogy nem kellett volna elkezdeni.”
Távol a kelet- és dél-ukrajnai háborús övezetektől és gyilkos mezőktől, az olyan távoli helyeken, mint Moszkva és Szentpétervár több mint 15 hónappal az invázió kezdete után többé-kevésbé nagyobb fennakadások vagy katasztrofális kellemetlenségek nélkül folytatódott az élet – egészen eddig a hétig, amikor a moszkvaiakat és különösen a célba vett elit negyed lakóit sokkolta az Ukrajnának tulajdonított merész dróntámadás.
A háborút az állami televízióban a propaganda kardcsörtetése, a katonák áldozatvállalását dicsőítő transzparensek és óriásplakátok, valamint az ukrán kormányt és nyugati támogatóit démonizáló hivatalos beszédek jelenítik meg.
A határtól mindössze hatvan kilométerre, az Ukrajna második legnagyobb városába, Harkivba vezető főútvonal mentén fekvő Belgorodba azonban gyorsabban és közvetlenebbül érkezett a háború.
És Belgorodban az emberek elfáradtak.
„Éppen Valujkiben voltam – egy, még az ukrán határhoz is közeli városban, mondta Szvetlana egy nemrégiben Belgorodban készült interjúban a Current Time-nak. – Senki sem támogatja igazán.”
A Current Time által Belgorod és a környező városok jelenlegi és volt lakosaival készített interjúkból kiderül, hogy az emberek valóban fáradtak vagy félnek. A régiót rendszeresen érik ágyúzások és határon átnyúló rakétatámadások; ezek közül kevés okozott nagyobb kárt, bár több is – köztük egy 2022 áprilisában, amely felrobbantott egy belgorodi üzemanyagraktárat – felborzolta az idegeket.
2022. július 3-án négy ember meghalt és négy másik megsebesült, amikor Belgorod központjában robbanás történt. Az orosz hatóságok Ukrajnát vádolták, hogy rakétát lőtt ki a városra, amelyet szerintük lelőttek, és a roncsok a városban landoltak.
A félelem azonban múlt héten robbant a szélesebb nyilvánosságban, amikor Kreml-ellenes oroszok egy csoportja – akik azt mondták, hogy Ukrajnát támogatják – kétnapos, határokon átnyúló rajtaütést hajtott végre, amely az invázió kezdete óta a legintenzívebb összecsapás volt Oroszország határain belül. A rajtaütés és utóhatásai következtében két ember meghalt, több mint tucatnyian megsebesültek. Az orosz hatóságok azt állították, hogy körülbelül hetven „diverzánst megsemmisítettek”.
Május 28-án Belgorod kormányzója bejelentette, hogy biztonsági okokból a határhoz legközelebb eső körzetek iskoláiban a tanév hátralévő részében nem lesz tanítás.
Alina, egy másik belgorodi – aki szintén kérte, hogy változtassuk meg a nevét – elmondta, hogy bár a legtöbben már hozzászoktak a háborúhoz, az embereket még mindig nyugtalanítja például a határon átnyúló rajtaütés.
Hozzátette: sértőnek érzi, hogy szülővárosában, Belgorodtól délkeletre, a határhoz közelebb fekvő Sebkinóban homokzsákokkal védett kirakatok és üzletek sorait látja, sok bolt pedig bezárt.
„Az élet a városban drámaian megváltozott: elmentek ismerősök, rokonok, szeretetre méltó emberek, szívemnek kedves barátok – mondta. – Látszanak a légvédelem munkájának nyomai, vagy arra ébredsz éjszaka, hogy valami durran, valami pukkan.”
Nyikita Pamenov belgorodi újságíró elmondta, hogy kezdetben, az invázió megindulása után az emberek a régióban sokkot kaptak.
„Aztán, ahogy általában lenni szokott, mindenki hozzászokott, hogy háború van” – tette hozzá.
„Főleg azok nem vesznek tudomást a harcokról, akiket személyesen nem érintettek a bajok” – mondta.
„A határ menti falvak lakói sokkal korábban érezték annak hatását, ami történik, és azt, hogy hol vannak. Belgorodban a hatóságok a végsőkig próbálták elterelni az emberek figyelmét” – mondta Pamenov.
Tavaly tavasszal – emlékeztetett –, a hatóságok városi fesztivált szerveztek.
„Olyan volt, mintha ünnepséget tartottak volna pestis idején – mondta. – Oroszok és ukránok gyilkolják egymást hetven kilométerre, Belgorodban pedig fesztivál van, és minden rendben.”
„A város valahogy sivár, szürke lett”
Jekatyerina Lobanovszkaja, egy Belgorodtól nyugatra fekvő faluból származó riporter néhány hónappal az invázió után elmenekült Oroszországból.
Elmondása szerint rendszeresen tartja a kapcsolatot az otthoniakkal.
„A barátaim történeteiből ítélve az élet folytatódik a városban – mondta –, de nemrég beszéltem kettejükkel, akik kérdés nélkül nagyjából ugyanazt mondták: a város valahogy sivárrá, szürkévé vált.”
„A háború előtt Belgorod napfényes volt, pezsgett az élet, mindig volt valami mozgás. Még az a kifejezés is járta, hogy Belgorod a jóság és a jólét városa” – mesélte.
Egy másik helyi, aki azt kérte, hogy Szvetlana néven említsük, azt mondta: annak ellenére hogy 15 hónapja invázió zajlik a közelben, a hatóságok nem sokat tettek a polgári védelem kiépítéséért vagy a vészhelyzeti készültségi tervekért.
A meglévő bomba- és légvédelmi óvóhelyek – amelyek főként épületek pincéiben találhatók, és amelyek állandóan zárva vannak – nem működnek – mondta.
„Az első napoktól kezdve zárva voltak a terrorellenes intézkedések miatt. A hatóságok azt mondták, hogy bejövő rakétatűz vagy ágyúzás esetén nyitva lesznek, de felejtsük el – mondta Szvetlana. – Hány bombázás volt? Soha nem nyitották ki. Soha.”
Pamenov, a riporter is csatlakozott a panaszhoz.
„A bombabunkerek tiszta fikció – mondta. – Csak a show kedvéért csinálták (…) Ezek az óvóhelyek senkit sem fognak megmenteni, mert általában zárva vannak.”
Szvetlana szerint a legtöbben, akik a térségben maradtak, úgy tűnik, hozzászoktak a szomszédos háborúhoz és a határnak ezen az oldalán egyre gyakoribbá váló válaszcsapásokhoz is.
„Már mindenki szuperül hozzászokott a háborúhoz. Régebben dühítő volt, hogy nem lehetett eleget aludni a légvédelem hangjától, de most egyszerűen nem figyelsz oda – mondta. – Így mennek a dolgok: Bumm! Puff! Felébredsz, és azt gondolod: Á, hát ez ébresztett fel; a pokolba velük!”
„Mindenki arra vár, hogy vége legyen az egésznek – mondta. – Más régiókban ezt kevesen értik meg.”
Egy férfi, aki a Belgorodtól északnyugatra fekvő Sztarij Oszkol városában él, azt mondta, hogy a legtöbb ismerőse támogatja a háborút, amelyet a Kreml utasítására csak „különleges katonai műveletnek” neveznek.
„Oszkol messze van a határtól. Mi folyik itt? – tette fel a kérdést a névtelenséget kérő férfi a Szabad Európa Current Time című műsorának. – Régebben sok katona volt errefelé, most egyáltalán nincs. Hetente maximum egy-kettővel lehet találkozni, nem úgy, mint korábban.”
„Messze vagyunk a fronttól – tette hozzá. – Miért kellene aggódni?”
Alina elmesélte, hogy az ismerősei határozottan feszültebbek, nyugtalanabbak.
„Gyakrabban ráripakodunk a rokonokra és a körülöttünk lévő emberekre” – mondta.
„Mindenkinek megvan a saját véleménye, ellentétes vélemények, még a barátok között is; ez negativitást, veszekedést hoz. Erre most senkinek sincs szüksége, támogatni kell egymást, vigyázni kell egymásra” – tette hozzá.
Pamenov szerint egyre nagyobb a kémeket vagy szabotőröket gyanító paranoia.
„Tiszta diliház: az emberek panaszkodnak, hogy az utcai járdaszegélyek sárgára és kékre vannak festve” – mondta az ukrán zászló színeire utalva.
Hozzátette, hogy az egyik helyi tisztviselő nemrégiben felszólította az embereket, hogy ne etessék a galambokat, mert a harkivi biofegyver-laboratóriumokból repülhetnek be.
Belgorodban most nagyon nehéz a helyzet – mondta Alina.
„Más régiókban kevesen értik meg, mi a helyzet – tette hozzá –, hogy most, bocsánat a kifejezésért, mély szarban vagyunk.”
Időközben történt fejlemények: a helyi hatóságok szerint legkevesebb egy ember meghalt, amikor május 30-án „aknatűz alá került” a belgorodi térség egyik, evakuáltaknak otthont adó ideiglenes szállása. Az eset Sebekinóban történt.
Vjacseszlav Gladkov kormányzó szerint sok támadást éltek át és sokan megsebesültek. A hatóságok dolgoznak a közműszolgáltatás felújításán – tette hozzá, de állításait független forrásból nem sikerült megerősíteni.
Gladkov pár napja úgy fogalmazott: „Tetszik, nem tetszik, de facto háborús helyzetben élünk.” A Moscow Times szerint hozzátette, hogy a legjobb ellenszer a további támadások leállítására az lenne, ha Oroszország annektálná az ukrajnai Harkivi területet, és Belgorod részévé tennék.
