Akadálymentes mód

A legfrissebb hírek

Megmentené az országot a magyar agytröszt, a könyvüket már Orbán Viktor is olvassa


Filippov Gábor szerint a svájci, német vagy éppen a holland politikusoknak sincsenek jobb intellektuális képességeik vagy magasabb erkölcsi nívójuk. De ezekben az országokban azért más a politika, mert a társadalmi elvárás sokkal nagyobb erő, mint Magyarországon.

Hiába szajkózza a fideszes nagypolitika, hogy a magyarok szüljék tele az országot, nem fog sikerülni, bármennyi pénzt is önt bele a kormány - mondta a Szabad Európának az Egyensúly Intézet kutatási igazgatója. Filippov Gábor szerint nem a múlt sérelmein kellene rágódni és azon, hogy kit lehet kizárni új ellenségként a nemzetből, hanem projekt alapon kellene kezelni az országot. Az egykori politikai elemző mostanában hosszútávú terveket dolgoz ki politikai oldaltól függetlenül és úgy tűnik a politikai elit vevő az ötletre. A nemrégen megjelent könyvüket már Orbán Viktor is az olvasólistájára tette.

Az elmúlt 15-20 évben nagyot fordult a magyar politika és vele együtt a közbeszéd, erkölcsileg, morálisan, nem csak az országban, hanem az Országházban is. Van még lejjebb?

Valószínűleg ehhez kellene úgy öt óra, hogy rendesen kivesézzük. Nyilván el lehetne kezdeni, hogy a nyilvánosság szerkezete hogyan változott meg, a párbeszéd lehetőségei, az érdemi kérdésekről való beszéd miként változott 15 év alatt.

Számomra érdekesebb az, ami nem változott. Nagyjából a '90-es évek közepéig emlékszem arra, hogy a tv-híradókban és az értelmiségi vitaműsorokban miről beszéltek. Azóta is ugyanazokról a dolgokról beszélünk és ugyanazokat a köröket járjuk.

A propaganda a közgazdaságtan zsákutcája - Szelfi Filippov Gáborral
please wait

No media source currently available

0:00 0:27:39 0:00
Közvetlen elérés
A politika mindig a kisebb ellenállás felé halad. Ha az átlag magyar jobban mozgósítható egy választáson identitáskérdésekkel, szimbolikus vitákkal, a fasiszta, a kommunista jelszavakkal, akkor a politika nyilván ebbe az irányba fog haladni, mert kevesebb erőt kell kifejteni, hogy tábort képezzünk.

Ahol most dolgozom, ott többek között erre is próbálunk reflektálni. Arra, hogy befagytak ezek a politikai viták és egy helyben toporgás van, nem jutunk se előre, sem hátra, ráadásul sokszor nem az igazán lényeges dolgokkal foglalkozunk.

Viszont az igazán lényeges dolgokkal kapcsolatban szó szerint ugyanazokat a mondatokat halljuk a nyilvánosságban, mint 15-20 évvel ezelőtt. Politikai viták vannak.

Nincs olyan politikai rendszer, ahol ne lennének politikai viták. A kérdés az, hogy ezek a viták hol zajlanak: pártfórumokon, a nyilvánosság részvételével, társadalmi egyeztetéseken?

Olyan helyeken zajlanak és olyan körülmények között, ahova az átlagpolgárnak semmiféle betekintése nincs.

Itt egy nagyon sűrű erdőbe érkeztünk. És azt kell, hogy mondjam: az átlagpolgárnak is nagy felelőssége van abban, hogy ez így alakult. A politika mindig a kisebb ellenállás felé halad. Ha az átlag magyar jobban mozgósítható egy választáson identitáskérdésekkel, szimbolikus vitákkal, a fasiszta, a kommunista jelszavakkal, akkor a politika nyilván ebbe az irányba fog haladni, mert kevesebb erőt kell kifejteni, hogy tábort képezzünk.

Ez egy bonyolult történet, de az Egyensúly Intézet, ahol dolgozom, ezen próbál kicsit változtatni. Ráirányítani a közfigyelmet arra, hogy vannak fontosabb kérdések is, mint amik most lefoglalják a magyar társadalom nagy részét. Olyan kérdések, amik egyébként a saját és a gyerekeik életét elsőrendűen fogják befolyásolni.

Mik a fontosabb kérdések?

Most kiadtunk szeptemberben egy kötetet, az a címe, hogy Magyarország 2030, jövőkép a magyaroknak. Ez gyakorlatilag 400 oldalban próbálja számba venni a fontos kérdéseket.

Fontos kérdések alatt olyan problémákat értünk, mint például a munkaerőpiac átalakulása egyrészt a robotizáció, az automatizáció, másrészt a tudás alapú gazdaság és a zöld átállás következtében. Ez elsőrendűen fogja érinteni például a magyar gazdaságot. Fontos menetrendnek tartjuk a klímaváltozást is.

Nagyon fontosnak tartjuk a demográfiai trendeket, a népességcsökkenést. Mi egy kicsit máshogyan értelmezzük, mint ahogy az meg szokott jelenni a domináns politikai diskurzusokban.

Hogyan szokott megjelenni?

Kétféleképpen. Az egyik narratíva talán az, hogy fogy a nemzet és mindenféle erőforrást be kell vetni, hogy ez megálljon.

A népességfogyás az nem az emberek szexuális kicsapongásaiból, meg a devianciából, meg a melegeknek az előretöréséből származik, hanem a modern, fejlett, jóléti életmódból. Tovább tanulnak az emberek, tudatosabban terveznek családot.

Szüljük tele az országot, aztán az egész Kárpát-medencét?

Szüljük tele az országot, fel kell számolni a devianciát és így tovább. A másik pedig gyakorlatilag nem foglalkozik a témával, vagy ha foglalkozik, akkor azt mondja, hogy nem baj az, hogy ha kevesebben leszünk, jó ez így.

Kisebb népességű országok is nagyon jól meg tudnak lenni. Tudsz-e mondani olyan fejlett országot a világban, ahol sikerült megfordítani a népességfogyást?

Európában biztos, hogy nem.

De Európán kívül sem fogsz találni. Egészen egyszerűen azért, mert a népességfogyás az nem az emberek szexuális kicsapongásaiból, meg a devianciából meg a melegek előretöréséből származik, hanem a modern, fejlett, jóléti életmódból. Tovább tanulnak az emberek, tudatosabban terveznek családot. Másik oldalról úgy közelíthetnénk meg, hogy a sokgyerekes család annak idején társadalombiztosítási rendszerek pótlására szólt.

Ezek mélyen fekvő történelmi folyamatok. Mi azt gondoljuk, hogy bármennyi pénzt elkölthetünk erre, egész egyszerűen nem látunk példát arra, hogy egy fejlett ország olyan termékenységi rátát tudjon produkálni, mint egy fejletlen ország. A fejletlen országok ma is egyfajta népességrobbanást élnek meg. Ez nálunk nem fog bekövetkezni.

Ezért mi azt gondoljuk, hogy az erőforrásainkat például érdemesebb inkább arra koncentrálni, hogy ez a fogyó népesség magasabb termelékenység mellett biztonságosabb, kiszámíthatóbb és minőségibb életet tudjon élni.

Ezek nagyszerű politikai hívószavak. De úgy látszik, hogy a kormánypropaganda és a ti elgondolásotok totális ellentéte egymásnak.

Ideológiai állástól függetlenül fontos az, hogy a családpolitikára áldozzunk. Egy dolgot ne várjunk tőle, hogy megfordítja a demográfiai trendeket. Akármennyi pénzt beleöntöttünk az elmúlt évtizedekben, nem csak 2010 óta, hanem előtte is, azt látjuk, hogy egytized százalékokat sikerül ide-oda mozgatni iszonyatos erőforrások bevetésével. Nem fog sikerülni.

Nálunk jobb minőségű szakpolitikával és közszolgáltatásokkal bíró országokban sem sikerült, mert ez nem arról szól, hogy mennyi pénzt ölünk bele. Az viszont nagyon fontos, hogy akik megszületnek Magyarországon, milyen oktatáshoz jutnak, milyen munkát fognak ellátni, az a munka jól fog-e fizetni, mennyire lesz biztonságos, milyen lesz az életszínvonaluk? Szerintem erre is nagyon sok pénzt el lehetne költeni.

Az Egyensúly Intézetet agytrösztnek nevezitek. Mi ez? Miért agytröszt és hogyan lehet ez független? Nagyon gyanús, ha mostanában valami vagy valaki függetlennek nevezi magát Magyarországon. Nagyon gyanús, de minimum: Soros.

Igen, ez devalválódott az elmúlt évek során. Mi ebben eléggé nyíltak, és átláthatók vagyunk. Úgy lehet független egy agytröszt, hogy a működésnek a pénzügyi feltételeit átlátható módon nem nagy gazdasági érdekcsoportok, oligarchák, pártok, pályázatokból teremtik meg, hanem mi ezt úgy szoktuk mondani, hogy a 21. század Széchenyiei segítenek hozzá. Olyan jómódú, de nem szupergazdag vállalkozók, magánemberek, akik az 50 ezertől a kétmillió forintig hozzájárulnak ahhoz, hogy legyen egy független, szakpolitikai műhely.

Amikor engem engem először megkerestek azzal, hogy azt tervezik, ebből fognak fenntartani egy független agytrösztöt, pontosan úgy mosolyogtam, mint te, ami szerintem sokat elmond a magyar ember történelmi tapasztalatairól és cinizmusáról. Közben meg már kiderült, akkor már volt egy-két tucat olyan ember, aki erre tudott áldozni, néhány százezer vagy néhány millió forintot.

Hidd el, hogy nincsen nagyon sok olyan ember, aki ül a pénzeszsákja tetején, mint a Dagobert McCsip és magasról tesz arra, hogy milyen országot hagy maga után. Neki is vannak gyerekei, neki is vannak unokái. Szeretne valami nyomot hagyni az életben. Picit optimistább lettem, mióta személyesen találkozom ilyen emberekkel. Szerintem abszolút nem reménytelen ez a dolog.

És miért szorítjátok minimum-maximum közé az adományozható pénz mennyiségét?

Nekünk van egy statútumunk, ami leszögezi azt, hogy egy támogatótól nem kaphatunk az éves költségvetésünk tíz százalékánál nagyobb összeget. Ez azért van, hogy ne legyük zsarolhatók.

Mi nem hagyjuk, hogy kialakuljon az a helyzet, hogy egy vagy két támogatótól annyira függjünk, hogy befolyásolni tudjon minket.

Egyrészt a támogatók aláírnak egy papírt, hogy cserébe nem kapnak semmit, csak ellátnak egy hazafias kötelességet, vagy felelősségvállalású projektben részt vettek.

Óriási biznisz.

Meglepődnél rajta mennyire erős felelősségvállalási ösztön tud kialakulni egy bizonyos havi jövedelemszint felett.

Minél kevésbé a saját megélhetésedért kell aggódnod, annál inkább törődsz azzal, hogy mondjuk a gyermekeidre milyen országot hagysz. Néhány tucat ilyen ember már elegendő ahhoz, hogy egy intézetet, nyilván nem gigantikus költségvetéssel, de kellő anyagi biztonsággal működtetni lehessen.

Mi általában arra szoktunk ügyelni, hogy a következő két évre lássuk előre, miből fogunk gazdálkodni. Így tud független lenni egy ilyen intézmény. Az adományaink 8 százalékát adták össze csupán parlamenti pártok.

És mit jelent az a kifejezés, hogy agytröszt?

Magyarországon ma is nagyon sok olyan intézet létezik, amely elemzi, kommentálja, értékeli a napi politika eseményeit. Kiváló szakemberekhez fordulhatsz, ha az aktuálpolitikai események érdekelnek. Amit mi látunk az az, hogy kifejezetten hosszútávú szakpolitikai kérdésekkel nem foglalkozik egyetlen intézmény sem. Adott esetben akár oldaltól függetlenül. Ez az agytröszt.

Az agytröszt olyan tanácsadó szervezet, amely a politikai életben, a pártpolitikai versenyben tanácsokat ad, stratégiai vagy taktikai elemzéseket készít. Az agytrösztök Nyugat-Európában és az USA-ban legalább 100 éves múlttal rendelkeznek. Ugyanakkor a fogalom használata Magyarországon csak a rendszerváltás után terjedt el. Az elnevezés olyan szervezetekre utal, amelyek alapvetően két területen, az aktuálpolitika illetve az általános közélet szempontjaira fókuszálva politikai és társadalomtudományi elemző, illetve kutatómunkát végeznek, valamint közérdekű és közérdeklődésre számot tartó témákat tárgyalnak azzal a céllal, hogy hatással legyenek az aktuális- és általános közpolitika alakulására, a politikai gondolkodásmódra, illetve közbeszédre.

Említetted, hogy parlamenti pártok is adtak nektek pénzadományt. Bekopogtatok a Fideszhez, a Jobbikhoz, MSZP-hez, DK-hoz és azt mondtátok, hogy mi hosszútávra terveznénk veletek, nektek és az országnak? Erre azt mondták, hogy örömmel adunk pénzt.

Ez majdnem pontosan így történt. Talán nem indiszkréció elárulni, hogy mi egy picit választópolgárként túlbecsüljük azt, hogy milyen hihetetlen nagy szakpolitikai munka folyik a pártok mögött.

Nem folyik?

Valamilyen fajta folyik. De rendszeres, holisztikus szemléletű, hosszútávra szóló szakpolitika alkotás kevésbé. Ha megnézed az ellenzéki oldalon, az elmúlt egy-két hónapban hallunk arról, hogy itt értelmiségi körök elkezdtek valamilyen programalkotás csinálni. Még a kormányoldalon sincsen az a füstölgő, csikorgó szellemi munka, mint amit néha feltételezünk.

A lényeg az, hogy mi azt láttuk kormányoldalon, ellenzéki oldalon, üzleti szférában mindenhol, hogy van egy hatalmas igény arra, hogy legyen ilyen irányú gondolkodás, ami nekem egy őrületesen jó impulzus volt lelkileg.

Ez mutatkozott meg az általunk kiadott 400 oldalas könyvben, tele mindenféle ábrákkal, hatalmas irodalmat feldolgozva. Ez voltaképpen egy társadalomtudományi kötet, amelyik az első héten a legnagyobb internetes kereskedőoldal toplistájának a második helyére ment. Egy Ken Follett regény előzött meg minket, azért ez elég jó mezőny. Őrületes igény van arra, amit most elkezdtünk csinálni.

Meddig látnak előre Magyarországon az emberek? Azt mondod, hogy tervezzünk tízévekre előre, de a többség mostanában nemhogy a következő egy évet, hanem még azt sem látja, mi lesz vele egy hónap múlva. Főleg most.

Többek között, sok más mellett azt is szeretnénk elérni, hogy a magyarokban tudatosuljon az, hogy itt nem valami tőlük független, magasan zajló elit problémáról van szó, hanem az ő életüket közvetlenül érintő problémákról. Ha körülnézek a világnak a szerencsésebb országai között, a változás mindig azzal indult, hogy elkezdtek hosszútávon gondolkodni bizonyos körökben és azok a körök elkezdtek tágulni.

Mondok egyetlenegy példát, amit Magyarországon is tapasztalunk. Harminc éven keresztül, ha te azt mondtad, hogy lehet politikát csinálni és választási kampányt csinálni klímaváltozásból, akkor körberöhögött volna minden szakértő, és minden politikus.

Mostanra eljutottunk oda, hogy sikerült megértetni az emberekkel, ehhez kellett a Greta Thunberg és David Attenborough meg még sok minden. Mára populáris politikai témává vált a klímaváltozás. Ezt most kicsit elnyomta a koronavírus története, de vissza fog térni, mert az emberek megtanulták összekötni a hétköznapi tapasztalataikban megérzett problémákat, a társadalompolitikájának a szférájával.

Mi azt szeretnénk elérni, hogy egyrészt a döntéshozók merjenek hosszú távon gondolkodni, jöjjenek rá, hogy az nekik is az érdekükben áll. Másrészt pedig legyen egy nyomás a társadalom részéről, hogy fontos dolgokról is beszéljenek.

Oké, de hogyan tudjátok megváltoztatni a most parlamenti patkóban ülő képviselők gondolkodásmódját, hogy ne csak a következő választásokig lássanak?

Mi ismerjük a saját politikusainkat és megvan róluk a véleményünk. De őszintén mondom azt, hogy nem kell mindegyiket ugyanolyannak minősíteni. Az más dolog, hogy Milan Kundera úgy mondta, hogyan táncolnak a nyilvánosság előtt. Az egy showműsor. Vannak, akik tényleg annyit érnek, vannak, akik ennél sokkal többet. Nem ez a lényeg szerintem.

Mindig azt szoktam mondani, hogy nézzük meg Svájcnak, Németországnak, Hollandiának a politikusait, hogy azoknak milyen intellektuális képességeik vannak, milyen erkölcsi színvonalon vannak.

Azért tud más lenni a politika ezekben az országokban, mert nem a politikusok személyes minőségén múlik az, hogy milyen lesz a politika színvonala, hanem a társadalmi elvárásokon. Az eliten belül létező konszenzusokon.

Az, hogy amiatt le kell-e mondanod, hogy szolgálati autón viszed be a gyerekedet az óvodába, vagy az iskolába, az azon múlik, hogy az adott társadalom, az adott pártok mögött álló üzleti érdekkörök és mindenki, aki hatással van a politikára, mit vár el a politikától. Szerintem ezt egyik napról a másikra vagy egyik évről a másikra, nem lehet ezt megváltoztatni.

Magyarország nem épp arról híres, hogy itt általában boldog emberek élnek, cserébe viszont majdnem mindenki stabilan pesszimista és sokan kiábrándultak már a politikából is.

De ezt át lehet fordítani idővel, ha foglalkozunk a hosszútávú problémákkal. A könyvünkben három olyan területet azonosítottunk, amelyeken szerintünk meg lehet alapozni a kitörésünket, felemelkedésünket.

Egyrészt a változás mentális alapjaival kell foglalkozni. Meg kell teremteni egy olyan közösségi tudatot, egy olyan nemzettudatot, amely képes jövőben gondolkodni. Nem a múlt sérelmein rágódni, nem azt keresni, hogy kit lehet új ellenségként kizárni a nemzetből, hanem projektalapon kellene elképzelni a nemzetet, ahogyan azt a reformkorban tették egyébként. Legyünk büszkék a közös sikereinkre. Legyünk büszkék a tudásunkra. A közgazdaságtannak nagyon sok empirikus bizonyítéka azt mutatja, hogy az erős közösségi kohézió, az erős, pozitív nemzettudat az GDP-ben kifejezhető hasznot tud hozni.

A második fontos pillérünket mi úgy hívjuk, hogy a tisztaság átfogó koncepciója. Tisztaság, rendezettség. Legyen egy rendezett, kiszámítható, jól működő jogállamunk. Legyen egy fenntartható, a 21. században is versenyképes gazdaságunk.

A harmadik és egyben legfontosabb mondásunk, hogy egészen egyszerűen el kell kezdeni a tárgyak helyett az emberekbe, az úgynevezett humán tőkébe fektetni. Viszonylag jól állunk Magyarországon a tárgyi feltételekkel, az infrastrukturális javakkal. Az EU-s források ebben a tekintetben az elmúlt 20 évben csodákat tudtak teremteni.

Amivel bajban vagyunk, hogy nincsenek olyan emberek, akik ezt az infrastruktúrát működtetni tudják. Aki tud, aki egészséges, aki alkalmazkodni tud, aki tanulni és változtatni akar, na, ilyenekből kevés van Magyarországon. Őrületes hátrányban vagyunk a régiós versenytársainkhoz képest.

Azon nem gondolkodtatok, hogy intézet helyett inkább pártot kéne alapítani?

Én biztosan nem akarok köztisztséget betölteni. Aztán majd lehet, hogy ezt a szememre fogják vetni. Szívesen veszem a köztársasági elnöki jelöléseket, de valószínűleg erre is még várnom kell. De szerintem van, aki ebben jó, és van, aki abban.

Mi ebben nagyon önkorlátozóak vagyunk, tiszteletben tartjuk a politika autonómiáját. Viszont fontosnak tartjuk azt, hogy a politikában, mint egy ilyen forró kuktába beöntsék a jó inputokat is, ami az esetünkben a jó szakpolitika, amit aztán nagyon jól le lehet fordítani akár választási kampányszlogenekre is.

Nem bántad meg, hogy politológus lettél? Előbb voltál történész, mint politológus.

Nem, szerintem az embert nem a szakmája határozza meg, hanem az, hogy azzal a papírral mit kezd a gyakorlatban. Politológus diplomával ugyanúgy lehet jó és rossz dolgokat csinálni, mint informatikus tudással.

Az biztos, hogy ha újrakezdeném a középiskolát, akkor több figyelmet szentelnék a matematikára, hogy tényleg hasznos képzettségre tehessek szert. De most itt tartunk, úgyhogy megpróbálom kihozni a maximumot ebből.

Olyan családban nőttem fel, ahol két dolog volt nagyon fontos. Az egyik, hogy nem került szóba az, hogy az ember azért tanul, hogy azzal pénzt is keressen. Innentől kezdve az nem merült fel, hogy mennyire lesz hasznos az a diploma, amit megszerzek.

A másik, hogy nálunk kimondatlan alaptétel volt, hogy tisztességes ember ismeri a történelmet, ismeri az irodalmat, tehát történelmet legalább el kell végezni. Közben amikor én pályát választottam, egy hónappal a jelentkezés beadása előtt tudtam meg, hogy létezik olyan, hogy politológia, illetve ezt lehet tanulni az egyetemen.

Akkoriban voltak olyan műsorok, akkor még talán a köztévén, amikor a hetilapokat egy nappal korábban megkapva Török Gábor, Giró-Szász András, Lakner Zoltán, Debreczeni József kielemezték a hét híreit, és az egy vonzó dolognak tűnt, hogy a politológus az valami ilyesmit csinál. Objektívebben, hidegebb fejjel tekint a közéletre, és a mélyebb történéseket feltárja. Ez mi, hogy ha nem ugyanaz, mint a történelem jelen időben.

Ingyenes mobilalkalmazásunkkal bárhol és bármikor elérheti a Szabad Európa weboldalának tartalmát. Töltse le díjnyertes applikációnkat a Google Play vagy az Apple Store kínálatából.

XS
SM
MD
LG