Az immár egy évtizede tartó jogi csatározásokat és utcai tüntetéseket követően környezetvédelmi aktivisták fontos győzelmet arattak Bosznia-Hercegovinában, ahol a parlament betiltotta az újabb kis vízerőművek építését a vadvízi folyókon.
Az előző csütörtökön megszavazott törvény értelmében az ország jelentős részén nem lehet majd kis vízerőműveket telepíteni. Ez fontos mérföldkőnek számít, de szakértők szerint hosszú még az út a Balkán vizeinek védelmében.
„Ez rendkívüli dolog, biztos vagyok benne, hogy mintaként fog szolgálni más európai országok számára is” – mondta Ulrich Eichelmann, a bécsi székhelyű River Watch munkatársa, a szabályozatlan balkáni folyók megóvásáért kampányoló Save the Blue Heart of Europe koordinátora.
A 2013-ban meghirdetett mozgalomhoz hamar számos környezetvédelmi csoport és helyi aktivista csatlakozott, céljuk a kontinens biodiverzitása szempontjából kulcsfontosságú vízhálózat megőrzése.
Mint írták, a térségben több mint 28 ezer kilométert tesz ki az eredeti vagy természetközeli állapotban lévő, „kiterjedt kavicspadokkal, érintetlen ártéri erdőkkel, mély szurdokokkal, látványos vízesésekkel, sőt karsztos földalatti folyásokkal” rendelkező folyók hossza.
Ezekre összesen mintegy 2700 kisebb vagy nagyobb vízerőművet terveznek a régió országaiban, többet ráadásul nemzeti parkokban. Egyedül Bosznia-Hercegovinában 244 ilyen folyó található, és tervek vannak nagyjából 350 darab erőmű építésére, 10 megawattos összteljesítménnyel.
„Ez az egész üzlet a kis vízerőművekkel körülbelül tizenöt éve kezdődött, amikor befektetők elkezdték végiglátogatni a falvakat, jólétet ígérve a helyieknek” – közölte Lejla Kusturica folyóvédelmi aktivista.
Ígéreteik szerint a folyókat kicsinosították volna, nagy mennyiségben állítottak volna elő tiszta energiát és mindebből a helyi közösségek is sokat profitáltak volna. Ehelyett az érintett vállalkozások elkezdték elterelni a folyókat, csövekkel elvezették a vizet, megfosztva ettől a helyieket és a vadon élő állatokat, ami a közeli erdők pusztulásával is járt – tette hozzá.
A hatóságok nem léptek fel ezen tevékenység ellen, sőt állami támogatást nyújtottak a befektetőknek, illetve hosszú távú szerződésekben a piaci ár felett rögzítették az áram átvételi árát, arra hivatkozva, hogy az ország így mérsékelni tudja a függőségét a széntüzelésű erőművektől és felgyorsíthatja az átállást a megújuló energiára.
Az építési láz nyomán mára 110 kis vízerőmű lépett működésbe Bosznia-Hercegovinában, s az emberek egy jelentős része számára hamar láthatóvá váltak az okozott környezeti és gazdasági károk. Sokan dokumentálni kezdték a természetrombolást, bírósághoz fordultak az új építési engedélyek ellen, és voltak, akik békés tüntetéseket tartottak a munkálatok akadályozása érdekében, akár hónapokon keresztül. A rendőrség több esetben is erőszakkal oszlatott fel ilyen ülődemonstrációkat.
Révbe érő tiltakozás
A mozgalom idővel egyre terebélyesedett bel- és külföldön egyaránt, különösen azt követően, hogy nyilvánosságra kerültek bizonyos szerződések, amelyek tanúsították, hogy a folyó kereskedelmi kiaknázásának jogát a politikai vezetéshez közel álló üzletemberek kapták.
„Az emberek szembeszálltak a befektetőkkel. Nem környezetvédelmi szakértők vagy tudósok, hanem olyan hétköznapi emberek, akik egy folyó mellett élnek” – húzta alá Eichelmann.
Az aktivisták által nagy nehezen begyűjtött hivatalos adatok szerint a kis vízerőművek tulajdonosai az elmúlt években több millió euró értékben jutottak állami szubvenciókhoz, miközben a koncesszióért jellemzően a bevételük mindössze 1-3 százalékát kellett befizetniük.
Ráadásul még az energiafordulat sem jött létre, tavaly a kis vízerőművek az ország energiamixének épp csak több mint 2,5 százalékát adták.
A harc különösen éles volt a 255 kilométer hosszú Neretvánál, amely népszerű úti cél a horgászok, a kirándulók és a raftingolók körében is. A folyón tervezett 67 erőmű építésének megakadályozása eleinte szinte lehetetlen vállalkozásnak tűnt, amit az is nehezített, hogy annak területe kiterjed az országot alkotó mindkét entitásra, így eltérő jogszabályi környezet van érvényben a különböző részein.
A vadvízi folyók megóvásának ügye azonban összehozta a különböző etnikai hátterű embereket az országban, ahol 1992 és 1995 között véres polgárháború dúlt, és együttesen már 56 erőmű építését sikerült meggátolni vagy legalább késleltetni.
Míg az érintett falvak lakói fizikailag lehetlenítették el a munkálatokat, jogászok és tudósok tucatjai a bíróságokon támadták meg a kiadott engedélyeket. Beadványaikban számos okra hivatkoztak, és így a törvényszéken több esetben is el kellett ismerni, hogy a hatóságok nem teljesítették a lakossággal való egyeztetésre vonatkozó előírásokat, nem készítettek környezetvédelmi hatástanulmányokat vagy nem felügyelték megfelelően az építkezést és a későbbi működést. Több esetben az illetékes szervek a sikeres jogi eljárások ellenére is engedélyeztek építkezéseket.
Fontos részeredmény volt, hogy a Boszniai Szerb Köztársaság a társadalmi nyomás hatására idén kivezette a 150 kilowattnál nagyobb teljesítményű új erőművek állami támogatását.
Ugyanakkor a múlt heti győzelemnek is megvannak a maga korlátai. A friss jogszabály három évet ad a már koncesszióval rendelkezők számára, hogy megszerezzék a szükséges engedélyeket, valamint a helyi közösség jóváhagyását. Emiatt sokan attól tartanak, hogy a befektetők és a helyi hatóságok majd megtalálják a módját a szabályok kijátszásának.
A 48 éves Oliver Arapovic leszögezte: „a lehető legnagyobb mértékben ki fogjuk használni a törvény védelmét, de ha ez nem sikerül, akkor készen állunk a terület megvédésére, akár arra is, hogy a saját testünkkel gátoljuk meg a befektetők és a munkagépek hozzáférését”.
Társa, a 61 éves Miroslav Barisic is hasonlóan nyilatkozott. „A helyiek készek a végsőkig harcolni, akkor is, ha az életükbe kerül” – fogalmazott.
