A Gázát uraló Hamász és Izrael negyedik gázai háborújának második hetében mindkét fél ellen felmerült a háborús bűntettek vádja. Izrael szerint a Hamász palesztin polgári lakosokat használ emberi pajzsként, míg bírálói szerint Izrael aránytalan erőt alkalmaz.
Kinek van igaza? Nehéz megmondani, különösen a háború ködében.
Világos a helyzet a pontatlan rakétákat izraeli területekre kilövő Hamász és más palesztin csoportok esetében. A nemzetközi jog tiltja a civilek elleni katonai fellépést, a civil területek elleni válogatás nélküli erő alkalmazását. A tel-avivi emeletes házakba csapódó rakéták ezért egyértelmű jogsértések.
Gázában viszont – ahol kétmillió ember él összezsúfolódva egy szűk partmenti sávban – sokkal zavarosabb a helyzet. Mindkét fél sűrűn lakott városi területen lép fel... mert ezen kívül nincs más hadszíntér.
A sűrűn sorakozó házak és az intenzív bombázás miatt a gázaiaknak kevés lehetőségük van biztonságos menedéket találniuk. A Hamász 2007-es hatalomra kerülése utáni izraeli és egyiptomi blokád gyakorlatilag lehetetlenné tette, hogy elhagyják a területet.
Mivel a Hamász alulról felépült mozgalom, mélyen beágyazódott a palesztin társadalomba: bújkáló katonai szervezete mellett politikai ága is van, és jótékonysági szervezeteket tart fent. Miközben Izrael és a nyugati államok terrorszervezetnek tartják a Hamászt, a mozgalom Gáza de facto kormánya, amely több tízezer embert alkalmaz rendőrként és más közalkalmazottként.
Tehát csak azért, mert valakinek köze van a Hamászhoz, nem lehet még jogi értelemben harcosnak mondani. Ráadásul sokan vannak Gázában, akik szemben állnak a Hamásszal, de ők is veszélyben vannak, és nincs hová menekülniük.
A Nemzetközi Büntető Törvényszék az idén vizsgálatot kezdett a palesztin militánsok és Izrael által a legutóbbi, 2014-es háborúban elkövetett potenciális háborús bűntettek ügyében. Úgy tűnik, mindkét fél most is ugyanazt a taktikát alkalmazza, mint akkor.
Most áttekintjük a potenciális nemzetközi jogsértéseket.
Városi harcok
A palesztin harcosok egyértelműen sűrűn beépített városi lakónegyedekben lépnek fel. Alagútjaik bejáratait, rakétavetőiket, parancsnoki és irányító infrastruktúrájukat iskolák, mecsetek és otthonok közvetlen közelében állították fel.
Bármely, a kérdésben eljáró ügyésznek azt kéne bebizonyítania, hogy a harcolók szándékosan telepítettek katonai egységeket a civilek közelébe, hogy ezzel kihasználják a háborúk során a nem-harcolóknak járó jogi védelmet.
„Ha Franciaország behatol Svájcba, akkor a svájciaknak nem tilos megvédeni Genfet, így az sem, hogy svájci katonákat és tüzérséget telepítsenek a városba” – mondja Marco Sassoli, a Genfi Nemzetközi Emberi és Humanitárius Jogi Akadémia professzora.
Mivel a nemzetközi humanitárius jog a konfliktus összes szereplőjére vonatkozik, a franciáknak is joguk lenne Genfben harcolni. De itt, a teljes képet nézve felmerül az arányosság kérdése: vajon arányos válasz volt-e a Genf elleni francia támadás a provokációhoz mérve?
Arányosság
Izraelt bírálói gyakran vádolják azzal, hogy aránytalanul nagy erőt alkalmaz. Megjegyzik, hogy be nem vallott atomhatalomként és a térség legerősebb hadseregének bevetésével olyan militáns csoport ellen visel hadat, amelynek néhány nagy hatótávolságú– és amúgy az izraeli rakétavédelem által általában lelőtt – rakétán kívül nincs más fegyvere.
Mint a múltban is, aránytalanul többen halnak meg az egyik oldalon, mint a másikon. Gázában szerdán 200 körül járt a palesztin halottak száma, közel a felük nő és gyerek volt. Az izraeli oldalon 10 halottról számoltak be, akik egy katona kivételével civilek voltak.
Izrael azzal érvel, hogy joga van megszüntetni a rakéta-fenyegetést és a hozzá kötődő parancsnoki infrastruktúrát. Azt mondja, hogy mindent megtesz a polgári áldozatok elkerülésére. Ennek részeként például egyes csapások előtt előre figyelmezteti a lakosokat. Sassoli viszont hozzáteszi, hogy a korábbi konfliktusok idején Izrael „elég tágan értelmezte, hogy mi a legitim katonai cél”.
Az arányosság elve a nemzetközi jogban érvényes a különálló támadásokra. Szakértők szerint azonban roppant nehéz bebizonyítani, hogy egy konkrét támadás aránytalan volt. Ehhez tudni kell, mi volt a célpont, milyen katonai előnyt hozott a támadás, és hogy az több hasznot hozott-e, mint a polgári életekben és vagyonban keletkezett kár. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy csak a legszélsőségesebb esetekben valószínű a vádemelés és bírósági tárgyalás.
Múlt szombaton Izrael lebombázta az AP hírügynökség és az Al-Jazeera hírtévé által használt 12 emeletes gázai toronyházat. Az épületben nemcsak a két médium irodái, de magánlakások, kisvállalkozások is voltak, (köztük egy jogásziroda, egy vérteszt labor és egy TV-produkciós cég).
Az izraeli hadsereg előre felszólította a lakosokat és dolgozókat, hogy evakuálják az épületet, így a támadásban senki sem sérült meg.
Az Izraeli Védelmi Erők szerint „komoly Hamász jelenlét” volt az épületben, például egy parancsnoki-irányító központ, egy felderítő egység és más olyan infrastruktúra, amelyet a harci cselekmények koordinálására használtak. Ugyanakkor nem mutatott be semmilyen bizonyítékot.
Gary Pruitt, az AP elnök-vezérigazgatója azt mondta: „sokkolta és elborzasztotta” a támadás, és a hírügynökség független vizsgálatot kért. „Nem találtuk jelét az épületben a Hamász jelenlétének, és nem figyelmeztettek bennünket ilyen lehetséges jelenlétre a támadás előtt. Az ilyesmit a legjobb tudásunk szerint ellenőrizni szoktuk” – mondta hétfőn Pruitt.
Marco Sassoli hozzátette, hogy „teljességgel jogsértő” lenne egy médiaközpont elleni támadás. Anélkül viszont hogy tudnánk, mi volt a hadsereg célpontja, nem lehet megmondani, hogy igazolt volt-e az akció.
A civil áldozatokat okozó csapások viszont határozottan felvetik az arányosság kérdését.
Izrael vasárnap súlyos légicsapásokat indított a Gáza városon áthaladó fő út mentén, azzal magyarázva ezt, hogy a Hamász „földalatti katonai infrastruktúráját” támadta. A bombázás nyomán összedőlt három épület, 42-en – köztük 16 nő és 10 gyerek – meghaltak. Egy nappal korábban egy zsúfolt menekülttábor elleni támadásban 10 nő és gyerek vesztette életét.
Az izraeli média szerint a hadsereg az épületben tanácskozó, magas rangú Hamász-illetékeseket vett célba.
Földalatti hadsereg
A Hamász katonai szárnyának tagjai ritkán viselnek egyenruhát, vagy azonosítják magukat a nyilvánosság előtt, és a harcok kezdetekor a politikai vezetéssel együtt azonnal a föld alá vonulnak.
A Hamász támogatóinak döntő többsége nem vesz részt a harcokban, így őket nem szabadna támadni. A Nemzetközi Vöröskereszt azt a széleskörben alkalmazott definíciót használja a „harcos” meghatározására, hogy az ilyen személy az ellene indított támadás idején harci cselekményben vesz részt.
Tehát, még ha egy épületben nyüzsögnek is a hithű Hamász-támogatók, a szakértők szerint az épületet nem lehet legitim célpontnak tekinteni, kivéve, ha ezek a személyek aktívan részt vesznek harci cselekményekben.
